Blogosz

MESE NINCS.

Unikornis a városházán

2019. június 22. 23:04 - BlogoszEditor

Felhívnak a városházáról: azzal, hogy vár egy egyszarvú a portán. Itt tartunk tehát most: ilyesmik várják a polgárt az önkormányzatnál Nagyváradon. Jó, na: egyáltalán nem itt tartunk, de ma tényleg ez történt, és olyan, mintha ez szokványos lenne, meg érdekes belegondolni, hogy mi lenne, ha azzá válna.

(Elmondom a dolog hátterét is, de csak azért, hogy érthető legyen aztán az előtere, a premier plánja, vagyis az, amit a hátteret nem ismerők láttak. Épp ma volt a városban a The Color Run nevű nemzetközi futóverseny-sorozat itteni eseménye. Futni ugyan nem akartam, viszont már napokkal előbb elém dobta a net valahogyan a részvételi csomagok árait és tartalmát – ott láttam, hogy a legdrágább csomagban egy plüss unikornist is kap az, aki VIP-jegyet vesz.

nevtelen_7.png

Aztán – 99,78 %-ban viccből – mondtam is még aznap néhány embernek, hogy vegyen magának VIP-jegyet, mert kell nekem az azzal járó egyszarvú. El is hülyéskedtük, hogy persze, persze, 200 lejért főleg megéri egy plüss unikornis minden felnőttnek – de főleg nekem. Aztán ma délelőtt látom ám, hogy a városháza egyik alkalmazottja, akit ismerek, feltette a Facebookra, hogy átad három belépőt az eseményre, mivel ők nem tudnak részt venni. Egyszarvúról szó sem volt ott, de én tudtam, hogy azt is kaptak a belépőikhez, ha megfelelő kategóriájút vettek, úgyhogy eleve jeleztem neki, üzenetben, hogy a belépőket ugyan nem kérem, de az egyszarvút igen.)

Ilyen előzmények után tehát egyszer csak felhív az előbb az önkormányzat ezen embere, és a következőt mondja nekem, a polgárnak: „Itt vagyok a városházán. A hivatal portáján, a kapusnál fog várni egy unikornis, a saját neveden”. Na. Később tehát el is kanyarodom a megyeszékhely polgármesteri hivatala felé, hiszen ha egy ennyire fontos dolog miatt hívnak onnan, az nem tűr halasztást. Amikor érkezem, a portás mellett épp ott áll egy fiatal rendőr is, így mindketten tanúi annak, ahogy mondom a nevemet, meg azt, hogy az egyik önkormányzati dolgozó részéről vár itt engem egy plüss unikornis. Ráadásul a jószágot átlátszó műanyag zacskóban adta le, így amikor a portás megkeresi és átnyújtja, mindketten látják, hogy mi van benne: a rendőr irtó vidám is lesz a látványtól, neveti is, de olyan szimpatikusan. Én pedig vonulok ki a városházáról, egy unikornissal.

Amit tehát a kívülállók láthattak ebből, az az, hogy betér egy polgár a nagyváradi polgármesteri hivatalba, átvenni a számára az egyik önkormányzati dolgozó által ott hagyott egyszarvút. És az is nagyon cool, ha csak magát a telefonhívást vesszük, aminek lényege, hogy kérem, engem felhívtak ma az önkormányzattól, hogy a hivatalban, a portán átvehetem a plüss állatomat.

Szóval ami ma zajlott, aszerint itt tartunk: az önkormányzat alkalmazottja felhívja az embert a hivatalból, hogy a polgár átveheti a városháza portáján a plüss unikornisát. Nagyvárad, 2019. Ez igen!

(De valójában nem itt tartunk. Hanem ott, hogy a vázolt, vagány történet nyomán – ami a lényeg volt itt –, most mellesleg van egy unikornisom. Persze most, hogy végül tényleg megvan, fogalmam sincs, mit csináljak vele. De legalább külön ráadható szuperhős-köpenye is van.)

20190622_234820.jpg

20190622_234728.jpg

20190623_001640_1.jpg

20190622_234931.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr4914907002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.