Blogosz

MESE NINCS.

Ezt már szeretem...

2014. december 04. 11:14 - BlogoszEditor

Nincs szerencsém a szerelemmel. A szerelemben magában talán néha igen, de vele nem. Mert például most róla kellene írnom, többek között, de elvesztettem a jegyzeteimet. Szerintem ott hagytam az asztalon.
De talán jobb is így. Hiszen jegyzetek – ehhez a témához? Szerelem, szeretet, meg undor és gőg, papírról bemásolva? Hogy is nézne az ki végülis?

Minden esetre az a formális konkrétum, hogy a PKE Filozófia- és kultúratudományi tanszéke szerdán újabb rendezvényt tartott a Filozófiai esték sorozatból, ahol hármas könybemutató volt, dr. Boros Gábor (ELTE, Budapest) műveiből, és ezeket a köteteteket mutatták be: Szeretet és gyűlölet, undor és gőg; Szenvedély, szerelem, narrációk; A szeretet/szerelem filozófiája – a három kötetet a PKE három oktatója, Horváth Gizella, Forró Enikő, valamint Balogh Brigitta ismertette. Erre persze megtelt a terem, jó sokan eljöttek. Hiszen a téma, ugye, népszerű. Akár az élet, mint olyan...

Ráadásul egy lánc volt az egész este. Odafelé menet ugyanis találkoztam egy hölggyel, aki a szeretetről és a szerelemről is beszélt nekem a villamoson. A saját életén, tapasztalatain átszűrve. Meg arról, hogy szereti az írásaimat is. Meg arról, hogy azt látja rajtam, hogy mintha én ugyanolyan érzelmi kínok között vergődnék, amilyenekben ő régebben. (Hm, nem semmi, pedig évente egyszer ha összefutunk...) És – bár biztos voltam benne, hogy nem – kiderült, hogy ő is épp erre a rendezvényre igyekszik, aminek ráadásul épp ez is a tematikája. (Mármint nem az én írásaim és ügyeim, hanem.)

És aztán ott volt a rendezvény maga. Amiről majd mindjárt szót ejtek. Amikor meg vége lett, úgy alakult, hogy teljesen véletlenül valaki mással egész este tárgyaltunk, épp olyan témákról, mint szeretet és gyűlölet, sőt, undor és gőg, meg főleg szenvedély, szerelem. És voltak narrációk is. Szóval ez így meglepően kerekre sikeredett. Ez aztán a könyvbemutató, ez már igen, komoly rendezvény, életszagúan, hitelesen, egyből illusztrálva, példázva, konkretizálva is az elhangzott elméleti felvetéseket.

Külön nagy szó, hogy nem is kellenek a jegyzeteim, mert eleve emlékszem lényeges részekre, enélkül is. Például ahogy Horváth Gizella kifejti: az érzelemfilozófia mindig is a bölcselet „rút kiskacsája” volt, hiszen érzelmekről nehéz beszélni, kerülték, kerülik. (Hát már aki, de na – a többség valóban.) Meg, hogy az ember először szeret, utána gondolkodik csak. És hogy szeretet kell ahhoz, hogy gyűlölet is létezhessen – míg fordítva nem igaz. És hogy az undor fizikai és erkölcsi vonzatai hogyan köszönnek a gyűlöletnek, aztán hogyan kapcsolódhat ez össze a szeretettel, meg a szerelemmel. Jól. Vagy ahogy Forró Enikő részletezi, mennyire interdiszciplináris a szenvedély és a szerelem. Egyszerre ölelgeti a filozófia és a pszichológia is, és mindkettő teljes joggal vonzódik hozzá. Meg Balogh Brigitta, arról, hogy ezekről nem lézetik AZ ELMÉLET, nem lehet egy mederben terelgetni az egészet, hanem sok különféle megközelítés, levezetés van, és mind helytálló. És arról, hogy a szümpozion nem jelentett mindig tudományos egyeztetést, hanem együtt ivást jelentett – amely aztán a borfogyasztás kapcsán kiteljesedő, beszélgetős, eszmét cserélős, szertartás jellegű rendezvény volt, ahol elmélkedés tárgya volt akár a szeretet/szerelem filozófiája is. Például Platónnál. (Teszem hozzá: mindez egy szimpózium jellegű eseményen hangzik el, amelynek helyszíne ráadásul épp egy együtt ivós hely, egy romkocsma, a Moszkva. Hiába: vannak esték, amikor minden egybevág.) Na és maga a szerző, Boros Gábor, amint egyáltalán nem ironikusan, hanem őszintének tűnően azt mondja: talán jobban értik az olvasói és a méltatói a könyveit, mint ő maga, és új perspektívákat nyitott előtte a saját műveiről szóló három prezentáció. Milyen szép kis kép ez.

Mint például az is, hogy a jegyzeteimet végül megtaláltam, ennek a jegyzetnek az írása közben. Csak már meg nem tudom kiolvasni, miket írtam oda. De talán jobb is így. Hiszen jegyzetek – ehhez a témához? Szerelem, szeretet, meg undor és gőg, papírról bemásolva? Hogy is nézne az ki végülis? De mondjuk könyvben - az más. Ha tehetik, szerezzék meg, olvassák el a bemutatott köteteket. Amúgy a könyvek megszületése egy EU-s finanszírozású projekt része. Hát – jut eszembe – a dolog profán jellegét most félretéve úgy is vehetjük, hogy az Unió már olyasmiket is pénzel, mint a kutakodás a szeretet és gyűlölet, undor és gőg, szenvedély, szerelem háza táján. Hm. Amekkora nagy és amilyen félelmetes-szépségesen összetett ez a témakör, akár az utolsó garasa is rámehet. De megéri.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr616956579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gábor Boros 2014.12.04. 23:24:20

De még mennyire, hogy őszinte volt, nem csak úgy tűnt:-)! S még most is őszintén szereti, ő is, tetszik neki a blog is - de muszáj kimondania, hogy bármennyire is így jó a vége, ahogyan van, a projekthez mégsem az EU adta pénz szolgált alapul, hanem az OTKÁé...