Blogosz

MESE NINCS.

Bevándorlók az udvaron: már az ablaknál vannak!

2016. március 04. 16:08 - BlogoszEditor

Uh, még szinte megijesztett. Itt van, most, e pillanatban, velem pont szemben, és nézeget befelé az ablakon. Kintről próbál átlátni a szitán, de szó szerint.

Ez azért hihetetlen, mert amíg a két macska élt, belakta itt kint az udvart, az alatt a nagyjából 15 év alatt a környék többi macskája csak félve és ritkán óvatoskodott be a telekre, pár pillanatra, és a házig sosem merészkedtek el, főleg nem nézegettek be az ablakon. Sőt, az ablak külső párkányán csak a két itteni ült, amikor óhajtott, külföldieknek ez nem volt látogatható zóna. Ők maguk, a bevándorlók féltek megközelíteni, maguknak húztak demarkációs vonalat. Aztán a kisebbik már évekkel ezelőtt a kóborlásai során véletlenül megmérgezte magát valahol valamivel, hazajött szenvedni, de mire rájöttem, hogy mi van, ismeretlen helyre elvonult meghalni. Az öreg pedig a legutóbbi éveinek már lassan csordogáló, egyforma napjai után tegnapelőtt bebújt egy farakásba, a hasábok közé, lassan nyekegve néha - mint később kiderült, haldoklott, pedig előző nap még a szokott életét élte, pár óra múlva pedig már csak a fahasábok közül mozdulatlanul kilógó farka, meg az egyik szintén kilógó hátsó lába jelezte, hogy ő is elment. Szóval még csak tegnap óta fekszik itt egy neki ásott gödörben.

Azóta sokszor eszembe jutott, vajon hány hónapig érzik majd még a többiek a néhai itteniek szagát, jeleit, amiket mi nem érzékelünk (és arra is gondolok néha, hogy az elmúlt hetekben és főleg napokban mintha búcsúzni akart volna, mintha jelezni akarta volna, hogy érzi a halálát, de nem értettem, meg persze tévedés is az, hogy búcsúznának, vagy bármi ilyesmi, de utólag néha nem tudjuk kikerülni, hogy azt lássuk bele, és inkább abban maradunk, hogy fene tudja), na és ha most kidobom az üres házából a rongyait, amiken aludt, abban a kinti faalkotmányban is meddig érződik még a néhai lakók jelenléte, amit mi nem érzünk, csak a többiek, és mikor tűnik el a macskaemlékezet az egész területről, mikortól számít a külföldi népesség számára szűz területnek, szabad prédának. Á, biztosan jó sokára… Nálunk az emlékezet tisztul lassabban, náluk meg a szaglással érzékelhető emlékek. Asszemlegalábbis.

De nesze, máris itt a válasz. Egy bő nap telt csak el, még csak vagy 27 órája fekszik a gödörben, és amit a többiek, a határon túliak 15 éven át egyszer sem mertek megtenni, máris van: egy szép, élettel teli idegen állat itt áll a párkányon, amit eddig meg sem közelített egy sem, és nézeget be. Szenvtelenül, aztán már szemtelenül. Sőt, már láthatóan ideges is attól, hogy semmit nem lát attól a kurva szúnyoghálótól. Lehet, hogy ez a konkvisztádor itt az ablakban már azt nézegeti, mit kell majd itt, a szobákban is átrendezni. Lazán az újvilágban, terepszemlén immár. Nem csodálkoznék, ha nemsokára többen jönnének egyszerre, és tisztogatásba, majd átépítésekbe kezdenének. Esetleg kilakoltatásba is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr918444046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.