Blogosz

MESE NINCS.

Ismét lecsapott. Asszem, a jóindulat

2017. augusztus 25. 14:04 - BlogoszEditor

A fáma szerint egyrészt azért hívnak engem Örsnek, mert amikor születtem, épp kezdett a legelmebetegebb, végső korszakába becsavarodni a Ceaușescu-rezsim, aminek  sok más őrület mellett  az volt az egyik mellékesebb leképeződése, hogy a nem román nemzetiségű újszülöttek neveit automatikusan – és helyenként akár a szülők tiltakozása ellenére is – eltorzítottan, a lehető legelrománosítottabb formában regisztrálták, illetve ha volt román megfelelője, akkor lefordították, vagyis automatikusan a román megfelelőjét anyakönyvezték. És innentől végigkísérte-kíséri az embert az ilyesmi, hiszen minden későbbi okmányát a születési anyakönyvi kivonatban szereplő névváltozat szerint gyártják le, kötelezően. Úgyhogy az ellenálás jeleként is, meg praktikusan is fityiszt mutatva ennek a trendnek lettem Örs. Másrészt meg azért, mert a magyarság elnyomása is akkoriban kezdett tetőfokára hágni (mert akkor még tényleg volt elnyomás, és a románok nyomtak el, nem mint manapság, amikor a magyarokat legelső körben a saját magyarjainkból összeállt magyar gazdasági-politikai maffia nyomja el  de most nem erről akarok tehát), és amúgyis szerettek volna történelmi, régies csengésű nevet adni a gyereküknek, a megmaradás jegyében, meg ilyesmi.

(Mellesleg az elsők épp a magyarok voltak, akik csodálkoztak ezen. Egy történet szerint amikor egy idős bácsi átjött megnézni a kicsiket, azaz minket, a következő párbeszéd zajlott le: "Hogy hívják a gyerekeket?" "Örs és Réka." "Hogy?" "Örs és Réka." "Ömmm... na nem baj, csak egészség legyen".)

Nem részletezem, hogy román oldalról aztán az évek során hány értetlenkedés volt (rengeteg), már csak azért sem, mert az ilyen esetek többsége szerintem leginkább természetes, semmint gyűlölködésből fakadó. Viszont utasítottam el személyi és útlevél átvátelét amiatt, hogy "Örs" helyett "Ors" szerepelt benne (később helyes változatban megkaptam), meg az is igaz, hogy a kezdeti ellenálási terv sem sikerült teljesen, mert épp a születési anyagkönyvi kivonatomban egyből utolért ezzel a névvel is a románosítási mánia, mivel ott is "Ors" lettem, "Örs" helyett. Ám az még kézzel kitöltött papír, úgyhogy amit az eszemet tudtam, tettem fekete tintával két pontot az O-ra, és kész.

Nos, a lényeg: külön oklevelelem is van erről. :)

20170825_115701a.jpg

Külön érdekesség, hogy a román részről vétett hiba – a kizárólag román nyelvű oklevélen – épp egy magyar nyelv és irodalom-tematikájú versenyen elért eredmény elismerését szolgálja. Nesze nekem, nekünk. :)

Amúgy az volt, hogy ünepség zajlott az iskola udvarán, mindenki ott tömörült, és fel is olvasták azok neveit, akiknek épp ki kellett meniük a diplomájuk átvételére. És az én esetemben a felolvasás is úgy visszhangzott a suli udvarán, hogy: "Szeghalmi-mi-mi (itt kis szünet) Orsolya-lya-lya". Persze nem akartam kimenni oda, inkább próbáltam ott sertepertélni a hátsó sorokban, de a többiek kituszkoltak, nagy nevetések közepette. Nem mondom, hogy trauma volt, mivel egyáltalán nem volt az, csak egy percre kellemetlen – ráadásul két pillanat után már meg is értettem, hogy (legalábbis szerintem) pont nem gonoszkodni akartak az iskola román vezetői, hanem jóindulatúak akartak lenni: aki az okleveleket töltötte ki (valószínűleg román, de végülis lehetett akár magyar is), azt hihette, hogy az "Ors" rövidítés, és ő igenis kiírja szépen, rendesen annak a gyermeknek örömöt okozva, hogy "Orsolya". :) Hátööö, köszi.

Aztán később csak nem álltam meg, hogy ki ne javítsam, ahogy látszik is.

Ennek huszonkilenc éve. Azóta voltam, és vagyok is persze sokszor ma is, meg még leszek is Ors, meg ebből deriváltan aztán Oros, sőt, olyan is van, aki jót akar, és picit tud is magyarul, úgyhogy rendesen kimondja/kiírja, hogy Orosz. (Szóval ebben is inkább jó akaratot látok ugyan – viszont a szovjetorosz tömbben nőttem fel, manapság meg nézem, ahogy megint jönnek az oroszok, ráadásul a vörös szőnyeg a lábuk alatt a galád magyarországi pojácahatalom, úgyhogy ilyenkor azért befelé az első reakcióm az, hogy "anyád az orosz".) Meg voltam Seghalmi Oros is, meg mindenféle más kombináció, képződmény.

Aztán ma jött egy csomagértesítőm. Pont Magyarországról jön a csomag egyébként (magyar név elírása, ugye, hehe, milyen adekvált és precíz), a román posta kézbesíti, úgyhogy ez utóbbinak az egyik alkalmazottja tölti ki a papírt. (Kézzel, még mindig, hiszen még most is 1988 van, körülbelül. Nemde?)

És lám, a jóindulat ismét lecsap:

20170825_115753aqe.jpg

"Ömmm... na nem baj, csak egészség legyen."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr8612778814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.