Furcsaságok vannak a Mona körül, közben új helyzethez adaptált kéregetési szöveg született, és van, aki szerint fogkrémmel kell védekezni a vírus ellen. A megvilágosodás újabb pillanatai következnek.

Azt hihetnénk, ezzel a vírusfélelemmel, tisztálkodási, tisztítási és fertőtlenítési hullámmal legalább annyit elértünk, hogy minden tisztább körülöttünk, beleértve az árucikkeket is, amiket vásárolunk. Szóval ezt hihetnénk. Nálunk, a városban azonban elég körülnézni ahhoz, hogy lássuk, semmi sem lett tisztább, mint eddig volt – az árucikkek kapcsán pedig elmesélem a tegnapi esetet. Alig van valaki a nagyváradi Rogériuszi piacon is, hiszen kijárási szigorítás van. Egészen pontosan én vagyok az egyetlen vásárló, aki a csarnokban a standok között kószál. Szedelőzködnek is már az árusok, miközben én nedves nyomokat hagyok magam után, a csarnok bejáratánál ugyanis nem egyszerűen nedves szőnyeg van elhelyezve, lábfertőtlenítés céljából, hanem szinte úszik a szőnyeg a folyékony szertől. Úgyhogy belépve épp egy bácsi standja előtt tocsogok el, az illető áruson maszk van, szóval láthatóan tart a fertőzéstől. Éppen pakolja össze az áruját, amikor elejt egy nagy zacskó dióbélt, a csomag fele végigömlik a csarnok betonpadlózatán. Mit gondolnak, meg fogják-e venni önök a földre ömlött árut, a vírus terjedésének időszakában is? Hát persze, hogy meg: a bácsi, aki maszkban védekezik, nehogy elkapjon valamit, előszed két kartonlapot, az egyikkel a másikra sepregeti össze a dióbelet, és adagonként önti vissza a zacskóba. Egyébként eközben lazán cseveg két másik árussal, egyiküknek sem tűnik abnormálisnak a szétszóródott áru visszapakolása eladásra – nem is tudom, melyik durvább, ha nem érdekli őket, vagy ha nem is tudják, hogy ez nem higiénikus...

Ha már itt vagyunk a piacon, egy másik csodálatos élmény: itt, Nagyváradon, a Rogi piac mellett kószál a tag, mindenkihez odamegy, papírokat lobogtatva, hozzám is. Az iratok kitöltetlen formanyomtatványok, amelyekkel a kijárási szigorítás idején azt kell igazolni, milyen fontos okból jár kint az ember. A formaduma a formanyomtatványokhoz: „Elnézést, ezeket szeretném fénymásoltatni, kisegítene egy lejjel?” (Három perc múlva amúgy újra odajön, mert nem jegyezte meg, hogy én már voltam műsoron. És utánam odamegy egy kis társasághoz is – ahol kap ugyan egy ötlejest, de pechére útbaigazítást is, hogy épp ott, szemben lehet fénymásolni. Falból bemegy. Egy perc múlva jön is ki – és ugyanazokkal a papírokkal, ugyanazzal a szöveggel oda, az utcán lévő pár további járókelőhöz. Ja, most látom, hogy a járása alapján jó részeg. Bár ehhez semmi közünk, csak további szín a képhez.)

Ebben a szokatlan időszakban olyan hangulatú fejleményeket is megélhetünk, amelyek a kommunizmus időszakára emlékeztetnek – az egyik ilyen, hogy újra vannak hiánycikkek. Szinte sehol nem kapni jelenleg például kékszeszt. Nálunk ebből a termékből a Mona márkanevű a legismertebb. Sőt, a szegényebb alkoholisták isszák is – meg éppen emiatt számos poénkodás főszereplője is a Mona. Viszont nem tudtam, hogy ezt is a mi városunkban élő Micula testvérek gyártják. Akinek esetleg újdonság, a két Micula az ország leggazdagabbjai között van, rengeteg sötét üzlet, valamint gyanús húzás is tapad a nevükhöz, érdekeltségeik vannak számos üzletágban, a központi és helyi médiától az élelmiszeriparig, illetve külföldön is bizniszelnek, politikai kapcsolataik is számosak. Nem csoda tehát ha én is igyekszem nem venni semmit, amit ők gyártanak. Pár nappal ezelőtt tehát épp kékszeszre vadászom a városban, legalább három üzletben és három gyógyszertárban megfordulok, de sehol nincs, míg a negyedik patikában kérdem a gyógyszerészt, van-e normális áron ilyesmi. A válasza: „van, de nem normális áron, mert Miculáék megdrágították”. Mondom neki, hogy Micula-terméket lehetőleg nem vennék, mire ő: „Meghiszem azt. De mást meg nem tud, ha kékszesz kellene”. És valóban: itt, nála, ahol egyáltalán van, szintén csak Mona kapható. Pár hete még nagyjából 4 lejért vettem másfajta kékszeszt, nagy üveggel – itt a kis üveg 8 lej, és ha lenne nagy is, az 10-15-be kerülne. Nos, a hírek szerint Miculáék 75 százalékkal drágították meg a Monát. Egyes oknyomozó újságírók azt is felvetik, hogy talán a megnövekedett kereslet kiszolgálása céljából már nem is a testvérpár Scandic Distilleries nevű cége gyártja a nevük alatt  eladott terméket. Mint e fotómon is látszik, az úgymond eredeti Mona műanyag palackjának tetején mindig ott van egy reliefbe nyomott korona (a kisebbik üvegen – egyébként meg hehe, milyen már, hogy pont korona van rajta…), a drágítás után piacra dobott legtöbb nagy palackon viszont nincs ott ez a jel (e képen sem), továbbá nekem feltűnt, hogy a hátsó címke kerete is más színű, ez az eltérés pedig sajtósok szerint azt jelenti, hogy talán mással gyártatják le, hogy aztán ők maguk adják el, saját márkás terméknek feltüntetve, emelt áron. Persze ők cáfolják ezt, szerintük egyszerűen csak nem volt idő a palackok szokásos megjelölésére.

Érdekesség még, hogy a két tulajdonos egyikének fia, Victoraș Micula, aki eddig is mondén botrányairól, arroganciájáról és ostoba megnyilvánulásairól volt híres, éppen ezekben a napokban jelentkezett egy YouTube-videóval, amiben egy közismert átverést próbál népszerűsíteni. Egyenesen Iohannis államfőt is megszólította, kifogásolva, hogy az elnök nem végeztet teszteket annak kiderítésére, megöli-e a koronavírust a Victoraș által a videóban népszerűsített ezüstkolloid. Nyilvánvaló hülyeség ez, de a srác azt állítja, hogy már öt éve használja, és hajlandó az egész vagyonát átadni (nem derül ki, kinek), ha a kolloid nem hatásos, de azt várja el, hogy ha meg működik a dolog, akkor Iohannis mondjon le, mert nem tetsztelteti a cuccot.

És ha már marhaságoknál tartunk, mutatok valamit: a hiány közepette találtam tegnapelőtt Monát, igaz egy bezárt üzlet kirakatában, a Nufărului úton. Itt van: állítólag tehát ez fertőtlenít, és olyanok is vannak, akik isszák... Viszont ehhez sem tudnak hozzájutni, mert az üzlet zárva, a korona miatt.

Apropó szerek, fertőtlenítők, és apropó Románia: emlékeznek még a Hexi Pharma-botrányra? Nekem mindig eszembe jut, amikor mostanság fertőtlenítőszer-hiányról hallok, meg amikor azt látom, hogy itt-ott a városban valamiféle fertőtlenítőkkel permeteznek. Az ügy lényege az volt, hogy kiderült: a cég, amely az ország számos kórházának és más közintézményének gyártott fertőtlenítőket, a nagyobb bevétel érdekében annyira felhígította a termékeit, hogy azok teljesen hatástalanok voltak (a vállalkozás vezetője még a felelősségre vonása előtt fának hajtott autójával, egyesek szerint baleset volt, mások úgy vélik, öngyilkos lett). Már akkor felmerült bennem is a kérdés: ugyan mi garantálná, hogy csak ez az egy cég árusított hatástalan szereket? Azóta is megválaszolatlan ez, és óhatatlanul beugrik most, az aktuális helyzet kapcsán is, újra, meg újra. Mi garantálja, hogy nem zajlanak most is óriási haszonnal járó hasonló közbeszerzések és bizniszek, és mi lenne a biztosíték arra, hogy nincs kamu azok között a termékek között is, amelyeket a polgár emelhet le az üzletek polcairól? Szerintem semmi.

Amúgy a koronavírus-láz első heteiben úgy értesülhettünk, hogy állatra nem terjed emberről, újabban pedig halljuk, hogy macskáknál már kimutatták. Ilyen kontextusban érdekes a következő kép. A vár mellett működik egy állatgyógyszertár, itt kaptam le ezt a felelősségteljes állatot, amelyik a jelen helyzetben szükségét érezte odafáradni.

Vannak aztán teljesen érthetetlen fejleményei is a helyzetnek. Egy középkorú férfi vélhetően maximális hangerővel reklámot néz a telefonján, épp mellettem állva: a Colgate egyik megszokott hirdetése bőg a készülékből, a női hang elmondja, hogy ez a termék nagyon jó a fogaknak, nem javallott akármilyen fogkrémet használni, és nyugodtan kérjék ki fogorvos tanácsát a nevezett termékről. Amint véget ér a reklám, a férfi felhív valakit, és a következőket mondja neki, többször is szó szerint elismételve az egészet: „Most tudtam meg, hogy mi kell nekünk. Colgate-et fogunk venni, de előtte mindenképp kikérjük egy fogorvos véleményét, mert nem javallott akármilyen fogkrémet használni. Így nagyon jók lesznek a fogaink, és mostanában is biztonságban leszünk, ha kimegyünk, a villamoson is biztonságban utazhatunk. Colgate kell nekünk. Ki fogjuk kérni egy fogorvos tanácsát. Mert nem javallott akármilyen fogkrémet használni. Nagyon jók lesznek a fogaink, így nyugodtan mehetünk ki, biztonságosan utazhatunk a villamoson is”. Na, úgy látszik, az ezüstkolloid mellett már a Colgate is öli a koronavírust, vagy legalábbis a vírus támadás előtt megnézi, jók-e a fogaink. A tag közben befejezi a telefonálást, felém fordul – így látom, hogy elöl sajnos csak három foga van. Nem lennék a helyében, ha felszáll a villamosra a vírus…

A buszon is vannak érdekességek. A legújabb kedvenc kombinációm az, amit a mellékelt képen látható ismeretlen úr visel. Maszk és halálfej. De ez nem elég, hiszen a feje fölött a fogódzkodó olyan, mintha egy akasztófa alatt ülne.

Más értelmet kap az a villanás is, amikor a sok éve közismert, és nemrégiben dizájnváltáson átesett Fekete butik mellett megyünk el. Ez nem névvel való viccelődés, hanem az üzlet neve onnan van, hogy kezdetben csak fekete színű ruhákat árultak ebben a turkálóban. A turkálóban, amit a románok second handnek mondanak. Most, a nagy kézmosások időszakában érdekes is ez. Főleg, hogy fekete az a hand. Ami ráadásul second. Tehát különösen veszélyes lehet.

Ja, és kézmosás: az előbb annyira megmostam, sőt, zuhanyoztam, hogy a kezemen a bőrt kiszívta a víz, ezért a telefonom ujjlenyomat-leolvasója most épp nem ismeri fel az ujjlenyomatomat. (Innen eszembe jut, hogy a nyáron még azzal hülyéskedtünk, hogy ha az arcfelismerést fesztiválok közben állítjuk be, mondjuk a második naptól arrafelé tesszük ezt, akkor utána a következő fesztiválig nem fogjuk tudni használni a készüléket, mert nem fogja felismerni a normális arcunkat. Idén meg már a fesztiválok léte is kérdéses.)

Egyébként ha még sokáig tart a szükségállapot, akkor egy idő után egymást is nehezebben ismerjük majd fel. Zárva van ugyanis az összes borbélyüzlet is. Életemben eddig kétszer volt hosszú hajam (igazából fogalmam sincs, miért), de harmadszor már nem terveztem. Pedig ha ez így megy tovább, újra lesz. Egyébként régen még üldözte és büntette a hosszú hajat az állam, most meg hozzásegít.

Amott pedig egy másik, a sok, mostanában zárva tartó üzlet közül: ennek a bejáratánál tegnap még azt írta, „Închis concediu”. Mára – úgy látszik az illető bement kijavítani – a kézzel írott két szó alá tett egy harmadikat is: „odihnă”. Szóval. Hogy pihenőszabadságon van. Nehogy azt gondolja valaki, hogy ebben az időszakban ne adj’ isten betegszabadságra ment.