Blogosz

MESE NINCS.

"Párbaj"

2014. november 19. 12:23 - BlogoszEditor

Aww, megint ott az a csodálatos lányka. Olyan szép... Finom vonásokkal megáldott, különleges teremtés. És mindig olyan komoly, mégis tündéri is, egyszerre. Komoly tündér. Néha látom, hol itt, hol ott a városban. Fogalmam sincs, ki ő, nem tudok semmit róla. És nem is tettem semmit azért, hogy tudjak bármit is. Csak mindig megcsodálom, ha látom, olyankor szebbé teszi a napot. Nem is akarok ezen a határon túllépni. Jól van ez így, hogy pont ennyi.

Egyszerűen nagyszerű esztétikai élmény, és szívritmus-szaporító jelenség. Fél órákig tudnék mélázni, elnézve a kezét, vagy az arcát, vagy a haját, vagy a cipőjét, vagy a csípőjét, vagy a dzsekijét, vagy a karkötőjét, vagy a füle kis tövét. Szóval aw.

Ezúttal épp a villamoson ül, és a tabletjével matat, azon nézeget valamit. Én meg őt. Csodálom. Addig a két megállónyi ideig, amíg együtt utazunk megint.

De aztán látom, hogy ott az az idős  bácsi. Épp szemben áll az ülő, tabletjével elfoglalt csodalénnyel. És ő is nézi. Ejnye. (Dehát végülis megértem, másnak is van szépérzéke.) De már még jobban nézi. Nana... (Dehát végülis megértem, másnak is vannak hormonjai.) De most meg már lassan egyre közelebb húzódik hozzá. Grrr...! (Dehát végülis megértem, nem mindenki olyan távolságtartó és óvatos, mint én.) De most már meg egyenesen a csillaghajnalka ölét bámulja. Hrrr! (Dehát végülis megértem, bár elsőre undorítónak tűnik, hogy idős létére ezt műveli, valójában emberek vagyunk.) De immár közelebb húzódott, és semmivel sem törődve, nyíltan bámulja, teljesen elvarázsolva, szinte belehajol a tündérke arcába, úgy nézi az ölét.
Arragghhr! (De tudod mit? Mindegy akkor. Én nem szoktam ilyen küzdelmekbe bonyolódni, nem harcolok. Szerintem alpári ez már, és rangon aluli, és eleve fölösleges: ha más is betolakodhat a képbe, ha helye van másnak is, akkor az egész nem ér meg semmilyen küzdést, ha nem kizárólagos a kötődésünk, ha bejöhet más is, valamelyik oldalról, akkor  nem is érdemes elkergetni, akkor mindegy, eleve. És az amúgy is olyan proli dolog.)

És az öreg eközben már megbabonázva fixírozza az égi tünemény - várj már - tabletjét. Jaaa, szóval a tabletjét! Ó. Neki ez hát az, ami annyira érdekes. És azért tolakodott hát közelebb a bácsi, és ettől van elvarázsolva. Én a lánytól, ő attól a színes képernyőjű, villódzó készüléktől, amiről valószínűleg nem tudja, mi. És csodálattal nézi, hogy mik vannak - amíg én csodálattal nézem, hogy kik vannak...

Nagyszerű. Akkor egyikünk becsületén sem esett folt, és mégiscsak "maradunk együtt". Bár én a következőnél leszállok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr16915675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.