Állunk. Évtizedek óta. Lényegében erről szól egy jó nagy hirdetés. Holnap fog megjelenni, a legdrágább helyen: az első oldalon.

A kiadónknak ugye sok napilapja van Romániában. Román, illetve magyar nyelvűek is. A hirdetők csomagban is kaphatják az egészet: ha valamelyik lapban hirdetnek ezek közül, akkor megjelenhet a reklámjuk a többiben is. Előnyös ajánlat.

Ám hősünk, azaz az épp szóban forgó hirdető most azt kötötte ki: csakis román nyelven jelenhet meg a viszonylag szokatlan méretű és elhelyezésű, szinte a fél első oldalt elfoglaló reklámja. A magyar lapokban is csak románul. Ha a magyar nelvű lapok számára lefordítjuk a román szöveget magyarra, s netán úgy jelentetjük meg, azonnal viszavonja a hirdetését a román nyelvű lapjainkból is.

Hát nem semmi. Persze amúgy: a hirdető azt csinál, amit akar. Hiszen az ő hirdetése. És ő az ügyfél. De akkor is. Valahogy. Hm. Meg aztán a marketing-stratégia, a célréteg, a penetráció és más ilyesmik szempontjából nézve is sántítani látszik ez. De nálunk változatlanul felülírja néha még ezt a lelketlen üzletorientáltságot is a lelketlen Balkán-orientáltság, a lelketlen nacionál-kapitalizmus. Úgyhogy nem sántít végülis. Hanem csúszik-mászik.

Ilyesmi - a mostani hirdetőéhez hasonlóan nagyobb vállalkozások esetében - legutóbb a sötét '90-es években történt meg. Legalábbis én legutóbb akkorról emlékszem ilyesmire. Amikor bekerültem a sajtóba, s nézegettem épp körül, akkor tudakoltam azt is, miért nem hirdetnek nálunk a lapban a Romániában akkor már megtelepedett multik, valamint a nagyobb hazaiak. A magyarázatként felhozott két példa eléggé felhúzott akkoriban: a reklámügynökeink többször megkeresték például a Coca Colát, de mindig azt a választ kapták, hogy a cég attól tart, ha kiderül, hogy a magyar nyelvű sajtóban is hirdet, akkor elveszíti a román vásárlóinak és ügyfeleinek egy részét... Ugyanez volt egyébként akkoriban a Micula testvérek által vezetett European Drinks válasza is a hasonló megkeresésekre...

És most ez tehát. Pedig azóta már eltelt majdnem húsz év. És mégis...

Azért olyan vicces is ez valahogy. Nesze, te magyar, hirdetünk a te számodra is. Gyere és vedd a cuccot, futtasd te is a bizniszünket. De csakis románul szólítunk meg. Ez van. Mit képzelsz? Na, tedd csak le a pénzt oda, a küszöbre és tűnés. Pontosabban: Ia vino şi tu, unguraşule, că poate mai ai şi tu ceva bani de dat - hai, bate-te dumnezeul, pănă nu ne supărăm, cotizează şi tu, iar apoi valea! Hai, pa!

Ám végülis ez is elmegy. Ha úgy vesszük. Hiszen vannak ugye agresszív, durva reklámkampányok is. És hát ez eléggé az. Néha azt hiányolom ám kicsikét, hogy ritkábban van agresszív, durva reakció is az ilyesmire a megcélzott és jól eltalált célréteg részéről.

Hogy ki a hirdető, azt meg nem mondom meg, mert Ion Ţiriac vállalkozásainak egyike, a Ţiriac Auto.

Szerintem minden analfabéta magyar náluk vásárol luxusautót ezentúl.