Blogosz

MESE NINCS.

Gyorsan Budapestre. De gyorsan. Most komolyan

2017. augusztus 06. 12:22 - BlogoszEditor

- Melyik az a vonat, amelyik leggyorsabban Budapestre ér?

Nem vagy hülye, nyilván ezt kérded, ahogy a szabadságod elkezdődött, hiszen nincs vesztegetnivaló idő. Jó esetben szabadság idején nincs az embernek egy szabad perce sem, nem érünk rá hülyeségekre, gyerünk bele a jóba, de hamar. Szóval: Biharkeresztesen kiemelten megkérded, melyik vonat ér be leghamarabb Pestre. Hozzáteszed: "de nem az számít, hogy innen melyik indul legelőbb, hanem az, hogy melyik ér be legkorábban". Na, arra kérnék.

Kapom is, és igaz, hogy még másfél órát várni kell, amíg jön - a lét hiábavalósága ásítozik közben nagyokat -, és ez a másfél óra sosem telik már el, de aztán valahogy mégis, úgyhogy végül indulás van. Végre. Jó is ez. Igaz, hogy kétszer is át kell majd szállni, de legalább villámgyorsan ott leszünk, ahol az élet rázza a fenekét esténként. És ahogy megyünk, hallom, hogy bemondja a női hang: "Tisztelt utasaink, mittoménmi, valami, Abonynál baleset miatt áll a vasúti forgalom, ezért mittoménmi, valami". Át is villan az agyamon: "na, szegények, akik Abony felé mennek, most megszívták, de ez van, mindegy, szerencsére semmi közöm hozzá, mi nem arra megyünk szerintem". Ekkor egyszercsak bejön a kalauz, és kérdi: "Van valaki, aki Budapestre utazik?" Ó, igen, faking igen, emelem is a kezemet: például én. Komolyan arra gondolok, hogy most valami kis ajándékot fogunk kapni a MÁV-tól. De az az igazság, hogy meg is érdemeljük, hiszen jófelé halad az életünk épp. Hogy erre hozzátegye: "Na, akkor le kellene szállni, mivel Abonynál baleset volt, áll a vasúti forgalom, mentesítő busz viszi önöket tovább".

Hopp, van ilyen. De én nem vagyok ideges, mások itt húzzák már a szájukat, de én örülök neki, hogy ilyen szervezettség van, tehát fölösleges a hiszti: most egy jó kis légkondicionált busz fog elvinni a főüvárosba, kellemesen nyújtózkodunk majd az üléseken odafelé, zenét hallgatva. Ehhez képest a helyszínen: a buszon nem, hogy légkondi nincs, a 40 fokban, hanem hely sem. Az egész vonatnyi utashoz egyetlen csuklós buszt küldtek csak, így összepréselődve, mindenki 97 csomaggal várja, hogy mikor indulunk már. Közben azért megkérdem: "Pesten a Nyugatiban, vagy a Keletiben fogunk megállni?" Válasz: "Milyen Pesten? Ez a busz Ceglédig viszi el önöket, ami húsz perc innen, ott újból vonatra szállnak".

Ja, így is jó. Hiába: ez nem Románia, itt minden alaposan meg van szervezve. Kicsit ugyan kurvameleg van ezen a túl kicsi buszon, a százhúsz ember között, meg hely sincs, meg ideges is lehetnék, ahogy már szinte mindenki más izzadtsága is az én nyakamon folyik le, de nem vagyok az, hiszen úgyis mindjárt ott vagyunk izében. Amúgy épp hallom, hogy az utaskísérő szerint nem is baleset volt Abonynál, hanem "biztosan már megint a váltó robbant le".

És ekkor a semmi közepén a busz megáll. A vonatot helyettesítő busz tehát, ami a lerobbant váltó miatt nem közlekedő vonattól a másik vonathoz vinne. És állunk, a 97 fokban. Mert nem tud újraindulni. A mentesítő busz ugyanis lerobbant. Mivel túl sok utast zsúfoltak bele, egyszerűen nem bírta. Itt, az Alföldön állunk tehát, mint valami új magyar filmben, az út szélén, embertelen kánikulában, kilátástalanul nézegetve. Ugyanis telefonáltak már a mentesítő buszt mentesítő másik busz után, de azt a választ kapták, hogy nincs másik busz. Hm, érdekes ez - de mindegy, egészen biztosan megoldják, ez még így sem Románia.

De nem jön, tényleg nem jön semmi, nem, és nem. Állunk csak, és közben már a sejtjeim barnulnak le, odabent a testemben, sőt, már az idegsejteimet süti a Nap, csokibarna neuronjaim lesznek. Aztán egyszercsak mégis jön. Egy fele akkora busz, mint ez volt. Amire csak a társaság fele fér fel. Őket el is viszi. Igaz, hogy a vonat Cegléden várna mindket, de ez a mentesítőt mentesítő busz, amire mi már nem fértünk fel, nem viszi a rá felférteket Ceglédig, csak a közbeeső Abony településig. Ám ezt velük, akik felnyomakodtak rá, nem közölték, hanem ezt csak mi - akik lemaradtunk - tudjuk meg, utólag, mintegy megnyugtatásképpen, hogy úgyis fölösleges lett volna felférni rá.

Egy picit  mégis olyan ez most, mint Románia. De azért ez nem Románia. Meg fogják oldani. Épp telefonálgatnak is a sofőrék. És kapják is a választ, hogy nincs több mentesítésre bevethető busz, meg kell várni a menetrend szerinti buszjáratot, és ha azon még lesz hely, akkor elvisz az.

Ekkor van az, hogy egyesek szelfizni kezdenek. 20170803_150500.jpg

Aztán meg már én is. Van idő ugyanis. Egy kis idő van, biztosan nem sok, hiszen meg fogják oldani, mivel ez nem Románia. Mondjuk a víz is rég elfogyott már, és hótt szomjas vagyok, de nem is említem, mivel egyrészt már nekik kellene legalább vizet osztaniuk, másrészt azonban addig jó, amíg nem kezdenek el vizet osztani, mivel talán azt jelenti, hogy nem fog olyan sokáig tartani ez az izé. Ami már így is régóta tart.

És jön is végül egy újabb busz. Tessék, mondtam, minden meg van oldva. De ezen a buszon már vizet is osztanak. Úristen! Akkor mégis itt fogunk elpusztulni, valahol a pusztában.

Na jó, csak túlzok. Meg fogják oldani, hiszen ez nem Románia. Akkor lenne gond, ha mondjuk addig húzódna ez az egész, hogy bár délelőtt indultunk, végül az este 7 órás Elefánt-koncert intróját is lekésnénk.

Megsúgom: végül lekéstük.

Vagy akkor lenne rohadtul idegesítő, ha addig nyúlna ez az egész, hogy mondjuk még blogbejegyzés szintűvé dagadna. Ha posztolnám. De ez biztosan nem lesz, mert meg fogják oldani, hiszen ez nem Romá. Nem a frászt.

20170803_150452.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr512723224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.