Blogosz

MESE NINCS.

Egy kis borzongás

2017. március 16. 18:18 - BlogoszEditor

Van azért egy sajátos érzete annak, amikor akár a közeledben is lehet egy gyilkos, akinél fegyver is van. Vagy akár az illetőnek a holtteste. Csak biciklizni indultam ma délután, de tekerés közben eszembe jutott a tegnapi gyilkosság, és az, hogy még most is keresik a tettest na meg az, hogy a tegnapi fotókon felismertem az elhagyatott helyszínt, hiszen arra is szoktam bicajozni. Épp azért, mert érdekes és elhagyatott. Úgyhogy most megint arra vettem az irányt.

Röviden a tegnapi bűneset lényege: Nagyváradon, a városban tegnap délelőtt egy férfi odament a volt nője háza elé, és megvárta, amíg a nő kilép a házból, egy másik férfivel. Vita kerekedett, az addig lesben állt személy pisztolyt vett elő, többször a nő új barátjára (már ha az volt) lőtt vele, de csak egyszer találta el, mert közben az illető elszaladt (műtét után túl is élte a támadást) ezt követően a lövöldöző a saját autójába kényszerítette a nőt, elhajtott vele. Öt órával később lakossági bejelentés nyomán a város peremén megtalálták az autót, benne a 24 éves nő holttestével, akit fejbelőtt a gyilkosa. A tettes, az alvilági figuraként ismert Adrian Hladii elmenekült, egy darabon vérnyomokat hagyott maga után a köveken, aztán egy sekélyesebb részen átvágott a Körösön, és a túlparton is vezetnek valameddig a vérnyomok, aztán nyomuk vész, mint magának az elkövetőnek is. A büntetett előéletű Hladiit azóta is keresik, előbb országos, majd nemzetközi körözést adtak ki ellene.

Ma reggel óta több, mint száz rendőr azt a térséget fésüli át, ahol a férfi autójában hagyott holttestet megtalálták. Az akció jelenleg is tart, és ez a helyszín lett nekem ismerős az első fotókról. Szóval nem semmi érzet épp ott járni most: tényleg rengeteg rendőr van a környéken amely ennek ellenére szabadon bejárható. Nagy csoportokban fésülik át a térséget, kilométereken át, a Körös mentén haladva. Néhányuk vállán puska, géppisztoly. És laikusnak nagyon fura, ahogy ügyet sem vetnek az emberre. Pedig az egész tájban csak én vagyok. Ez amúgy a legborzongatóbb. Ugyanis a város víztisztító telepe mögött (a volt iparnegyedben lévő Kaufland hátánál) lévő óriási területről van szó, amelyiken a legtöbbször csak kóbor kutyákkal szoktam talákozni, de újabban azokkal sem. Ráadásul ez a zóna nagyon változatos: sok domb, emelkedő, lejtő van, számos ülepítő tó, amelyek a sok ipari szennyezéstől néha holdbéli tájra emlékeztetnek, aztán természetesnek tűnő tavak is, majd megint dombok, szeméttelepek, kőfejtők, nádasok, susnyások, gazos részek, fás területek, aztán jó mélyen a Körös medre, és maga a folyó a túlparton pedig megint ehhez hasonló. A tudat tehát, hogy itt menekült el egy gyilkos, akinél ott van a fegyvere is, minden alkalommal beköszön, ahogy a jóval embermegasság fölötti nagyságú nádasokat felborzolja a szél, amint elkarikázom mellettük. És ahogy már odébb, a bokrokban látszik valami meg-megrándulni, de valószínűleg csak valami állat az, mert végül egyik alkalommal sem ugrik ki onnan senki. Meg ahogy a békanyálas, meg szemetes tavak felszínén valami kivehetetlen körvonalú, mozdulatlan dolgok lebegnek. És ahogy aztán elhagyatott, vakon rám bámuló néhai ipari épületek mellett megyek el, amelyeknél visszafolytottnak tűnően nagy a csend. Nem sokkal odébb egy juhnyáj vonul át előttem az úton, a pásztorral együtt. Huh, jut eszembe, ez szinte biztosan ugyanaz a nyáj és pásztor, amit a helyszíneléskor készült fotókon láttam. Az is érdekes ugyanis, hogy amikor itt, pár méterrel odébb megtalálták tegnap az autót, és benne a nő holttestét, úgy helyszíneltek a rendőrök, úgy rögzítettek nyomokat, hogy tőlük tényleg nem több, mint tíz méterre ott legeltek a birkák tovább, és a botjára támaszkodva ott nézte a tragédia helyszínén tevékenykedőket a pásztor. Most meg itt van, a juhaival, pont keresztezi az utamat.

Szóval fura az is, hogy a sok rendőr meg ott vonul, a folyó mentén, és benéz minden kis zugba, de semennyi területet nem zártak le. Mert persze mit is zárnának? Hiszen bárhol lehet a gyilkos. Igen, akár itt is, e mögött a fa mögött, ahol most vagyok, vagy ott, a következő nádasban, ahol mindjárt el fogok haladni. De az is valószínű, hogy inkább holttestet keresnek, hiszen ha él az elkövető, ha nem lett öngyilkos, akkor valószínűbb, hogy már messze jár. De persze az is lehet, hogy nem. Később aztán találkozom egy másik biciklissel: egy bácsi az, akitől megtudom, hogy egész nap ott fennebb horgászott, többedmagával, és már órákkal ezelőtt is elmentek ott is a rendőrök, arra figyelmeztetve őket, hogy ha gyanús személyt látnak, óvakodjanak tőle, mert a fegyveres lehet az. De nem küldték el a horgászokat sem, meg semmi más egzecíroztatás sem volt. Ez valahol normális is. Meg hát ők tudják a saját rendszeresített hatósági eljárásaikat. Ám amint felhősödik közben, és emiatt kicsit sötétebb is lesz az egész táj, és csak borzolja a szél a mindenfelé néma világot, ez az információ is furcsának tűnik. És látom a bácsin, hogy amint mellette tekerek egy rövid szakaszon, azért meg-megnézeget magának, lopva, hogy mi van, ha én vagyok az a gyilkos, akit tegnap óta keresnek. Igyekszem is kedves hangot megütni vele, hogy nyugodjon meg. Aztán egy adott helyen úgy dönt, hogy "ő most még itt marad egy kicsit", bár arról volt szó, hogy épp hazafelé indult, meg itt nincs is semmi érdekes, szóval lehet, hogy a biztonság kedvéért csak szabadulni akar tőlem, a gyanús idegentől, úgyhogy megyek egyedül tovább.

Később aztán rájövök, hogy végig csak a gyilkosságról beszélgettem vele, és arról érdeklődtem, mit beszéltek vele a rendőrök, ez is gyanús lehetett neki. Ő pedig amúgy végig arról érdeklődött, hogy pontosan hol is találták meg az autót, amire én ott annyit tudtam mondani, hogy ezen a szakaszon, ahol most vagyunk, ezt felismertem, de méterre azért nem tudom belőni. Utólag az is hátborzongató, hogy a kis kirándulásom után újra megnéztem a helyszínelési fotókat, és így már pontosan tudom a helyet: egyrészt amellett az emelkedő rész mellett van, ami valahogy az évek során különösen megragadt bennem ebből az egész zónából másrészt pedig éppen ott van, ahol a bácsival végül úgymond megegyeztünk, hogy "na itt lehetett az, úgy pontosabban". Huh.

Még fordulok többfelé ezen a vadromantikus tájon. Itt némaság, ott növénysusogás, amott valami kis mozgások a bokrokban. És közben a folyó parján a rendőrök is jó messzire értek. Nem is fotózom őket, mert úgyis csak apró, kék foltokként jönnének ki. Ma sem találtak semmit. És már sötétedik lassan.

Viszont találtam én: mintha egy újabb kis borzongató trükk akarna lenni, pont észreveszek a földön egy töltényhüvelyt. Persze semmi köze a gyilkoshoz, ez rozsdás már, és puskához való biztosan valami vadászé lehetett , de akkor is.

20170316_161604.jpg

Felveszem. Eldobom. Megint felveszem. Megint eldobom. De jó, hogy most már rajta van az ujjlenyomatom is. Nem mintha köze lenne a másik ügyhöz. De na, akkor is. Akkor már inkább elviszem, és eldobom máshol. Na nesze: mint valami bűnjelet. Velem amúgyis sok olyan történt már, amiben tényleg ártatlan voltam, de amikor elkezdtem tisztán elmagyarázni, magam is hallottam, ahogy egyre gyanúsabbnak tűnik, és éreztem, hogy bár igaz, én sem hinném el. Na, de ez már egy kicsit túlfantáziálás, gyerünk haza.

Még mindig a holdbéli tájon tekerek, amikor beugrik: dehát az elmúlt években, ahányszor erre jártam, mindannyiszor gondoltam arra, hogy ez a táj, a maga sokféleségével ideális lenne arra, hogy ha valaki meg akar ölni valakit, akkor ide hozza, és ha utána, vagy ettől függetlenül öngyilkos akar lenni, úgy, hogy egy darabig vagy soha ne találják meg, akkor szintén ide is jöhetne. Uh. Most meg tessék, ez. Már gyorsabban tekerek, az az igazság.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr112342923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.