Blogosz

MESE NINCS.

Meghatározás

2013. december 03. 14:10 - BlogoszEditor

Ott ül velem szemben a villamoson az a fogyatékkal élő koldus, akit utálok. Igen: UTÁLOM. Jól érted. (Hánynom kell már a sok képmutató szerencsétlentől, aki - látom lelki szemeim előtt - már ettől a felvezetéstől is a hamis, gennyes műszívéhez kapkod, hogy "jaj istenem, hogy lehet ilyet mondani egy szegény koldusról?" Pedig bizony lehet ilyet is mondani, amikor ez van. Sőt, amikor ez van, akkor ezt kell mondani - amikor meg más, akkor mást.)
Ugyanis én már sokszor láttam ezt az embert más helyzetekben is.

Most éppen egy számológép segítségével összesíti a napi bevételét, számolja a villamoson a pénzét. De sokszor elkaptam már késő esténként, amikor a villamosról egyedül leszálló fiatal lányokat próbál tapogatni. És nyomja nekik a szöveget, hogy "de megdugnálak", meg ilyenek. Ahogy azt is sokszor láttam, hogy ha valakihez odamegy, hogy kolduljon tőle, de az illető nem ad neki, hanem megy tovább, akkor ez utána settenkedik, észrevétlenül, és hátulról leköpi. És átkozza mindegyik esetben az illetőt. Miközben az épp aktuális áldozata hátán folyik le épp a köpet, úgy, hogy a célpont nem is tud erről, csak peckesen halad tovább az utcán. Tehát igen: ez már kifejezetten rosszaságot mutat, romlottágot. Utálom őt.

Erre most - ahogy velem szemben ül - mégis pont tőlem kérdez valamit, pedig épp rajtam a füles, zenét hallgatok. Nem szeretem őt, de ezt nem jelzem neki (minek jelezném?), csak mutatom, hogy nem hallom a kérdését, mert ni, itt a füles rajtam. De folytatja. És folytatja. Úgyhogy végül csak leveszem a fülest, és megkérdem, mit szeretne. De nem értem meg. Egy szavát sem. Egyetlenegy érthető szót sem mond, semmit nem értek belőle. Úgyhogy egyszerűen mondom is neki: "Nem , ne haragudj, én ebből egy szót sem értek, ne haragudj, fordulj máshoz." És visszarakom magamra a zenét és nézem a tájat.

Pár megállóval később, amikor szállnék le, látom, hogy mindenki, aki a hátam mögött ült, vagy állt a villamoson, most megrökönyödve megszemlél engem. Végigmér, hogy "na lássuk, ki is az a szívtelen, beképzelt, önhitt, aljas ember, aki egy koldussal így bánt." Az a sok kis szent felháborodást és elítélést tükröző, ugyanakkor nekik önsimogató tekintet, hogy, jaj, milyen emberek vannak, mint én, de ők bezzeg sosem tennének ilyet egy szegény koldussal.

Erről eszembe jut az a másik eset, amikor egy kifejezetten agresszíven kéregető "sánta és süketnéma" illetőt többször láttam máskor, máshol bot nélkül, rendesen járni, és beszélgetni. Úgyhogy amikor viszont sokadszor is megjelent a villamoson, mint agresszíven kéregető "sánta és süketnéma", és elkezdett dolgozni, én elővettem a telefonomat és elkezdtem filmezni. Persze még agresszívabb lett, de én nem reagáltam semmit, csak folytattam, szó, vagy visszahadonászás nélkül. És még nekem szólt oda egy drága jó lélek utas, hogy "Azért nehogy verekedjenek már, hiszen látja, hogy az illető mégiscsak..." És itt abbahagyta a mondatot. Elhallgatott. Hogy mégiscsak mi? Na mi? Koldus? Rászoruló? Frászt. Épphogy becsap. Csak nem tudsz róla. Ami nem gond. Az viszont már nem oké, hogy bele is szólsz, tudatlanul jártatod a szádat, mert csak a sztereotípiák dolgoznak benned egyből. Már írtam is ilyesmikről - jut eszembe egy pillanatra még. (Azóta meg is van: itt.)

Hm. Én meg arra gondolok, miközben épp beszkennelnek ezek az igazi jólelkű, komoly emberek a villamoson, leszállás előtt, hogy ez a történéssorozattal leírt meghatározás egy kicsit hosszúra sikeredett, de így teljes annak a fogalomnak definíciója, hogy idióták. Vagy mégsem. És máris helyesbítek magamban, mivel nincs igazam, túlzok. Mindez nem annak a meghatározása, hogy idióták. Hanem (csak) annak, hogy félreértés, hogy információhiány, hogy előítélet, hogy előzetes ítélet.

És így már nyugodtan szállok le, rendezve ez is. Ti meg utazzatok csak tovább, a biztos igazatok tudtában. TI vagytok a jó emberek. És csak ti. (Igyatok majd kakaót is, lefekvés előtt.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr115673306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.