Blogosz

MESE NINCS.

Szabad szemmel

2011. augusztus 31. 18:01 - BlogoszEditor

 

Fesztív állapotban vonulunk, milyen más állapotban is tennék... Kellemes kora délután tömegezünk a Félszigeten, sasszé az egyik nagyon fontos helyszíntől, át a másik gigalényeges helyszínig, összefogózkodva, megérdemelten lefárasztott lábainkkal karistolva. S az érzés kísér a hátunk mögött, hűségesen, kitartóan a nyomunkban járva, hogy igen, most van az élet, épp most. És persze süt a nap, meg mindenki szép, mindenki jó, mindenki kúlfész.

Amúgy az előbb még arra gondoltam, futólag, hogy vannak nem annyira kúl fészek is itt, átmenetileg. Például itt keni valahol az imázsgyakorlatait Kelemen Hunor, aki RMDSZ-elnök, meg miniszter is, de újabban főleg arról ismert, hogy Verespatak elárulásának és kinyírásának egyik vérgehajtója a pártja részéről. És ugyanitt dícsérgeti biztosan a környezetvédelmet Borbély László is, aki az RMDSZ politikai alelnöke, s miniszter is, de újabban főleg arról ismert, hogy Verespatak elárulásának és kinyírásának másik vérgehajtója a pártja részéről. De el is hessegetem magamtól ezeket a profán, vacak, nevetséges gondolatokat: egy ilyen szánsájn fesztiválon nem foglalkozom a szervezői háttérrel, meg a politikai nyögdécselésekkel. Amúgyis megszokott - és szükséges is, sajnos -, hogy mindenféle fesztekre politikusokat is meghívnak, na. Mindegy, kit érdekel? Élet van, a lehető legkevesebb dologról kell lemaradni, úgyhogy gyerünk, séta tovább, hol az az izé színpad, vagy a miféle sátor, ahol az sokadik a szuper kezdődik mindjárt, amit a műsorfüzetben bejelöltem, megyünk tovább.

És ekkor kiválik a tömegből egy ismerős arc, majd az egész emberalak. Oldalán hölggyel, összeölelkezve, hanyag eleganciáról tanúskodó viseletben, nyugis, fesztiválosan lelassult, kulturáltan lefáradt léptekkel vág át a tömegen a Borbély Laci. Mert itt csak Laci ő is. Ismerem, mégsem igazán realizálom itt, hogy ő az egyik terminátor. És ahogy meglát, megismer, kedves mosollyal odabólint. Mert itt tesók vagyunk, mindannyian, oh yeah. Teljesen természetes módon én is visszabiccentek, helló, helló, érezzék jól magukat, ez az, remélem, egy kis dubstepet ők sem hagynak majd ki. :) Mert itt mindenki igaz és igazi, és mindenkinek helye van, sőt, mindenkit szeretünk.

Na, akkor hova is igyekszük épp, gyerünk tovább, mindjárt kezdődik a nemtommi, nagyon jó lesz az is.

Három nappal később van immár. Pár perce csak, hogy holtfáradtan hazaértem. Beráncigáltam a lakásba a csomagomat, lerogytam vacsorázni. Bekapcsolom a rádiót hozzá, ahogy szeretem. A Kossuthot valami recsegteti, úgyhogy áttekerem valami román adóra. Ahol előbb az derül ki, hogy épp ma Traian Băsescu már egyenesen Verespatakon kampányolt az aranykitermelés megindítása mellett. S mint hallom, már a retorikája is egyre agresszívebb, durva, süt az aranyláz belőle. A PD-L, vagyis a fő haszonélvező tehát egyre vadabbul kapar már. Ezt követően pedig a kisebbik haszonélvező, az RMDSZ képviselője nyilatkozik már a rádióban, szintén erősen nyalogatva a majdani aranytömböket. Ő pedig nem más, mint László Borbély, környezetvédelmi miniszter.

Na. Úgy látszik, vége az életnek. Hétköznapok mocska ismét. Visszazökkenek. Ezúton szeretnék elnézést kérni magamtól azért a boldog összeköszönésért.

És igen, a hétköznapok: jön a kampány, ugye. És az RMDSZ eléggé rosszul áll. Az őt ért egyes megvonások miatt még anyagilag is. A PD-L támogatottsága sem valami fényes, de egyes elemzők szerint van esélye nyerni a következő választásokat is. Aha. Már értem tehát, részben miből fogják finanszírozni a választók újabb hülyítését a választási kampányaikat. Ehhez immár akár egy egész települést is el lehet pusztíttatni, egy egész régiót súlyos környezetszennyezési veszélynek tenni ki, elárulni a polgárok érdekeit, áthágni a beosztásaik által megkövetelt minimális szabályokat is. Csak jöjjön a pénz. Ráadásul a Verespatak kinyírásában érdekeltek között olyan romániai befektetők is vannak, akik komoly pénzeket feccöltek e pártok előző választási kampányába. Most honorálni is kell őket, egyúttal.

És milyen abszurd, hogy még ezzel - és sok más mocskos húzásukkal - együtt is már inkább ez a végtelenül aljas két klikk, mint a PSD, vagy a PNL...  Bleah!

Éreztem, hogy ha vége lesz ennek a fantasztikus nyárnak, akkor előbb-utóbb kénytelenek leszünk körülnézni napszemüveg nélkül is. És nem a koncertek, meg a silent dace-ek színes közönsége fog visszaköszönni. Hanem az, ami ott maradt, de mégis, láthatóan mindenütt körülvesz: a leharcolt terep és a sok, mindenféle hulladék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr903193616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.