Blogosz

MESE NINCS.

Egy gyors esettanulmány-vázlat

2015. április 25. 16:20 - BlogoszEditor

Embertani példa, pszichológiai gyorsfénykép, tipológiai skicc következik. (Plusz: A szokásos szappanopera, 7354396. rész)

Nem túl népszerű talán rávilágítani, de akkor is tény, hogy van ugye ez a fajta, amelyik manapság már kifejezetten egy típus, egy külön entitás (jó, jó, ők nem tehetnek róla, hogy ez van, de én sem tehetek róla, hogy látom és evidens). Szóval a típus jellemzői: vélhetően cseppfolyósból összesűrűsödött, tohonya hájférj, majdnem pépes halmazállapotú zsírfeleség, és az ilyenkor obligát módon randa gyerek, medicinlabda méretű, hopeless edition. Ezen típus egyedei általában hármasban szoktak kacsázni minden városban, minden nap. És mindig, de mindig épp vásárlásból jönnek, és persze csakis élelmiszereket visznek a műanyag zacskóikban (bocs, nájlonpungáikban). Általában sértően borzalmas melegítőruhákban vonszolják magukat, nyaranta pedig turkálókból is kitiltott, zizengős, susogós rövidnadrágokban és ujjatlan pólókban messzire fehérledve várják az infarktust. És ehhez a fajhoz egy speciálisan arrogáns, bosszantóan buta és tragikusan impertinens stílus is tartozik, amely azonnal előjön, ha bármikor, bármilyen témában meg kell nyilvánulniuk a hörcsöglak falain kívül.

Most is épp egy ilyen cukiság-család vánszorog előttem. A Kauflandból jönnek, tömött szatyraikkal (bocs, necceikkel és cekkereikkel) totyognak az úton. Persze a kerékpárúton, pedig pont mellette ott a töküres járda is. És persze ezt a hazafelé hömpölygést is az út teljes szélességében abszolválják, véletenül sem libasorban haladva, hanem egymás mellett gomolyogva, impozáns húsukkal elzárva az egész utat. Meg persze még süketek is, azt sem hallják, hogy jön a hátuk mögött egy biciklis. Amikor melléjük érek, akkor is kelletlenül gurul odébb egyikük.

És - habár amikor csak lehet, én már nem akarok oktatni, intézkedni, világot jobbítani mindenáron, meg amúgyis méltatlan dolog ez - ennek láttán nem tudok megállni egy egyszerű információ-szolgáltatást. Engem is kellemesen meglep, ahogy valahonnan hirtelen a legbarátságosabb, leginkább tájékoztató modorú, vérkulturált hangsúlyom kerül elő, és ezen mondok, mindössze ennyit: "Dincolo aveţi trotuar". Ezzel hajtok is tovább.

Közben a hátrahagyott típuscsaládnál lassan moccan egyet a hardver, mert nagy a csend, semmi szokásos hőzöngő értetlenkedés és ordibálás. Ám nagy későn mégis megérkezik a szokott refrén.

Na, és akkor feladat: embertani, pszichológiai, tipológiai ismereteink alapján a család melyik tagja lehet az, amelyik utánamkiáltja, a lehető legarcátlanabb, legmegátalkodottabb hangszínben, még attól is dühösen, hogy más, mocsokabb replika hirtelen nem jut eszébe, azt, hogy "Daaaa?!"? Megoldás: persze, hogy csakis a nő (bocsánat: nőü.) Az asszony, (bocsánat: a princesza).

És a másik feladat: embertani, pszichológiai, tipológiai ismereteink alapján a család melyik tagja lehet az, amelyik kicsit, de épp csak kicsit, árnyalatnyit békülékenyen és megbánóan azt mondja a másikuknak, hogy "Lasă, măi"? Megoldás: persze, hogy csakis a férj (bocsánat: az ura).

És a harmadik feladat: embertani, pszichológiai, tipológiai ismereteink alapján a család melyik tagja lehet az, amelyik egy szót sem ért az egészből, és mintegy a saját szintjük továbbvitelének élő zálogaként, az egész típus, faj kontinuitásának biztosítékaként, mindennel totál párhuzamosan ennyit kérdez, záróakkordként: "Ce-i?" Megoldás: persze, hogy a gyerek (bocsánat: a jöveőü záloga).

Hátra sem nézek, tekerek tovább, csak annyit mondok erre, azért jól hallhatóan, hogy "Da!". Ám azért érzem, hogy gyűlölnek. Persze, hogy még ők engem, dehát ez ilyen. Típusjegy.

Na, legalább ezegyszer történt valami a szokott úton, amíg hazacipelték a szokott zsákmányt. Kivételesen lesz miről beszélni otthon - evés közben. (Nekem meg írni, persze, persze.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr17398246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.