Csak bejárni mentem néhány felrobbantott II. világháborús bunkert, amiket nemrég véletlenül találtam meg az erdőben – de két, az egyik létesítmény kazamatájában szándékosan csapdába ejtett kutya kiszabadítása lett a felfedezőút lényege.
Nagyvárad és Nagyürögd (Nojorid) között van az adott erdő, és a bunkereket ugyan detonációk révén még 1941-ben használhatatlanná tették, mégis nagyjából egyben maradtak. Az alattuk lévő kazamaták viszont a robbantások miatt ma már veszélyes csapdák. Már az egyik bunkerbe való belépéskor hallom, hogy valahol szűköl itt, a mélyben egy kutya, mintha bajban lenne, egy másik meg ugyancsak odalent morog. Épp ez volt az állatok szerencséje: hogy valamilyen hangot adtak ki, különben észre sem vettem volna őket a sötét mélyben.
Viszont így, a hangot követve megpillantom, hogy a kazamata fölött, egy erkélyszerű kiszögellésen ott áll az, amelyik szűkölt, és nem hajlandó mozdulni. Gondolom, felmászott valamennyit, de zsákutcába került, onnan felfelé nem tud tovább jönni, és fél, hogy leesik, ha megmozdul. A másik nem is látható, csak morog odalent, valahol a sötétben. Szóval nem tudnak onnan feljönni. Na, máris hívom a hivatalos állatmentőket. Ja, Romániában nincs is ilyesmi. Akkor mi legyen? Elmegyek valami ágakért, amin kimászhatnának – de csak túl vastag farönköket, meg túl vékony ágakat találok. Találkozom az erdőben piknikező helybeliekkel is, kérdem, nem hozhatnánk-e valami kötelet, vagy létrát, amivel kimentsük az állatokat, de nem segítenek, csak sajnálkoznak. Turistákkal is összefutok, az egyiket be is hívom a bunkerbe, meg is mutatom neki, mi van ott – de ők meg azt javasolják, hagyjam az egészet, „nem kell beavatkozni, biztosan odafialt az egyik, vagy veszettek, jobb békén hagyni őket, majd megtalálják, hogy tudnak feljönni onnan”.
Állatkínzás volt ez...
A lenti videón is látható majd, hogy amikor az egyik kutyát először épp megpillantom, akkor még reagál, ha szólítom, utána pedig már az látható, hogy amíg elmentem ágakat keresni, bedugta az egyik mellső lábát és a fejét egy résbe, beszorult oda, és már nem is tud mozogni, oda sem tud fordulni, ha szólítom – utána meg már a mentés nézhető. Eszembe jut ugyanis egy kutyarajongó ismerősöm, akit felhívok, és videót is küldök neki a helyről, meg az ebről. Ő pedig sikeresen közvetít: szól egy másik kutyamániás ismerősének, aki állatmenhelyet működtet. Ez utóbbi illető pedig útnak indít egy autóval három srácot, akik hoznak magukkal hurkot a mentéshez. Megvárom, és a helyszínhez viszem őket, és végül sikeresen kihozzák mindkét állatot. Le is filmezem a mentést, a videó lennebb megtekinthető – utána pedig részletek az egészről.
A srácok szerint a felvételen elsőként látható kutya oda volt kötve a vasbeton bunker egyik betonvasához, hogy pusztuljon el, azért nem mozdult onnan. Azt is mondják, szerencséje volt, hogy pont benéztem ide, mert hamarosan megfulladt volna, főleg, miután kínlódás közben még be is szorult a résbe. Miután kihozzák ezt az állatot, látható is a nyakában néhány rongy, amivel oda volt kötözve. Adnak neki kutyaeledelt, és amíg eszik, igen jó étvággyal, az egyik állatmentő leszedi a nyakáról a rongyokat. A másik kutyát pedig csak simán bedobták a mélybe, és megsérült az egyik lába.
Itt a kisfilm:
A videón az nincs rajta, amikor mentés közben a kazamatába leereszkedett tag épp ecseteli, hogy szerinte „kutyák maguktól le sem jönnének ide”, úgy gondolja, hogy „eleve megérzik, hogy innen nem tudnának kimenni”. Ő jobban ért a kutyákhoz, de szerintem nem biztos, hogy ez a dolog speciel így van, mert utánaolvastam ezeknek a kazamatáknak, és néhány forrás azt írja, hogy a mélyükön sokszor laknak állatok. Egyébként amikor beléptem ide, jól hallható neszekkel épp a lábam előtt surrant el valami, és tűnt el hamar a mélyben, egy elég nagy átmérőjű, egykori szellőztető csövön át. Mégpedig rutinosan. A források amúgy azt is említik, hogy néha szoktak odalent állatok ott-tartózkodására utaló nyomokat is találni, de nagyobb testű állatok csontvázait is. Épp ezt mondom ki, amikor a kazamatából megszólal a srác: „Na, tessék, itt van egy kutyakoponya”. És világít a zseblámpájával, hogy lássam én is. Tényleg ott van. Szóval lehet, hogy máskor is estek már itt csapdába állatok, vagy máskor is dobtak be ide szándékosan kutyákat.
Miután kihozták az ebeket, és megetetik őket, szabadon is engedik azokat – nem szólok bele, hiszen nem is lehet minden állatot a menhelyükre bevinni, ám a sérült lábú kutya evés után egyből elindul a falu felé, a másik pedig kicsivel később ugyanarra. Márpedig ha hazamennek, akkor hamarosan ismét annak a kezére kerülhetnek, aki ezt tette velük... De ki lehetett az?
És lám, még ott, helyben, váratlanul megkerül a tettes is...
Ugyanis közben, a mentés befejeztével elköszönünk, én indulok haza a bringával, ők is szedelőzködnek, az autójuknál. Ám miután elmentem, valami még történhetett. Hogy pontosan mi, azt nem tudom, de este feltettek egy videót, ahogy ugyanabban a bunkerben már egy fiatal srác áll, zavartan, a kutyamentők meg dühösen kérdezgetik – és a fiú egyszer csak bevallja, hogy az ő apja csinálta ezt a kutyákkal. Hogy miért, az nem derül ki, az állatmenhely vezetője viszont azt posztolta, hogy „az elkövető megvan, és viselni fogja tettei következményeit”... Mna: szóval izgalmas dolog bunkereket bejárni – és érdekesebbre, meg hasznosabbra is fordulhat, mint gondolnánk.
A rejtély megoldása
Csak furdal azonban a kíváncsiság, hogy került meg a tettes, ráadásul olyan hamar, és mit keresett a fia a helyszínen, percekkel a távozásom után, meg egyáltalán hogy került oda. Úgyhogy felhívom a mentőcsapat vezetőjét, hogy mondja el a részleteket. Íme: „Miután mi elköszöntünk, visszajött az egyik kutya, és odaszaladt az erdőben egy csoport fiatalhoz. Látszott, hogy ismeri őket. Odamentünk mi is, és megkérdeztük, az ő kutyáik-e ezek. Mondták, hogy igen. Ekkor azt is megkérdeztük, hogy kerültek az állatok a kazamatába, ráadásul az egyik odakötözve. Ekkor az egyik fiú bevallotta, hogy az ő apja csinálta az egészet, mert meg akart szabadulni tőlük.”
Később még az is kiderült amúgy, szintén a fiú elmondásából, hogy az apja valamikor ezt megelőzően kiskutyákat is bedobott ugyanide. A mentők vezetője azt mondja, ezeket nem találták ott, pedig alaposan megnézték. Úgy tudni viszont, hogy akkor tűzoltókat hívott valaki a helyszínre, lehet, hogy ők mentették ki az akkor bajba jutott állatokat.
Epilógus
Egy nappal a mostani eset után, azaz most további fejlemény, hogy úgy döntöttek, mégis beviszik a menhelyre mindkét kimentett kutyát. Az egyiket végül még tegnap magukkal is vitték, mert már akkor meggondolták magukat ezzel a szabadon engedéssel kapcsolatban. A másikért ma visszamennek a helyszínre, hátha valahol megtalálják, és szintén beviszik.
További fejlemény, hogy a mentést vezető Kosztin Patrik azt mondja: néha vissza fognak járni erre a helyszínre is most már, körülnézni. Hozzáteszi, hogy amíg tegnap ki nem hívtam őket, nem jártak ezen a helyen, csak hallottak az itteni bunkerekről. Amelyekből egyébként elég sok van a környéken. „De majd ezután itt is megfordulunk néha”.
