Blogosz

MESE NINCS.

Ami ijesztő ilyentájt. Is

2017. október 30. 20:34 - BlogoszEditor

Sokkal vészjóslóbbak és ijesztőbbek a Halloween ürügyén maszkokban hülyéskedő mindenféle figuráknál azok a magyar figurák, akik Halloween idején is agyhalotti maszkokban huhogják, hogy ők igazi, külső hatástól mentes magyarok.

Ez most onnan jut eszembe, hogy holnap van Halloween. Ám sajnos immár szinte bármikor van, ami az embernek eszébe juttassa a nagymagyar huhogás azt, mennyire ijesztően nagy sebességre kapcsolt az utóbbi években az elbutulás és az összezavarodás az Igaz Magyarok körében. Ennek csak egyik apróbb tünete, hogy ilyenkor, október 31. küszöbén hülyeségeket szoktak beszélni, illetve inkább fröcsögni. A magyaroknál kezdetben inkább csak a Valentin-nap volt hagyományosan annak a népszokásnak a napja, hogy előadják a „nyugatmajmolás nekünk nem kell, megvannak a saját ősi ünnepeink”-műsorszámot, aztán Halloweenre is hamar átterjedt, egy ideje pedig már az év bármelyik pillanatában lehet számítani ilyesmire is. Nem fogok nagyon részletekbe menni arról, miért is butaság ez, hiszen egyrészt több helyen leírtam, előadtam már ezt (nekem meg ilyentájt ez a szokásom egy ideje, aha), másrészt komolyan azt hiszem, hogy akinek automatikusan nem jön le, hogy miért butaság ez is, meg sok más hasonló, annak úgyis mindegy. Röviden csak annyit, hogy persze nincsenek egymásra nem ható kultúrkörök, továbbá az egymásra való hatás önmagában nem káros, nem is hasznos (amúgy lehetnek ilyen és/vagy olyan elemei is), hanem egyszerűen tény, továbbá természetes jelenség is, tagadni, vagy védekezni ez ellen maga az ősbutaság, maga a Halloween és a Valentin-nap, meg az ilyesmik nem károsak (nem is hasznosak), hiszen nem lépnek a hagyományaink helyébe, hanem azoktól teljesen különállóan csak úgy vannak (amúgy meg a hagyományaink halványulnak, de nem külföldi ármánykodások és belföldi gyengeségek miatt, hanem szintén teljesen természetes folyamat ez is), ráadásul természetesen azoknak a hagyományoknak a nagy része is átvett (mégpedig történetesen pont Nyugatról), amelyeknek – tévesen, hiszen veszély nincs – a védelmében szoktak ilyentájt is okoskodni és fegyvert csörtetni.

Ami igazán ijesztő tehát most, Halloweenkor is, meg immár – túlzás nélkül – minden nap, az magának a jelenségnek az általánossá válása nálunk, magyaroknál (is). Mindig is velünk volt ugyanis egy ilyen vonulat is (ez is természetes is, meg legyen is, miért ne, akár minden más vonulat), csakhogy soha nem lépte át a marginális butaság határvonalát, nem jött be a csűrből, nem ült oda az asztalhoz – most meg már az asztalfőn trónol, és a politikai vezetés simogatja azt a nagy, buta vízfejecskéjét.

A világ egy részén is trend most vélt veszélyek miatt sápítozni, nem létező „valóságokban” állandóan harcolni, kitalált, rosszul becélzott ellenségek ellen, harsányan és alpárian ordibálni, a közbeszéd új változataképpen, a valósággal már nem is foglalkozó vezetőket választani meg e hagymáz közepette – és mindezt eddig csak kihasználták az ebből prímán megélő politikai erők, ám pár éve már egyenesen az élére álltak, gerjesztik, támogatják, kiterjesztik, sőt, minden mást leseperve csak ennek adnak teret. Ez pedig már hihetetlenül kártékony, önsorsrontó, talán évtizedek alatt, vagy egészében talán soha nem helyreállítható károkat okozó. Az alapvető összefüggések felismerésére való képtelenség, a minél egyszerűbb butaságokba vetet vakhit, az összevissza csápolás, hadakozás bezárkózást eredményez – és nemcsak az ebben szenvedők zárulnak és zárkóznak be, hanem magukkal együtt lehetetlen helyzetbe hozzák, kvázi túszul ejtik, bezárják, sőt, aztán lassan még marginalizálják is azokat is, akik nyitva tarthatnák az egészet. Az elmékkel, a szemekkel együtt.

Erről szól tehát most, az úgynevezett Halloween küszöbén is az a gajdolás és óbégatás, ami a téma kapcsán is kihallatszik a magyar porták egy részéről. És ez az ijesztő. Ez valós veszély. Nem pedig holmi sokadik, ártatlan ürügy a maszkos bulizásra, mint mondjuk a Halloween mifelénk.

Engem amúgy leginkább hidegen nagy a Valentin is, és ez a mostani is. És azt hiszem, a többséget is. De tipikus folyománya az alpári butaság hatalomra kerülésének és dúlásának az is, hogy olyankor már az embert nem hagyhatja hidegen sem csak úgy valami. Akár már a saját akarata ellenére is kénytelen lassan, lépésről-lépésre áttolódni az „ezekkel” ellentétes oldalra, mind több témakörben. Ahogy például a sajtó bekebelezése, leuralása és elhülyítése idején olyan, addig soha nem követett, sőt, elutasított médiumok felé fordul ilyenkor az ember, amelyek még valamelyest mentesek a legszennyesebb fősodrattól, vagy ahogy ideológiailag leginkább függetlenből kénytelen egyre liberálisabbá hátrálni a harsány, buta mocsok elől, meg ahogy egyre több olyan dologra kell figyelnie, és mind több olyan kérdésben állást foglalnia, mióta mocskos kezek mindenhez hozzápiszkálnak, amire eddig nem figyelt, és amiben nem is akart állást foglalni soha, úgy van ezzel is, kicsiben: különösebben nem érdekel a Halloween, de amennyi zöldséget összehordanak róla azok a magyarok, akik úgymond védenének itt nekünk valamit, sőt, mindent, lényegében mindentől, hiszen itt már minden ellenség, hát akkor igenis inkább Halloween. Pedig igazából továbbra sem érdekel. Mondom: hidegen hagy. Ezzel szemben a saját közösségünk, meg sok tekintetben hasonló módon a saját országunk, meg az anyaországunk elhülyülése és tönkretétele, teljes tévútra vezetése, az orránál fogva, meg az egyes más régiókban is tapasztalható hasonló trendek nem hagynak hidegen. Egyáltalán nem.

Tehát nem a Halloween miatt, de akkor boldog Halloweent mindenkinek, meg trick or treat, meg minden, minden ilyesmi. Bár nem érdekel. De kvázi kénytelenek vagyunk akkor már ennek szurkolni. Tolódunk, mert a normalitásból pár éve kimozdult, kritikus tömeget elért sokaság hatásának, nyomásának egyre nehezebb ellenállni, tolják, taszítják középről valamerre elfelé azokat, akik nem ők.

Azt hiszem, talán csak egyszer, pár évvel ezelőtt öltöztem be erre – bár igazából a ruhát akkor is valami ezzel időben egybeeső tárlathoz kölcsönöztem, a gázmaszkot meg egy másik művészeti esemény helyszínén szereztem, és akkor már bevetettem őket az épp zajló Halloweenkor is, valami bulikban. Akkori képek ezek, rólam.

dscf1879.JPG

picz0g_343.jpg

dscf2082.JPG

dscf2091.JPG

dscf2078.JPG

dscf1892.JPG

picz0g_357.jpg

Az ezen képek elkészülte óta eltelt évek során pedig egyre csak vadult az egész, és messze még a lecsengése, messze még az, amikor a történelmi léptékű károkat okozó őrület végre ismét leszáll majd az asztalfőről, és a közben a hívei által szanaszét dúlt mindenség romjai között kimegy újra. A jelen képek elkészülte eltelt öt év – és azóta még intenzívebben és még többen akarnak minket megvédeni mindenféle nem létező szörnyű veszélytől. A Halloweentől a demokráciáig.

Nem a maszkos figurák, hanem ők a Halloween igazi szörnyei. És a Valentin-nap igazi mézes-mázas műmájerjei. És a hétköznapok nagyszájú, süket, vak, tévelygő rombolói.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr4313118138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.