Blogosz

MESE NINCS.

Belégzés

2015. július 11. 17:00 - BlogoszEditor

Fölösleges megszólalni is. Sokszor érzem úgy, hogy egyre inkább. Nemhogy aztán megbeszélni. Érvelni. Megvilágítani. Eh. Komolyan: ismét olyan korszakot élünk, amikor egyre inkább zárulnak az agyak, és egyre blődebb marhaságokban hisznek az emberek, sőt, állnak ki mind olcsóbb és ordasabb butaságok mellett, vakon, de nagy harcosan. Szóval egyre kevésbé érdemes itt bármit megbeszélni már megint. Magyarország épp megint bevadul és elbutul egy időre, Európa egy részén is a nagyszájú és radikális semmitmondás kezd eluralkodni megint, Románia meg még ki sem tisztult, 1989 óta sem, átmenetileg sem.

Hát például most is épp megyek egy rendezvényre, és mint kiderül, egy néni is oda tartana, csak nem tudja, merre van, úgyhogy mondom, jöjjön velem – és menet közben váltunk pár szót. Persze egyből előjön, hogy Ceauşescu idején jobb volt, ám a panelszerű hülyeségekre már immunis vagyok, épp csak félszájjal próbálom cáfolni, mindegy is. Erre bónuszként elmond egy történetet is: "Tanítónő voltam, és állami gondozottakat tanítottam. Emlékszem, amikor 1989-ben aztán elkezdték összetörni Ceauşescu fényképeinek üveglapjait az osztályokban, meg összefirkálni a képeket. De én meg is mondtam nekik, hogy >>Hát mit képzeltek, mit csináltok? Az állam tart el benneteket, ti meg a vezetőjéből űztök csúfot?! Ahelyett, hogy hálásak lennétek?!<< Most mondja meg, hát nem? És sokan a mai napig nem tisztelik Ceauşescut."

Veszem is már a levegőt erre. De aztán nem használom. Túl marcerás lenne. És már rég tudom, hogy végül még fölösleges is. Hiszen annyi szinten annyira téves ez az egész. Szociális érzékenység, politikai tisztánlátás, erkölcsi, elvi, sőt, egyszerű embeséges megközelítés – mind egyből, egy nagy ívű odahajolással lehányva, egy szép kis történet révén. Az állami gondozottakat az állam eltartja? Miféle megözelítés ez, jaj. Hiszen az államnak épphogy az egyik szerepe, hogy szociális védőhálót biztosítson a rászorulóknak. Aztán hogy egy diktátornak és az államnak hálásnak lenni? Dehát az állam nem egy fölöttünk álló entitás, ami az urunk. Az ilyen szervilis hozzáállás eleve eszméletlen: enyhébb esetben a polgári öntudatlanságot mutatja, durvább esetben annak a jele, hogy épp diktatúra van. Vagy nemrég az volt, és még most sem sikerült meghaladni. Azon kívül a tanítónénijük reagált így. Pedagógusuk, satöbbi. Aki ráadásul most is ilyenekben hisz. Huszonhat év után is visszasírja. És ma is úgy tudja, hogy igaza van.

Annyira jellemző ez a jelen korszakra is. Amikor az elmúlt bő két évtized viszonylagos jó úton való haladása után a környékünkön mindenütt elkezd a többség összevissza letérni, visszafelé menni, új tévutakat felfedezve rohanni, az épp csak újra felfedezett alapértékeket eldobálva ismét begorombulni, bevadulni, kivont kardokkal hadonászni, lerombolni azt, ami alig épült. És mindezt jó hangos és nagyon határozott, meggyőződéstől áthatott sok felszínes, demagóg szöveggel alátámasztva. Már szinte csak a mindenféle irányokba elcsavart fejűek hangoskodásai hallatszanak megint.

Szóval a levegőt sokszor inkább nem is használom. Sőt, egyre többször van, amikor a szusz is megáll bennem egy pillanatra. A fejleményeket, az attitűdöket, a ricsajos visszabutulást látva. Itt, a határszélen is, a határ mindkét oldalán is, meg e régióban másfelé tekintve is. Egyszerű lenne elintézni annyival, hogy a fenti, nagyon jellemző kép csak a hét baromsága, és kész. Ám valójában sajnos a korszak baromsága. Hogy kész-e, azt nem tudom. De jelenleg arra utal minden, hogy hamarosan kész, és egy időre megint a sötét zsibvásárban ragadunk. Szóval nem érdemes megbeszélni. Mostanában megint nem. Régebben pedig akkora hévvel és olyan hosszan, és mélyen és alaposan érveltünk, fejtegettünk, vitatkoztunk, alapokról, lényegről. Akkor épp fejlődőben volt valami körülöttünk, velünk. Mostanság ismét inkább a korlátolt hőzöngés hallatszik mindenfelől, sok alapvető témában. Abba meg nem érdemes beleszólni, és nem lehet érvelni, megbeszéni.

A levegőt (billentyűzetet) azért még ösztönösen veszem hozzá néha. Mondjuk azt hiszem, kelleni is fog egy kis levegő, hogy nehogy megfulladjunk, most, ahogy ezekben az években alámerülünk az ostobaság és instabilitás újabb korszakos mocsarába.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr337618330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

medali (törölt) 2015.07.12. 14:47:57

Nezd, mindenki tudja, hogy az allam valodi tulajdonosai az allampolgarok, es azok szolgaloi az allami vezetok.
Az elbutulas nem ujkeletu, hanem evezredes intervallumu.
Amibol talan most kijutunk es akkor ujra helyukre kerulnek a valodi ertekek.

De ha a szivedbe nezel... ha szembejon veled egy milliardos hatalmas luxusautoval vagy egy koldus szakadt ruhaban... melyikre hogyan fogsz nezni?

Mert az is elbutulas, hogy a penzre felnez valaki vagy meghajol elotte. :)