Blogosz

MESE NINCS.

Érdekes nap, ce dracu'?!

2016. május 11. 19:57 - BlogoszEditor

Ma reggel elémvágott egy kamionos, pedig elsőbbségem volt a főúton, bár igaz, hogy a járdán kerekeztem, de épp azért, hogy ne zavarjam a kamionosokat, erre ez lát, mégis kihajt elém - valamit mondtam neki, erre megállt, dudált, mutogatott, én meg ordítottam neki, hogy ''Am prioritate, ce dracu'?!''. Aztán külön irányokba mentünk.

Közben azon gondolkoztam, amin sok más mellett sokszor szoktam, ha bicajozok épp, vagy vezetek. Nevezetesen, hogy fura és érthetetlen (de persze azért összetetten én is meg tudom magyarázni), hogy a forgalomban milyen hamar felkapjuk a vizet. Sokan, nem csak én. Ha volánnál vagyok, ha kerékpáron, sőt, néha még olyankor is, ha villamoson, vagy buszon, vagy taxiban, és az aktuális járművezetőm kerül valami kérdéses helyzetbe a forgalomban. Pedig határozottan balkáni mentalitás ez is. Ugyanakkor nemcsak az, hiszen például angolul külön neve is van a jelenségnek: road rage. Tökéletesen elmond mindent. Ha a másik hibázik, egyből arra gondolunk, hogy ez nyilván hülye, de ha nem az, akkor meg biztosan provokálni akar, és/vagy semmibe vesz. Ha meg szándékosan szemétkedik valaki a forgalomban, akkor végképp. Holott rám általában kifejezetten az a jellemző, hogy ellene vagyok az ilyesminek, meg a mentalitásváltás, meg a nyugati értékek, meg a vitakultúra, meg ilyenek híve vagyok. És mégis, a forgalomban én is hamar felkapom, főleg, hogy minden áldott nap látok valamit, ami. Viszont tudatában vagyok annak, hogy ez rossz és primitív. Igyekszem leszokni róla. Minden alkalommal, amikor helyzet van, igyekszem nemhogy igazságot nem akarni tenni, de még megjegyzést sem. Csak továbbmenni. Ez a helyes. Szerintem még az is bunkóság, ha akkor dudálunk a másikra, amikor igazunk van, és hibázott. Dudálni csakis figyelmeztetésként kellene (de nem arra figyelmeztetés, hogy "odamegyek, baszd meg", hanem veszély elhárítása érdekében, megelőző intézkedésként), minden más esetben ez is túlzás. Szóval ilyenek mennek át a fejemen, és kicsit nehezen megy, hogy ne szóljak semmit akkor sem, ha az egész utat elfoglalja egy tilosban parkoló, akkor sem, ha kihajt elém, akkor sem, ha ott sétál a gyalogos a tilosban a közúton, vagy a kerékpárúton előttem, és még neki áll feljebb, meg semmikor. Nem, nem az én dolgom. Tudom jól, vallom is, de gyakorlatban is meg kell értenem. És rendszerint rögtön kezdem is megbánni. Méltatlan, buta, és annyira jellemző erre a régióra amúgyis a hőzöngés. Szóval dolgozom azon, hogy ne háborodjak fel a forgalomban. Túl hamar felháborodunk sokan. Nem jó, nem kell, nem szabad.

Ilyeneken gondolkodom, és vagy húsz perccel az előző eset után egy másik helyen tekerek el  hát itt meg egy kamionos elfoglalta a fél bicikliutat, azzal, hogy mellé parkolt és rányitotta az ajtaját. Épp a járműve mellett áll (persze azt is a bicikliúton), és ahogy elmegyek mellette, mutatom, neki, hogy "Ușa, da ce dracu?!" Ő meg már messziről mutogat nekem, és miközben én az előzőt mondom, ő meg odaszól, magyarul: "Te, ne szidd az anyámat!" (ezek szerint magyar  de nem számít, az igazságért való nemes harcban nincs bratyizás, amúgyis annyi marha magyar is van). Még elsuhanóban visszaszólok, hogy "Nem szidtam", erre még valamit kiált utánam. Na, de ez már több a soknál, ennek fele se tréfa  visszafordulok a bicajjal, hár visszamegyek én ehhez, és kiveretem a fogamat, hát odamegyek, és akkorát kapok, hogy amíg élek nem felejtem el. De akkor is, az igazamat megvédem. Pedig ilyenek miatt bánta már fogam, repedt ajkam, szemem. Ám az igazság mindenek fölött és borsspray is van nálam, ha esetleg az igazság megkívánná (bár persze minél kiélezettebb a helyzet, annál biztosabb, hogy olyankor arra a pár kritikus másodpercre richtig elfelejtem, hogy egyáltalán nálam van). De eztet mán nem lehet szóu nélkül hagyni. Plusz ilyenkor már egy pasztelles árnyalatnyit kvázi faszom is. Szóval visszatekerek a taghoz  és a következő, láthatóan mindkettőnk számára meglepő és váratlan fordulatokban gazdag dialógus zajlik le.

 Nekem ne szidjad az anyámat!

 Hát mikor szidtam?

 Ott feljebb, az előbb. esik le nekem akkor ez az előző tag. Megszoktam már: én az ilyeneket sosem jegyzem meg, most sem ismertem meg, hogy az előbb ő vágott ki elém, és még izélt utána, ő meg de. Mindegy, előre az igazságért, fogat kiveretni hamar, mert utána mennem kell dolgozni.)

 Nem szidtam. Nem stílusom amúgysem. Bár mondhatnám, mert néha ilyenkor kicsúszhat a számon. De azt mondtam, hogy elsőbbségem van, a francba is.

 Igen?

 Igen.

Akkor rosszul hallottam. Elnézést kérek.

 Akkor én is elnézést kérek.

 Á, tudod, van, hogy kifordulunk egymás elé néha, vagy valami.

 Aha, van, megesik, hogy hibázunk. És te nincs honnan tudd, de direkt azért mentem a járdán, hogy ne zavarjam a kamionosokat, erre jön egy kamionos, megnéz magának, és kigurul elém.

Hát, igen, oké...

Közben már a kezét nyújtja én meg elfogadom. Kezet rázunk. Soha még ilyen vita alkalmával ilyen nem történt velem, de ahogy elnézem, vele sem. Még mond valamit, hogy jó utat, vagy ilyesmi, és én is, aztán megyünk. Még utánaszólok:

Amúgy én épp dolgozom azon, hogy ne háborodjak fel a forgalomban. Túl hamar felháborodunk sokan. Nem jó, nem kell, nem szabad.

De igazából csak az első mondatot mondom ki, a többit már lenyelem, nem akarom itt túlromantizálni a dolgot, meg vallomást sem tenni. Visszaszól:

Az jó, nyugi. Vigyázzunk egymásra, jó utat!

Ez a meglepő történt tehát ma reggel. Igazából mostanra, estére már teljesen ki is ment a fejemből. Ám az előbb már fekszem az ágyban, és a telón pörgetem a Facebookot. És ott látom, hogy mi van épp ma? A Közlekedési Kultúra Napja. Hát, engem hidegen szoktak hagyni a világnapok, de ez aztán ügyesen illusztrálta is magát.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr618708034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.