Blogosz

MESE NINCS.

Pontosan hét jéghideg varázsszó az éjszakában

2020. október 04. 23:24 - BlogoszEditor

Vasárnap késő este. Nagyvárad. A Nagyvásártéren alig van valaki a tájban – de egy vékony, apró termetű, és vélhetően valamilyen hatás alatt álló, a török és kínai ruhapiaci divat szerint öltözködő, csavargó lány nagyon aktív.

Sőt, hiperaktív: a környéken lévő néhány embernek is mond ezt-azt, eltúlozva röhög, vagánykodik, és monológokat is tart, például arról, hogy – állítása, és szóhasználata szerint – megdugott egy másik lányt, amíg bent volt a börtönben. Nem díjazza ezt a műsort a szintén vékony, szintén kínai piacian divatos srác, aki vele van, de azért nem is szól bele a tag, csak távolabb áll, így határolódik el épp.

Ekkor érkezik a Se7ven gyorsétkezde bódéjához kajáért egy nagydarab afroamerikai lány – biztosan itt egyetemista. Ahogy megpillantja az érkezőt az apró hiperaktív, elkezdi provokálni – egyértelműen rasszista célzattal, nyelvi sztereotípiákra építve ilyeneket kiabál a fekete után, már nem románul, hanem angolul, ironikus hangsúllyal:

– Hi! Oh, hi! Oh my god! Yes! Sure! Oh my god! Okay, yes! Yeah! Oh my god!

A fekete lány láthatóan detektálja a sértegetést, de nem szól semmit, megy tovább. Ó, szegény – gondolom én –, biztosan nem akar bajba keveredni, itt, a messzi idegenben, vendég is errefelé, és talán védtelennek is érzi magát, meg elveszettnek. Egy idő múlva aztán már az ételével együtt visszafelé jön, majd leül a villamosmegállóban, és kezdi kicsomagolni a kajáját, hogy egyen, amíg megjön a villamos. A hiperaktív provokatőr ismét feltűnik, megáll a fekete lánnyal szemben, és megint kezdi, arcátlan hangsúllyal:

– Hi! Yes, okay! Yeah! Hi! Oh my god! Yes! Sure! Oh my god! Oh my god!

A fekete, nagydarab lány még tűri az újabb kört is. Ám a harmadik ilyen kezdetekor teljesen nyugodtan, halkan, kimérten, hidegvérrel ennyit szól csak oda, pontosan úgy, ahogy a filmeken is szokták. Szinte súgva, mintha nem is támadást verne vissza, hanem épp életvezetési tanácsot adna:

– Shut up, or I will wreck you.

És bontogatja tovább a shaormáját. Ez már igen: akkor ennyit a galamblelkű, magát védtelennek érző vendégről, a szerepébe belenyugvó áldozatról. És lám, néhány keresetlen szó milyen széppé tudja tenni ezt a vasárnap estét. Gratulálok. A szinte üres központban show-t csináló, apró bajkeverő pedig meglepődik – a jelek szerint értette, amit mondtak neki –, és ezt válaszolja:

– Vai ce tare ai zis, „I will wreck you”, asta da... („Hű, de keményen megmondtad, »I will wreck you«, ez igen...”)

Közben ott áll, immár verekedésre kihívó pózban illegetve magát, de csak pár másodpercig – aztán odébb megy, majd még vissza-visszaszól ezt-azt, de már óvatosabban, és egyre távolabbról, mind nagyobb sugarú körben kerülgetve a feketét, mígnem teljesen eltűnik a kis provokatőr, a fiújával együtt. A fekete lány pedig a lehető legnyugodtabban eszi a vacsoráját, a megállóban ülve – és közben beszélget. Egy másik fekete lánnyal, aki ugyanazon a padon ül, a megállóban, de akinek a jelenléte eddig fel sem tűnt.

Például olyanokat is mondanak egymásnak, hogy „yes", meg „okay". A teljesség kedvéért megvárnék még egy „sure”-t és egy „oh my god”-ot is, de befut az utolsó villamosom. A „szegény”, „védtelen”, „elveszett” lányok pedig maradnak még a padon, itt, a kihalt központban, a messzi idegenben, vacsorázva, beszélgetve – és olyan normalitásban, amit talán inkább magukkal hoztak, esetleg maguknak alakítottak ki, nem pedig itt találtak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr3916227466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása