Blogosz

MESE NINCS.

Fantomszinteken

2011. június 25. 17:54 - BlogoszEditor

 

Régóta birizgálta a fantáziámat a "Moszkva-titok". Ami persze amúgy nem titok, hanem érdekesség: évek óta üresen áll rengeteg lakrész abban az évszázados bérházban, amelyben most a Moszkva kávéző működik Nagyváradon (abban az ingatlanban, ahol a kommer időkben a Tempo klub volt). És a kávézó fölött az épület összes többi szintje kihalt - olyan lakásokkal van tele, amelyeket mintha sebtében, rohanvást, viharosan hagytak volna el a lakóik. Hátrahagyva egy csomó mindent, bútoroktól könyvekig, ruházattól tévéig, használati tárgyaktól élelmiszerekig. Tipikus megfagyott időpillanat mindegyik lakás. Ráadásul jónéhány lakrész nemcsak óriási, hanem labirintusnak is simán elmegy. És benne az életek megannyi nyoma. Csak élők nincsenek.

Na persze vannak már olyan Moszkva-törzsvendégek, akik egy-egy estén bejárták az egészet, a töksötét, vadidegen, de még szinte lélegző lakásokban zseblámpával téve hangulatos felfedezőutakat. De az utóbbi időben már nem tudtunk volna egyik este sem benézni oda, mert vasajtó állja útját annak, aki a felső szinteken kíváncsiskodna.

A szobákban megállt és megkövült időt azonban néhány év után épp most kezdték el bolygatni. Munkások jelentek megy ugyanis, s elkezdték felújítani a sok lakrész közül az egyiket. A legelsőt. Az épülettömb egykori tulajdonosának örököse ugyanis jogi úton visszakapta az egészet. S az ott dolgozó munkások tegnap nyitva hagyták a vasajtót. Úgyhogy egyből ott teremtünk, egy alapos terepbejárásra.

Kicsit meglepődtek rajtunk, de azért barátságosak voltak. S például elmondták: tudomásuk szerint nem igaz az a fáma, amely szerint hirtelen tűnt volna el az összes lakó. Állítólag hónapokkal előbb megkapta az összes egykori bérlő a kilakoltatási végzéseket, volt idejük eltűnni. Vagyis lett volna. Hogy aztán miért így távoztak végül mégis, s miért hagyták hátra a tárgyaik jelentős részét, azt továbbra sem tudni. De a szobák, a lakások hangulata nagyon érdekes.

Most még az. Ugyanis állítólag az összes hatalmas lakrészt és kis labirintusokat felújíttatja a tulaj. Most az elsőnél tartanak, s lakásról lakásra, szintről szintre haladva renoválják majd az egészet - eltüntetve a szobákban most uralkodó és terpeszkedő megkövült idő összes nyomát.

Szóval most még megtekinthető ez a kis furcsa, spontán múzeum. Mutatok néhány képet abból a sokból, amit ott készítettünk.

Még a befőtteket sem vitték magukkal. Ahogy néztem, van olyan is közöttük, amely az évek során még csak meg sem penészedett:

 

Néhány kicsit borzongatóbb felfedezést is tettünk. Például kiszáradt, döglött madár -, mellette a Hozsánna énekek:

Az is érdekes volt, hogy az egyik lakásban találtunk régi fényképeket egy tárva-nyitva álló, ruhákkal is tele lévő szekrényben. Nézem a képeket - egy temetésről készültek. Hm. Átmegyünk egy egészen másik lakásba, ahol aztán végképp mindent otthagytak a lakók. Az ágyon néhány régi fotó. Nézem ezeket a képeket is - ezek is egy temetésről készültek. Hmm...:

 

Van aztán az ezernyi , sokszor szanaszét szórt tárgy között még régi BKV-bérlet is:

 

Ahogy elnézem, másoknak is tetszett a kihalt hely. Régebbi behatolók bulijainak nyomai, sörösüvegek halomban:

 

A padláson valami olyan kis szép jelenséget láttunk, amilyet én még nem. Az univerzum, a csillagos ég - belátható, elérhető, megfogható közelségben. Eddig ismeretlen csillagképek, új konstellációk. (Valójában azonban annyi kis lyuk van már az évszázados a falakon, hogy kintről így szűrődik be a fény.):

Ugyanaz, bemozdított kamerával remixelve:

 

És még sok más - immár kommentár nélkül. Jobb is, ha elhallgatok most közben. Mivel ezek csendéletek. Pedig csak csend és élet nincs rajtuk. Csendnek képileg túl zajosak, életnek pedig túl elhagyatottak.

Tehát néhány darab még látvány- és hangulatorgiából. Épp csak annyit, amennyit most van türelmem ide feltölteni. Mert amúgy jóval több.

Amúgy valakitől, aki már előzőleg járt itt fent, s mutatott képeket, tudom, hogy például van egy maci is valahol. Kerestem tegnap. Már nincs sehol, egyik lakásban, egyik szobában sem. Látszik, hogy másokat is érdekel ez az uderground tárlat, s néha magukkal is visznek a leletekből.

De nemcsak a maci tűnt el. Hanem például a dél-amerikai kontinens őslakói is. Nyomtalanul. Máig is az egyik legnagyobb rejtély, hogy hova lettek azok az ezrek, tízezrek, akiket nem irtottak ki a hódítók, hova tűntek a lakásaikból, az üresen hagyott városaikból. Igaz, ők már régebben tűntek el. Ez jutott eszembe aztán a Moszkvában, a bejárás után. Nem tudom: a maci előkerülése talán e történelmi dilemmának a megoldásához is közelebb vinne. Vagy nem. De remélem, nem irtották ki.

Ha valahol mégis megvan, akkor eme időmúzeum következő látogatóinak gondjaira bízom.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr593014227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rianna 2011.06.30. 15:23:38

mikor tűntek el és miért lakoltatták ki őket?

BlogoszEditor · http://mesenincs.blog.hu/ 2011.06.30. 16:35:22

A falakon hagyott legutolsó falinaptár 2007-ből való.
Azért, mert a tulaj visszakapta az egészet.