Blogosz

MESE NINCS.

Néhány tévedésemről, kitűzőkkel

2016. december 06. 13:37 - BlogoszEditor

Volt pár. Mármint nem kitűzőm bár az is , hanem tévedésem. Azt hiszem, most, amikor mi élünk, amúgyis olyan időszak, sőt, egyenesen korszak van, amely tumultuózusabb a szokásosnál. Az utóbbi 27 évben, azaz 1989 óta meg aztán főleg. Így sokkal több benne a változás, tehát több az esély, meg a tévedés és a csalódás lehetősége is. Mindez onnan jut eszembe, hogy van egy dísztányér, tele kitűzőkkel, és most, sok év után átnéztem az utóbbiakat. Csak párat mutatok, amennyi még áttekinthetően ráfér egy képre ezekből egy egész ív rajzolódik ki. Alulról, a kommunizmusból indulva, aztán a temesvári eseményekkel kulminálva, majd az összes várakozással ellentétben nem tovább felfelé, hanem félre, egy kicsit oldalra, illetve a kínálkozó lehetőségekhez mérten számos  igaz, nem az összes  tekintetben megint le.

20161204_180dsc324a_copy_2_sdc.jpg

A kép rákattintással nagyítható, legalábbis PC-n, telefonon nem tudom, de azt hiszem, ott nem, bocs.

1. Még a kommunista diktatúra idején az iskolában kaptunk ilyeneket. Mai napig csodálom, hogy már akkor, gyerekfejjel is mennyire tudtuk, hogy a rendszer elviselhetetlen, és mennyire tudtuk gyűlölni, de akár érvekkel alá is támasztani, hogy mi minden nincs rendben itt. Nos, akkor viszont csak reméltem, de igazából nem hittem, hogy ez még az én éltem során meg is bukik. Amikor pedig mégis megbukott, biztos voltam benne, hogy nagyon gyorsan jön nagy fejlődés. Ez volt a második tévedésem e témakörben. Igaz, már 1990 januárjában amikor megkezdődtek az első tüntetések a hatalomba befurakodott Iliescu-rezsim ellen, amelynek utódai a mai napig az ország legerősebb irányítói éreztem is, hogy valami itt nagyon nincs rendben. Aztán mentem én is tüntetni, meg minden. De ez már külön sztori.

2. Modern Talking- és Kylie Minogue-jelvények. Szintén még a Ceauşescu-érából. Sok más tényező mellett azért hihettem ezt zenének akkor, mert egyrészt mégis a Nyugatot jelentette, másrészt a Modern Talking lemezei voltak a legelső olyanok, amelyeket a teljes zárlat dacára valóban Nyugat-Németországból kaptunk meg, és már nézegetni is élmény volt, hogy atyaúristen, kézzelfogható cucc a boldogabb világból, meg aztán ott van az, hogy az orosz övezetben élve, de mégis angolt tanulva épp akkor kezdtem el érteni a dalszövegeket.

3. Még mindig a Ceauşescu-korszakban járunk: a legközelebbi kis Kánaánból, vagyis az akkori Magyarországról behozott, külön élményt jelentett Police 07 társasjáték jelvénye. Amit nem volt a legkönnyebb beszerezni, ugyanis a játékban elért teljesítmény alapján be kellett küldeni postán Budapestre egy értékelőlapot, aminek át kellett mennie a kommunista Románia postai packázásain is, és onnan küldtek ilyen jelvényt, aminek meg kellett úsznia, hogy a küldeményeket bontogató hatósági személyek és egyszerű fosztogatók ellopják, mire célba érne. Pláne, hogy valami "Police" feliratú dolog, ami eleve gyanús lehetett volna egy rendőrállamban. Akkor persze még kommunizmus volt, és nem tudtam, hogy ez az egész beküldősdi valójában marketingfogás, valamint adatbázis-építés. Meg, hogy jön az a világ, ide is, amikor tudni fogom.

4. És akkor Temesvár. Meg ami utána jött. Még ma is leírhatatlan. Elképesztően sokrétű eufória, amelybe azonban már az első hetek után keveredett valami gyanú, hogy konkrétan nem tudom, mi zajlik Bukarestben, de eltérítés. Bár most is ez jelenti ennek a korszaknak a csúcsát, hiszen épeszű ember semmiképp nem kívánhatja vissza az ezt megelőzőt, meg az azt megelőző(ke)t sem, az is leírhatatlanul hosszú lenne, mennyi tévedés forrása lett végül Temesvár, és az onnan indult események, ideértve az egésznek az akkori vezéralakját, és mindazokat, akik aztán a konjunktúrán lovagoltak, valamint akik azon ülnek ma is.

5., 6., 7. Itt van aztán szűkebb körben maga az RMDSZ. Amelynek persze híve voltam én is az első években, igaz, teljesen átváltozni is csak utána kezdett. Meg én is változtam. Azoktól a kalandos éjszakáktól, amelyeken kuyták üldöztek, és furcsa alakok néztek, amint nagy hittel, önkéntes segítőjükként ragasztottam a kezdetleges plakátjaikat, az otthon kikevert csirízzel odáig, amilyen tévedést ma mutat, ha ránézek egy-egy, immár sokkal profibban kivitelezett, kijelölt helyekre ragasztott, és a valósággal köszönő viszonyt mégsem ápoló plakátjukra, az ismét közelgő választások előtt. Vagy ott van a magyarországi MDF jelvénye, amelyik párt az ottani rendszerváltás egyik legrokonszenvesebb vezetését adta még kezdetben, aztán az ő politikai népfőiskolájukra is jártam, Lakitelekre hogy végül az egész párt a dicstelen háttéralkuk és olcsó kamuzás tengerében foszlodjon szét. Nagy a gyanúm, hogy a megsemmisülésbe segítette őket az a Fidesz is, amely erővel kapcsolatban azt hiszem, nem kell részleteznem azt a rengeteg tévedést, amit kihasználva és táplálva gigantikus gólemmé nőtte ki magát ez a mai magyarországi állampárt.

8. A Phoenix-jelvény. Az a román együttes ez, amely számomra jelképértékű volt, amelynek volt német és magyar tagja is, amelyik rendszerkritikus-áthallásos számokat is írt a diktatúra idején, de azért jóban is volt az akkori Păunescu-féle kultúrpolitikai körrel, míg végül a csapatot kezdték betiltani, és a tagjai (a legenda, vagy nem legenda szerint nagyobb hangszerek tokjaiba bújva) Nyugatra szöktek, aztán 1989 után nagy visszatérésként írtak kitűnő új számokat, és koncerteztek itt, de sosem tértek vissza stabilan lakni ebbe az országba, aztán pedig belesimultak az itteni langyos showbizbe. Egy hatalmas, egész életeket átfogó, és sajnos tökéletes, ugyanakkor az egész helyzetet jelképező kör.

9. Ezt nem Frunda miatt teszem ide. Nem mintha ő nem lett volna tévedés a romániai magyarságnak, hanem az igazi ok, hogy akkor épp azzal a szlogennel nyomatták magukat, hogy "Vízum nélkül Európába". Ami a kitűzőn is látható. Persze a vízumkötelezettség feloldásához is vajmi kevés közük volt. De nézzük most az EU-t magát: ki gondolta volna akkoriban, hogy megingatható? Biztosan tudtuk, hogy sérülékeny ugyan, és van számos belső gondja, meg törésvonala is, de azért az oroszok hozzá sem tudnak szagolni. Tévedés volt ez is. Azt pedig végképp ki gondolta volna, hogy végül úgy sikerül feszültségeket gerjeszteni, hogy azok belsők legyenek, és maguknak az uniós polgároknak egy kisebb része, meg pár elszállt vezetőjük végezze a piszkos munkát, és kezdje lerombolni az egészet?

10. Választások, szavazások. Amikor néha-néha megteremtődött annak a lehetősége, hogy leváltsuk (mint később mindig kiderült, csak időlegesen, és csak az első sorból) a puccsista, neokommunista, meg minden ilyesmi erőket és ahogy buzdítottam én is voksolásra. Meg ahogy valóban volt még annak idején, a kezdetekkor kisebbik rossz. Ami mára már nincs. Következésképp lehetett azt választani. Amit ma már nem lehet, mivel nincs kisebbik rossz, a jelen helyzetben az összes szereplő ugyanazt a darabot nyomja, csak külön társulatokban, külön közönséget megszólítva igyekeznek főszerepeket elhalászni. És ma meg azt vagyok képtelen megértetni egyesekkel, hogy ma már nincs kisebbik rossz, jelenleg tévedés ebben hinni.

11. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület jelvénye. Amely iránt szintén nagy reményeket tápláltam. Ide került ugye Tőkés László, az 1989-es akármi után, püspöknek. Kitüntetett státusú volt tehát a KREK. Aztán lassan ezer történés kapcsán rá kellett jönni, hogy tévedések sorozata ez is. Ráadásul olyan abszurddá és perverzzé vált ez is, hogy végül ha Tőkésék vezették, akkor az volt a gond, ha pedig átkerült az irányítás tőle az ellentáborhoz, akkor az időközben a háttérben végbement politikai mozgások és összefonódások miatt az.

12. Persze ez kakukktojás. Semmilyen csalódásom nem fűződik hozzá. Hacsak nem szerelmi, időnként, azon tizenkilenc alkalom során néha, ahányszor elmentem eddig a Szigetre de az meg itt nem téma. Szóval ezt csak azért tettem ide, mert érdekes módon a sokkal erősebb jelentéstartalmú és emléktartalmú kitűző helyett ez a legnagyobb jelvényem. Haha, jellemző: a sok harc és remény és csalódás közben azért legyen valami rendes zene. Mindig.

Még akkor is ez a legnagyobb, ha ide sorolom azt a sok másikat, amit bele sem tettem ebbe a válogatásba. Pedig igazán bőven lett volna még mit. De ma már egyiket sem hordanám. Megtanulhattuk, hogy bármi ilyesmi mögé beállni valójában ciki. Még egyszer nem követek el ilyen hibákat.

Hanem vannak helyettük például feliratos trikóim. Ööö..., izé.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr6512022351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.