Blogosz

MESE NINCS.

Másnaposság

2011. március 16. 18:13 - BlogoszEditor

Ez volt tegnap, azaz március 15-én: Nagyvárad román alpolgármestere, Gheorghe Carp is magyar kokárdát viselt, s úgy koszorúzott. Ezen akadhatott meg a szemünk tegnap (s olyasmiken gondolkodtam közben, hogy amennyire ritka szép gesztus az ilyesmi, annyira hiteltelen közben egyes magyarokon az önreklámozás céljából kitűzött kokárda.)

Ez viszont már március 16-án van, azaz ma. Ez a mai nap helyi híre: leragasztották a magyar nyelvű feliratokat néhány környékbeli település helységnévtábláin. Íme tehát a magyar ünnep másnapja: (Mellesleg a szekér sem rossz. Azzal főúton közlekedni is tilos már jópár éve, el is tűntek - de most akkor ez is visszaköszön, mint a táblázgatás)

Sőt, egyesek szemtanúk szerint már tegnap is “másnap” volt, mert egyes helyeken már tegnap délután megjelentek a magyar feliratokat elfedő román nemzeti színű papírlapok. De a zömét ma vettük észre.

Ja, és nemcsak március 16-a van. Hanem a 2011. esztendő is.
De lám, még most is ilyen szinten zajlik ez: holmi jelképek kapcsán megy a küzdelem, mint tíz, vagy húsz, vagy száz, vagy még több évvel ezelőtt. Igaz, az ország sem sokat változott az utóbbi évtizedekben.

Nem úgy a magyarság: itt kifejezetten romlott a helyzet. Például a románokat sem minden esetben okolhatjuk már minden provokáció esetén.
Hiszen már rég nem idegen a mindenféle diverzió, sötét húzás a romániai magyar politikumtól sem. Akár a saját közösségnek is adnak néha egy-egy pofont, vagy a bolondját járatják vele, ha az érdekeik ezt kívánják. Számtalan példa van erre.

Hogy csak párat említsek, s ugyanúgy helybelit, mint a mostani táblaügy: itt van például az a diverzió, ami a honosítás kapcsán zajlik Bihar megyében, vagy az, amelyik a március 15-i emlékhelyek lefoglalása kapcsán történt Nagyváradon. De volt már a mostanihoz hasonló táblamocskolási és szoborfirkálási ügy is - amely szintén felettébb gyanús volt, a valós hátterét tekintve… Nem is beszélve ugye a váradi magyar utcanévtáblák kapcsán bevetett diverziós kommandóról - meg arról, hogy az utcanevek ügye persze amúgy azóta sincs rendezve. És van más településről is példa leszámolásgyanús, sötét, semmilyen eszköztől vissza nem riadó magyar-magyar politikai húzásokra: legutóbb Kézdivásárhelyen, Rácz esete.
Egyértelmű, hogy a szavazók megtartása, megszerzése, lebutítása érdekében már rég mindenféle sötét húzást is bevetnek a romániai magyar pártok, akárcsak egymás lejáratására, kiszorítására. Semmi sem szent itt.

Hogy a mostani táblaelcsúfítások elkövetői valójában kik, azt nem tudhatjuk. De van azért néhány érdekesség, magam is láttam, amikor az előbb pár helyszínen jártam: nem használtak festéket, úgyhogy annyira nem gyűlölnek minket, s nem akarták nagyon eltüntetni a táblák magyar feliratát. Csak kicsit. Csak finoman, lájtosan: leragasztották pár papírral, ami aztán egyszerűen letéphető onnan - még ragasztóból is keveset használtak, hogy ne sérüljön a tábla. Érdekesség, hogy egyazon útvonalon fekvő településeken történt csak hasonló. Emellett az sem rossz, hogy milyen gyorsan jött az RMDSZ reakciója - máskor nem szokott, hasonló ügyekben is kivártak már bőven. Azt is mondják, hogy már órákkal ezelőtt feljelentést tettek - megkérdeztem a rendőrség szóvivőjét, azt mondja, oda eddig nem érkezett feljelentés. (De majd azért biztosan fog, később, naná - főleg, ha megjelenik az infó a sajtóban. Csak bejelenteni kellett gyorsan, jó kis pózolós- kampányolós közleményt kiadni, a többi várhat.)
Minden esetre nyilván nem állítom, hogy magyarok az elkövetők, vagy akár RMDSZ-esek. Mint ahogy ebben az ügyben sem lehet nyilván senkit tettesnek kikiáltani egyelőre. (És később sem lehet majd, mivel a rendőrség sem fog találni senkit.)
Viszont azt igenis állíthatjuk, ezúttal is, hogy elkövethette bárki.

Bárki tehát - mert az ilyesmi már rég nem idegen tőlünk, magyaroktól sem. Legalábbis azoktól, akik a politikából - azaz lényegében belőlünk - élnek. Rég hozzátartozik már az eszöztárhoz a magyar politikusok részéről is a magyar ünnepekkel, jelképekkel, nemzeti érzelmekkel való manőverezés, visszaélés.
Úgyhogy akár a fenti gondolat is felmerülhet bárkiben, mégpedig - a történések, tapasztalatok, események alapján, s az egyes politikai aktorokat ismerve - simán és teljesen jogosan. Ide vezet a rengeteg manipuláció és csakis saját, szűk, pártérdeket követő, nemtelen manőverezgetés, akár más magyar csoportok ellenében, s akár a “magyar érdekek” nevében. Ez utóbbit tehát összekoszolva, lejáratva: leragasztva, átfestve.

Az egyre érlelődő ilyen gondolatokon tehát szerintem nem hüledezniük és felháborodniuk kellene azoknak, akik érintettek - ellenkezőleg: elgondolkodniuk. Tudom persze, hogy ez idegen ettől a vonalvezetéstől - majd megpróbálják inlább behozni a bizalmi (és minden más típusú) lemaradást egy jó erős kampánnyal. Annyit is ér: nekik kincset, nekünk semmit.

És ez itt a súlyos. Kevésbé az, hogy pár tábla megint hogy néz ki. A lényeg az, hogy mi hogy nézünk már ki…

Március 15-én talán nem láthattuk ezt tisztán (pedig akkor is volt ugye jópár jele annak, hogy magyar jelképekkel hogyan lehet politikai áskálódást folytatni) - de most, 16-án, másnap már talán jobban rálátunk. Ha merünk.

Úgyhogy itt tartunk: a tábláinkat - meg a többi jelképünket és a törekvéseinket, meg önmagunkat - nem csak festékkel, ragasztóval, papírlapokkal lehet bemocskolni. És nem csak mindig mások teszik ezt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr732744982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.