Nem is gondolnánk, mi mindenre közvetlen, illetve közvetett hatással van az a háború, ami a szomszéd országban zajlik. Így például azt sem gondolnánk, hogy még az itt, Nagyvárad mellett készülő Retro Summer Festival - Transylvania (de akinek úgy tetszik, Erdélyi Retró Nyári Fesztivál) szervezésébe is jelentősen bekavart.
A rendezvény szervezője, a nagyváradi VD Events Production cég, amely, nemzetközi koncert- és fesztiválszervezésben utazik. Ennek tulajdonosa egyben a Retro Summer Festival – Transylvania főszervezője is, azaz Dóczi Edina (a képen). Ő kifejezetten az elmúlt évtizedek európai rádióbarát előadóinak fellépéseivel foglalkozik, azaz csakis retró jellegű eseményeket szervez ezután is, legyen az pop, rock, vagy épp techno. Egészen konkrét további rendezvényeket is javában intéz már, a Retro Summer Festival mellett, de a neveket végül nem mondhatom még el, ebben maradtunk. Viszont a most sorra kerülő retrófesztiváljuk kapcsán mondott néhány érdekes konkrétumot.
Évek óta tervezte, hogy a nyugat fesztiválszervezői világ részeként szerzett tapasztalatait és kapcsolatait felhasználva, hazatérése után, itt, Nagyváradon hasonlóba kezdjen. Az utóbbi években többször nekifutott, és mostanra konkretizálódott az általa elképzelt rendezvény. Június 10-11-12-én tartják, a Nagyvárad melletti Püspökfürdőn (más nevén Május 1. fürdő), és olyan fellépők adnak majd koncertet, mint a C-Block, Dr. Alban, Haddaway, a No Mercy, a Mr. President, a La Bouche, Nana. Tehát ha Ön úgy érzi, szeretne csapásokat a múltból, ott a helye, kap bőven.
Azonban csapások a jelenben is vannak, sokkal komolyabbak, és magát ezt a rendezvényt is érték már. Edina azért is szinte automatikusan beszélt ezekről is – a nyilvánosságot is vállalva –, meg néhány további háttérinfóról is, mert mint mondja, nem szereti a megszokott kommunikációt a potenciális közönség felé sem, még akkor sem, amikor a saját rendezvényeinek promotálásáról van szó: „Herótom van azoktól a standard, előre, a szervezők által megírt szövegektől, amiket a partnereknek aztán ki kell tenniük a felületeikre. Azok annyira protokolldumák, szerintem nem is sokan olvassák el. Ám például az ilyen blogokban promózni, mint ez itt, az más, az tetszik nekem, én nagyon szeretem az ilyen kőkemény kérdéseket, meg interaktívabban folytatni a kommunikációt, és minél jobban belemenni a mélységébe. Azoknak van nagyobb hatásuk a ti olvasóitokra is, akik a mi leendő nézőink is lehetnek. Erre van inkább igényük az embereknek, szerintem jobban szeretik a fesztivál konkrét tényein kívül a háttérinfók egy részét is megtudni.”
Na jó akkor, tessék
A szervező cég nem most kezdte, ám egyelőre ez a fesztivál lesz a legnagyobb vállalkozása. Mégsem kell azonban arra gondolni, hogy tízesével dolgoznak az emberek az irodáikban, óriási a nyüzsgés, mindenre külön részlegek vannak, mindenki különféle menedzsmentekkel és promóterekkel egyeztet naphosszat – koncentráltabb az egész, mint sokan hinnék. „Azért például én is írtam hagyományos sajtóközleményt is, mert az is kell. Igen, magam írom ezeket is. Mert őszintén szólva, én csinálom az egész produkciót, a népszerűsítésétől a grafikáig, a mindenig. Most például, mielőtt beszélgetni kezdtünk, épp a napi koncertbontást véglegesítettem, és öntöttem kiküldhető formába”.
Oroszok kiejtve
Több esztendeje próbálkozott már, hogy összehozzon egy többnapos rendezvényt, külföldi fellépőkkel. Ám hol ez, hol az visszavetette a projektet. Idénre azonban sikerült legalább anyagilag erős háttérrel bíró, nagy szponzort találni:
az orosz Gazprom óriást.
Ez pont a legnagyobb orosz cég, emellett pedig a világ legnagyobb földgázkitermelője. Az orosz földgáztermelés körülbelül 93 százalékát adja, és a világ földgáztartalékának 17 százaléka fölött rendelkezik. Övé a világ leghosszabb csővezeték-hálózata. Romániában 2014 óta 4 helyszínen folytat földgáz- és kőolaj-kitermelést, Temes megyében, valamint a szerbiai NIS Petrol cég közbeiktatásával működtet 19 üzemanyagtöltő-állomást, szerte Romániában. Emellett számos más cég közbeiktatásával próbál megmaradni földgáz-ellátóként is itt, miközben Románia már most sem nagyon függ az orosz gáztól, és ennek további lefaragásán dolgozik. Szóval szponzori tevékenységre is bőven futja, mindenfelé. Ezért örülhetett a szóban forgó fesztivál szervezője is, hogy már az első kiadásra tőkeerős hátteret szerzett magának. Főleg, hogy a rendezvényt egyből legalább 5 évig szeretnék életben tartani, és csak utána megnézni, hogy érdemes-e folytatni – az első évekhez kell azonban a legtöbb pénz. Amelytől most elestek, ugyanis kitört az orosz-ukrán háború, és mivel a Gazpromot az orosz állam kontrollálja, hirtelen vállalhatatlanná vált egy ilyen együttműködés, még a leányvállalatai bármelyikével is.
„Egyelőre az anyagi forrásaink limitáltak, mivel saját pénzből csináljuk, és kisebb támogatásokkal. Volt az a baromi nagy szerencsém, hogy a Gazprom lett az egyik fő támogatóm. Persze nem maga az orosz anyacég, hanem a magyar leányvállalata. Akik egyből a rendezvényünk összköltségvetésének a felét állták volna. Csakhogy a jelenlegi helyzet miatt búcsút intettünk egymásnak. Ezt így és most nem lehet kivitelezni, megtenni. Abban maradtunk, hogy majd esetleg jövőre, vagy azután még visszatérünk a dologra. Mert ha én most kirakom, hogy egy orosz cég a fő támogatónk, amilyen szolidárisak vagyunk most az ukrajnaiakkal, hát képzelheted, hogy milyen visszhangja lenne ennek a sajtóban. Úgyhogy sajnos egy szép összegnek is búcsút kellett mondanunk ezzel. Most próbálkozunk, hogy ezt a pénzt pótoljuk, valami más módokon. Egyelőre nem túl sok sikerrel, de próbálkozunk.”
Sokfelé érződik a háború hatása
De nem csak ennyi ez. Hajlamosak vagyunk alábecsülni az itthoni, meg a világ más olyan részein jelen lévő háborús pszichózist, ahol közben nincs háború. És ez is megmutatkozik a fesztiválszervezésben is: a jelen esetben is, meg másokban is. Edina erre is kitér, konkrétumokkal:
„Amúgy nem lesz egy olyan nagyon nagy rendezvény, mivelhogy a helyszín befogadóképessége – vagyis a püspökfürdői hullámfürdő területe – erősen limitált. Ezért napi 2500, maximum 3000 látogatóra számítunk, ennyire vagyunk korlátozva. Ám szerintem elég is, most, a legelején. Már csak jobban be kell indulnia a jegyeladásnak, mert pont beszéltem az untoldosokkal, meg a neversea-sekkel, és ők is panaszolják, hogy mióta van ez a háborús helyzet, sajnos mindenhol érezteti a hatását, jegyeladások tekintetében is. Sokan egyszerűen nem vesznek előre bérletet, mert attól tartanak, hogy háborús eszkaláció esetén netán elmaradnak a rendezvények. És konkrét hasonló példákat tudok Magyarországon is: a szegedi, a SZIN fesztivál egyik képviselője is mondta, hogy abszolút érinti őket is, nagyon-nagyon gyenge a jegyeladás. Ők is azt veszik észre, hogy az emberek nagyon húzzák, az utolsó percig a belépők megvásárlását, nem tudják, hogy mi lesz, hogy lesz. Úgyhogy, reménykedjünk benne, hogy mégis felfutnak az eladásaink, mindenfelé. De hát nekünk például még van másfél hónapunk, és azért addig még gyűlnek az emberek.”
Kibírja így ez?
Mármint azt, hogy csak az eleve tervezett ötödik kiadásnál döntsenek majd a fesztivál további sorsáról, addig mindenképpen vigyék, sőt, menet közben fejlesszék és bővítsék is. Mert tessék, a háború miatt a fő szponzor is egyből kiesett, már az első évben, ráadásul ugyancsak ezen okból a jegyeladások is nehezen indulnak be.
Most például épp szállásokat is keres a fellépőkön és embereiken kívül sok más meghívottjuknak is (például Bukarestből és Jászvásárról is jönnek promóterek), és ezzel párhuzamosan még rengeteg az olyan járulékos kiadás, amiről a nézők eleve nem is tudnak.
„Nos, egyelőre tényleg nem lehet ebből még megélni. Ezek még ilyen szárnybontogatások, de tényleg próbálkozunk. Azt kell mondjam, hogy ez a megye, ez nem erről szól. A váratlan, előre kalkulálhatatlan, háború okozta hatásokon kívül azért vannak olyanok is, amelyekről eleve tudunk. És amelyek maguk is akadályok, de az elhárításuk az első években a fő céljaink egyike. Konkrétan arra gondolok, hogy itt, ebben a megyében és még a megyeközpontban is nagyon-nagyon nehéz bármi ilyesmit szervezni és életben is tartani. Valahogy még mindig nem értik a települések vezetői sem, hogy mennyire jó hatással van mindenre egy-egy ilyen esemény, tehát miért érdemes kooperálniuk. És egyelőre a potenciális közönségnek is csak egy része tudatos fesztiválozó, a másik részt még meg kell tanítani arra, hogy ne legyen bizalmatlan az ilyen rendezvényekkel, merjen is valamennyit költeni rá, mert más módokon megtérül neki. Mentalitásokkal is szembe kell tehát néznünk, azokon változtatni próbálni, emellett a konkrét együttműködés sem mindig és mindenhol sima a településvezetőkkel, továbbá olyan vállalkozókat is fel kell fedeznünk, akik értik a dologban lévő potenciált, és szívesen biztosítanak helyszíneket. Ehhez jött még a háborús helyzet okozta gazdasági nehézség, ami kvázi konkrétan Oroszországból érkezett, továbbá itthon a háborús pszichózis okozta látogatói hezitálás. De mondom, eleve tudtunk ezen gondok egy részéről, kalkuláltunk azokkal, mégis belevágtunk. Hogy most közbejött még a háborús konfliktus hatása is, az váratlan oldalvágás, de hiszem, hogy meg tudjuk oldani. És nyáron egészségesen, sikeresen lesz túl az első kiadásán a Retro Summer Festival – Transylvania. Arról nem is beszélve, hogy nem ez az egyetlen projektünk, szervezünk még több mást is, már jelenleg is több leendő rendezvényen dolgozunk egyszerre.”
De erről majd egy következő bejegyzésben, ugyanitt, a Blogoszon, ahol mese nincs.
A fesztivállal kapcsolatos infók itt.
