1.
Valaki, éppen előttem, az egészségbiztosítási kártyáját tartja a villamoson a leolvasó elé, de a rendszer nem reagál. Az illető hosszasan tartja a szenzorhoz, közben egyre méltatlankodóbban nézi, hogy mi van már, biztosan megint nem működik ez a rohadt rendszer, ahogy olyan sokszor nem megy, sok járművön. És egyébként ettől függetlenül tényleg így van: tömegközlekedési kártyával sem működne, ugyanis közben valóban megint nem működik az érvényesítési rendszer, ezen a villamoson sem.
2.
Van közben felemás pozitívum is. A következő megállóban felszáll egy ellenőr - aki immár a telefonja odaérintésével ellenőrzi végig a tömegközlekedési kártyákat. (Nem is azt, hogy sikerült e azokat érvényesíteni a nem működő rendszerben, hanem azt, hogy maguk a kártyák érvényesek-e.) Emlékszem, még a teljes rendszer bevezetésekor a tömegközlekedési vállalat akkori igazgatója ígérte, hogy pár héten belül kéziszkennereket is kapnak az ellenőrök, így nem kell majd a terminálokhoz érinteniük minden egyes kártyát, hanem végigjárhatják a járműveket. Ez 2013-ban volt - azóta sem kaptak ilyeneket. Végül most jelennek meg először, de immár telefonos applikáció formájában, az ellenőrök telefonjain. Ez az alkalmazott azt mondja, épp ő az első, akinél kipróbálják, a többieknek még nincs, ő egy hete kapta meg.
Végül is csak kilenc évbe telt...
3.
Jut eszembe: pár hónapja van már nagyváradi tömegközlekedési applikáció is, utasok számára. Amit a vállalat fejlesztett ki, és nyilván ezzel van összefüggésben az is, hogy immár az ellenőrök is használhatják a telefonjukat kártyaellenőrzésre. Tessék letölteni az appot - egyelőre elég gyenge, több komoly hibája is van, ma sem tudtam rendesen használni, de majd tökéletesedni fog. Végre van minek csiszolódnia.
4.
Odafelé még tudom, hogy a 14-es busz ideiglenesen nem a Cazaban utcán közlekedik, hanem a vele párhuzamos Meşteşugariloron - visszafelé azonban ezt már elfelejtem, rutinból beállok a Cazabanon a megállóba, és várom, mindhiába. Másokkal együtt. Aztán ott megy el egy roma, mocskosan, csupasz felsőtesttel, ráadásul beszédhibás, de odaszól, és többször is megismétli, hogy ne várjunk, erre nem jár a busz most, olvassuk el a feliratot a hátunk mögött, át kell menni a másik utcába.
Amikor harmadjára ismétli, valami furcsa hangon és tagolással, akkor kapok csak észbe, hogy nem valami mentális zavar van itt, sőt, jóindulat. Úgyhogy köszi, itt egy fistbump.
A többiek még most sem hisznek neki, egy lány úgy néz rá hogy nyilván szindrómás, egy néni pedig direkt el is fordul tőle. Azt gondolják, hülye. Holott például én vagyok a hülye: két buszt is végignéztem, ahogy elmegy a környéken, de valamiért nem jön ide, és mindaddig vártam, amíg ez a srác ide nem szólt. Ha nem szól, még mindig várnék.
Mi elindulunk a párhuzamos utcába - ám az öreg néni még mindig ott ül: az ideiglenesen nem működő megállóban várja az ideiglenesen arra nem közlekedő járatot. Hiába mondtam végül, hogy igaza van a tagnak.
Egy ilyen alaknak nem lehet igaza, na.
