Blogosz

MESE NINCS.

Köszi, veletek inkább ne... (ám attól pesze még ugyanúgy de)

2018. június 04. 13:31 - BlogoszEditor

Ma van a nemzeti összetartozás napja. Napja ugyan van, de maga ez az összetartozás... hááát. Inkább ne. Fideszes nap ez. Semmi más. A határon inneni és túli fideszesek összetartozásának napja. A szavazótábor egyben tartásának egyik módja.

Pedig annak idején például engem is megvezetett ez (ahogy a Fidesz egy időre, régebben sok minden másban megvezetett engem is, mint független polgárt). És az elején ezt is elhittem, hogy kell egy ilyen nap. Maga az ötlet ugyanis nem rossz, persze: legyen egy jelképes napja az anyaország és a trianoni szerződés révén elszakított területek magyarsága összetartozásának. És persze: össze is tartozunk, ez is természetes. Még ha józan ésszel nem is szívesen lehet összetartozást hangoztatni olyanokkal, akik magyarként épp ezen években követnek el történelmi bűnöket a magyarság ellen, újra lerángatva az országot a fejlődés útjáról, pimasz, arrogáns, becstelen rendszert építve ki  meg azokkal sem szívesen, akik ezt érdekből és/vagy vakságból támogatják. De attól még összetartozunk így is, ez van, oszt jónapot.

Csakhogy így már egészen más ez a nemzeti összetartozás napja is. Egyszerű pártünnep, pátoszos propagandanap ez is. És mint ilyen, kell az ördögnek. A Fidesz találta ki és vezette be, a mostani rezsimje kiépítésének kezdeteikor, amikor 2010-ben hatalomra került. És azóta is láthatjuk, hogy az úgynevezett nemzetpolitika (amiről ennek a napnak is szólnia kellene) lényegében nem más, mint kilentúraépítés az elszakított területeken is, közpénzből, ugyanakkor szavazótábor-maximálás az elszakított területeken is, nemzeti maszlag révén. Pénz és hatalom  kizárólag saját maguknak pénz és kizárólag saját maguknak hatalom. Ennyiről szól náluk minden. A nemzeti összetartozás is. És a nemzeti összetartozás napja is.

Úgyhogy köszi, alapvetően nyilván összetartozunk, de ez egyrészt nem az ő érdemük, hanem természetes, másrészt azért azt nem szívesen ünnepli az ember, ha ilyenekkel össze is tartozik. Főleg nem az ő kezdeményezésükre és irányításukkal. Egyszerű a dolgunk, csak valahogy mégsem, látják elegen: nem kell összekeverni a nemzeti összetartozást (a "nemzet" absztrakt dolog, elvont fogalom), amely valóban van, azzal, hogy a nemzethez is tartozó, így velünk is összetartozó egyének és csoportok mennyire vállalhatatlanok, és mennyire távol állnak tőlünk. A kettő nem zárja ki egymást, hanem egyszerre van. Mindig, minden nemzetnél.

Ezen egyébként tehát jobbára átlagos napon a nagy pátoszfolyamból és butaságáradatból két dolgot emelnék ki, illusztrációképpen. Annak illusztrációjaképp, hogy körülbelül hol tart most szellemileg ez az összetartozó magyarság.

Az első példa az, hogy a kormány egyik propaganda-harsonája, a Magyar Idők ma Raffay Ernő marginalizálódott haknitörténésszel, az egykori Antall-kormány honvédelmi államtitkárával közöl interjút, a "jeles nap" kapcsán (nem olvasok ilyesmit, nem őrültem meg, ezeket teljesen ignorálni kell, nem szabad nyitogatni, semmiképp nem növelni az olvasottságukat – hanem más forrásból értesültem az anyagról). Raffay megdícséri azt, hogy a Fidesz a haderő fejlesztésébe kezdett (holott nyilván ez is mészároslőrincek kifizetőhelye lesz, közpénzek magánzsbekbe való áttalicskázásának ötvenhatezredik párhuzamos módja), sőt, azzal a döbbenetesen egyszerű, ovis szintű szöveggel áll elő, hogy a trianoni határokat egy nagy erő segítségével kell módosítani ismét. Ezt mondja: "Nagyhatalmat kell találnia Magyarországnak ügyéhez." Elképesztő. Ha jól emlékszem, ezt már próbáltunk – baromira nagy pofáraesés, és még nagyobb baj, még erősebb visszaesés lett a vége. És megint a világpolitika leendő vesztese felé kacsintgat Magyarország, ezúttal a putyini Oroszország felé, sőt, neki fekszik le, és az ő érdekeit szolgálva szabotálja az EU egységét, ahol csak tudja. Erdélyért menne ez? Kötve hiszem. Egyszerűen azért megy, mert a mai magyarországi rezsimnek létérdeke távolodni Európától, ha a teljesen antieurópai vonalvezetésével fenn akar maradni (márpedig semmi más nem érdekli, csak az, hogy minél tovább húzza ki hatalmi pozícióban, bármi áron), és ehhez kell egy erős másik háttér neki, ami Oroszország. Magyarország szolgálta már a náci Németországot, az elvesztett területek visszaszerzéséért cserébe – katasztrofális vége lett. (Mondjuk az is igaz, hogy ha megengedően szemléljük az akkori világpolitikai konjunktúrát, akkor nem is nagyon volt más választása. Most viszont lenne, és ezúttal önként tér le az útról, beállva megint egy rossz nagyhatalmi szolgaságba, ez még felháborítóbb és még tragikusabb.) És én nem hinném még azt sem, hogy most főleg e területek visszaszerzése miatt szolgálná Oroszországot. Hanem egyszerűen a magyarországi kormányzat saját hatalmi érdekei miatt. Azért, hogy legyen egy olyan nagy úr, aki segíti, szemben azokkal, akikhez valóban tartozna az orrszág, de akiktől szándékosan elrángatják és eltérítik Orbánék. Nekem úgy tűnik leginkább csak a minden téma kapcsán egyre összetettebben működő kormánypropaganda, vagyis hazudozás, csomagolás az, hogy egy ideje az oroszbarátság beadagolását azzal is próbálják segíteni, hogy ilyesmiket modnatnak egyes embereikkel: hogy "nagyhatalmat kell találnia Magyarországnak ügyéhez." Ugyan. Ez a Raffay-nyilatkozat is amúgy csak egy apró csepp abban a végeérhetetlen manipulációs folyamban, amelynek célja teljesen elkendőzni, hogy a kormányzat hogyan vágja zsebre gazdaságilag az egész országot, hogyan betonozza be saját antidemokratukis hatalmát, és e hatalom megőrzése céljából, a lehető legtöbb ellenőrzési mód kikapcsolása végett hogyan táríti le Magyarországot az európai útról, hogyan uszít az EU ellen, köszben Oroszországgal kompenzálva a kieső támogatást. Úgyhogy nemzeti összetartozás, meg annak a napja: köszi, veletek inkább ne... (ám attól pesze még ugyanúgy de).

Szóval ez volt az egyik példa. A másik példa pedig lokálisabb. De szerte a magyarok lakta területeken ugyanúgy jellemző. Egy egyszerű Facebook-kommentfolyam. Amibe egyébként persze mindig fölösleges belemenni, de attól még néha pont belecsúszik az ember, vagy még kifejezetten kedve is van egyszer-egyszer hozzá. A lényeg, hogy egy lelkipásztor feltett egy posztot, a nemzeti összetartozás napja témájában. Én pedig (többek között a fenti alapgondolatok alapján, de amúgy még nagyon sok további is lenne, csak hát azért nem árt, ha az ilyen blogbejegyzések sem végtelen hosszúságúak) egy egyszerű giffel reagáltam is rá. Aki erre odaröppent, és onnantól viszi a nemzeti, harcos vonalat a kommentjeiben, szintén lelkész. (Az illetőről jó sok érdekességet tudok, váradi pályafutása idejéből is, mielőtt vidékre került aztán, de még így sem tartom elfogadhatónak, etikusnak, becsületesnek, hogy azokat kiteregessem, pedig a mondandója relevanciáját is érintené.) Egyszerűen olvassák csak el. Mondom én régóta, hogy abban, hogy a Fidesz mindent maga alá gyűr, többek között az egyházakat is, nem csak maga a párt és a (félelemből, vagy érdekből) kollaboránsaivá váló egyházi vezetők a hibásak, hanem vannak harcos önkénteseik is, akik az égvilágon minden fontosabbat, felsőbb rendűt, nemesebbet felednek. Felteszem tehát ezt ide, hiszen ez nem magánbeszélgetés, a nyilvános térben zajlott, szabadon megtekinthető bárkinek ott is (amíg esetleg nem törli valaki). És ugye épp a mai napnak, meg a fent elmondottaknak az egyik tökléletes illusztrációja.

Úgyhogy nemzeti összetartozás, meg annak a napja: köszi, veletek inkább ne... (ám attól pesze még ugyanúgy de). Ezekkel a képernyőfotókkal kívánok méltó ünneplést. Ahhoz méltót, amilyen az ilyesmi, amilyen az egész, és amilyenek ennek az egész újabb történelmi és hétköznapi tévútnak a rajongói, védelmezői.

nevtelen_5.png

nevtelen2.png

nevtelen3.png

nevtelen4.png

nevtelen5.png

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr5014022504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.