Blogosz

MESE NINCS.

Dupla – sőt, tripla – pusztulás

2018. november 01. 21:44 - BlogoszEditor

Helyenként bámulatos, miféle gyönyörű, fantáziadús, szépséges síremlékeket emeltek maguknak, családjaiknak azok a zsidó nagypolgárok, akiknek egy része amúgy ezt a várost is kiépítette. Ám már nem sokáig lehet bámulni ezeket a bámulatos emlékeket. Az ő emlékük is a végét járja, és a hagyatékuk is pusztul, bár ez utóbbi talán még menthető. Benéztem ma a nagyváradi zsidótemetőbe.

Abba, amelyik a Rulikowski temetőben van. Sőt, ott két külön elkerített ilyen rész is van (amúgy volt másik zsidótemető is a városban, Várad-velencén, és ez utóbbi volt a régebbi, 1801-es, de az már végképp menthetetlennek tűnik). És ez sem tűnik igazán menthetőnek.

Szóval egyszerűen szép képek ezek. Az enyészet képei amúgy. Tegnap készítettem őket. Ugyanis épp nyitva találtam a kettő közül az egyik elkerített részt. Amúgy a Rulikowski temetőben található mindkét zsidótemető az 1800-as évek utolsó negyedében létesült, az egyik otrodox temetkezési helynek  a másik neológnak.

Ami odabent először megragadja az embert, az a szinte teljes elhagyatottság. Tavasszal és nyáron a zöld növényzet fonja be immár majdnem a teljes területet, ami szintén a pusztulás élettel teli orgiája - ám most, ősszel, amikor már a növényzet is kezd elhalni, elaludni, még szuggesztívebb, ahogy a halódó növények, ágaikkal, indáikkal, leveleikkel, kacsaikkal továbbra is megragadva tartanak szinte mindent: ők az urak az egész helyen. A halottak, a síremlékek fölött uralkodnak. Ugyanis alig van már olyan sír, amelyhez van kinek kijárnia gondozni, rendbe tenni. A legtöbb itt nyugvónak már semmilyen hozzátartozója nincs - a többségük nem is él, akik viszont igen, azoknak a jelentős része már nem a mi tájainkon. És micsoda tragikus vég - szinte ennek az emlékműve, mementója az egész terület, a maga dzsungelével.

20181031_151752.jpg

Hiszen ezek az emberek valamikor még erős gyökerűek voltak Nagyváradon: a zsidóság 26% százalékát is kitette a lakosságnak - aztán persze üldöztetés, deportálás, és megsemmisítés lett a legtöbbjük sorsa (30.000 embert hurcoltak el Váradról a Holocaust idején, 2700-an tértek vissza a haláltáborokból), a túlélők szétszóródtak a világban, mert visszatérés után nem sokkal kivándoroltak, ma mintegy 700 zsidó ban a városban, és még így is ez a második legnagyobb ilyen közösség az országban, Bukarest után. Szóval nincs már kinek rendben tartania a legtöbb itt nyugvó sírját, mivel nincsenek itt hozzátartozóik. Pedig a zsidó nagypolgárok még a város kiépítéséhez is nagyban hozzájárultak: ők emelték azokat a palotákat, amelyekkel, pontosabban amelyeknek tönkremenőben lévő maradványaival ma büszkélkedünk. Hm, ez is milyen: a városközpontban lévő, impozáns épületeik tönkremenőben vannak, évtizedek óta, több rezsim óta (mostanság ugyan ekezedték a homlokzataik felújítását, ám ez szinte csak díszletek létrehozása a város számára, hiszen a legtöbb ilyen ingatlan belül ugyanúgy rohad tovább, és érdemes akár csak a belső udvaraikra is benézni, miféle összevisszaság van ott is) - és miközben az általuk épített örökség lassan enyészik el, ha nem csinálunk valamit, ők is teljesen eltűnnek nemsokára, az emlékük is teljesen megszűnik lézetni, hiszen még a sírjaikat sincs ki gondozza már, azok is elmerülnek rövidesen az időben és a földben.

Ám amíg még van mit, érdemes megnézni. Tenni ott egy sétát. Mert ebben a mostani válogatásban épp csak pár kép szerepel. Sokkal több érdekesség van ott. Ugyanis tegnap úgy terveztem, még ma is visszamegyek, és folytatom, sőt, vissza is mentem, de már le volt lakatolva a kapu, és amikor két másodperc után megjelent bent a gondnok egyik embere, és mégis beengedett, egy perc múlva csak meg kellett kérnie, hogy távozzam, mert épp most hívta telefonon a főnöke, hogy mit csinál, kit engedett már be, most nem szabad, csak látogatási napokon. (Hogy azok mikor vannak, arról is van ott egy kép.) Tehát a valóban pompás síremlékek külön nézegetésére, fotózására most nem nyílt alkalom, a másodszor bent töltött idő alatt, ami egy perc volt - aki teheti, menjen el, nézze meg.

Szóval a lenti galériában (számítógépről nézve rákattintással nyílik, aztán tovább lapozni benne a nyilakkal lehet) főleg a teljes magárahagyatottságot mutatom, az enyészet szép, de szomorú képeit. Viszont van ott még más is. Három kedvencre hívnám fel a figyelmet, amelyek a gyűjtemény vége felé láthatóak itt. Az egyik az a fehér síremlék, ami amúgy a temető kerítésének a falába van építve, és amin egy párnak állítottak emléket. Az is erős benne, hogy ott mindenféle szöveg nélkül, csak tényszerűen áll, hogy az elhalálozás helye Auschwitz, az még keményebb, hogy ott van az az úthenger, amely mintha elboronálná, lenyomtatná a földet az egészen... Volt, szörnyű volt, de legalább így vége, mármint a halállal, ha már életben maradva nem lehett véget vetni a borzalmaknak. Mintha valami ilyet üzenne, És külön megható az a szöveg, ami szintén ezen a síremléken van, hogy "...így is veled vagyok". (És mennyivel keményebb, hogy az "így" szót használták, az ilyen környezetben viszonylag átlagos "itt" helyett,) A következő kedvencem egy másik olyan síremlék, amely szintén a ketítés falába van építve: az, amelyik úgy néz ki, mintha egy két szárnyú ajtó egyik szárnya hívogatóan, befogadóan, de rejtélyesen résnyire nyitva lenne... Jaja: az elképzelés, hogy van odaát, és ott várnak, és már nyitva is van. De tudják, ma már hová vezet ez is? Nos, szintén az enyészetbe. Ugyanis az ajtó másik oldalán, és ugyanakkor a kerítést jelentő fal másik oldalán - ez is látható az utolsó fotók kötül kettőn - már támasztó vasak tartják csak a falat. Ugyanis az is kiborulni készül. És amikor majd mégis leomlik, odavész vele a falba épített számos síremlék is. Miközben a temetőben a többi meg egyszerűen széreped, széthullik lassan, és benövi a növényzet.

Volt tehát a Holocaust. És van tehát a temető lassú megsemmisülése, mert szinte teljesen kihalt és elvándorolt az a réteg, amelyik gondozhatná. Aztán a városban az általuk épített örökség leépülése. Tripla pusztulás.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr5214338271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Weisberger 2018.11.04. 12:23:18

Tulsagosan elegseges ez is, de csak dupla pusztulas, mert aki kivandorolt Izraelbe az meglett mentve!

BlogoszEditor · http://mesenincs.blog.hu/ 2018.11.04. 16:49:14

@David Weisberger: És aki nem? Arról nem beszélve, hogy miféle gondolkodás az, hogy aki kivándorol, az menekül meg...

Lisbette 2018.11.13. 11:27:15

Olvastam dr. Nyiszli Miklós "Orvos voltam Auschwitzban" című könyvét, szégyellem, de nem tudtam, hogy a szerző az itteni temetőben nyugszik, furcsa volt látni a sírkövét. Már ami még látszik, mert rengeteg a gaz, az enyészet az úr és nemcsak azért, mert elhaltak vagy kivándoroltak azok, akik gondozhatnák a sírokat. Mások is felvállalhatnák ezt, tehetnének a temetőért, hiszen ezek az emberek, akik ott nyugszanak, valamikor sokat tettek Nagyváradért.