Blogosz

MESE NINCS.

Horrorkórházban, Nagyváradon

2018. április 22. 21:11 - BlogoszEditor

Eddig még sosem vettem észre: pár fa takarja el. Úgyhogy meg is lepett, hogy egyáltalán van ez. Az oldalán meg van bontva a téglafal, ott lehet besurranni. Azt hitem, elhagyott társasház. De odabent hamar rájöttem, hogy kórház lehetett. Újabb elhagyatott épületet barangoltam be tegnap.

Utána pedig megkérdeztem Péter I. Zoltán helytörténészt, mi volt ez az ingatlan. Amely amúgy Nagyváradon, az Averescun van, a Körös partján, épp szemben a DoubleTree by Hilton szállodával, a folyó másik partján. Ő elmondta: a szülészet egyik épülete volt, körülbelül a múlt század negyvenes éveiben építhették, és akkor hagyták magára, amikor az új szülészet felépült. 1989 után még egy darabig működött itt a szülészet, de már rég nem.

Az egyik legjobb látvány odabent az a nagy gyökérzet, ami kintről befurakodott az épület egyik termébe. (Lent kattintással nyitható a fotógaléria, ott van a képek között.) Azt hittem, ennél ijesztőbb már nem lesz itt. Kószálva, a sok kis terembe egyenként bekukkintva aztán mégis lett. Az egyik helyiségbe benézve ugyanis váratlanul egy embert látok meg. Persze az ilyesmi benne van a pakliban az üres épületek bejárásakor, ugyanis két dolog jellemző: hogy telehordják mindenfélével, meg az, hogy hajléktalanok költöznek be - de eddig egyik helyszínen sem volt ott épp senki, amikor bejártam az ilyen ingatlanokat. Most is épp arra gondoltam, milyen mázli, hogy biztosan nincs épp "itthon" senki. És akkor hirtelen ez. Sőt, halottnak tűnik, egy ágyon fekszik, a hullamerevség szakaszában lehet. Ennél rosszabb aztán az, amikor pár másodpercen belül kiderül, hogy nem halott: csak kiütötte magát valamivel, és alszik, furcsa pózban. Onnantól azért óvatosabban kell folytatnom a bejárást, főleg, hogy a részben beomlott tetőszerkezet cserépdarabjai és mindenféle üvegdarabok recsegnek a talpam alatt. És így már az épület zajai is másként hatnak, többször úgy tűnik, hogy jön utánam. De nem. Amúgy az is baj lenne, ha nem utánam jönne, hanem a megbontott fal által jelentett kijáraton át távozni akarna, ugyanis épp ott hagytam a bicajomat, és valószíjnűleg akkor viszi is. Amikor aztán már visszafelé tartok, egy hirtelen ötlettől vezérelve benézek hozzá újra: ekkor már ébredezik, mocorog, szuszog, s nekem még hátra van a pince megtekintése. El is indulok lefelé oda, de végül hagyom: amikor ugyanis bevakuzok oda, válaszként patkányok cincogása érkezik a hulladékkal teli lenti termekből. Akkor ezt most inkább nem, főleg, hogy közben felébredhet az illető. Kifelé menve a bicaj megvan, és ahogy megmozdítom, az épület mellett lévő üres telken magasra nőtt fűbe menekül be egy patkány. Stílusos a zárókép. Még több kép pedig tehát itt ni:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr5513855528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.