Soha nem volt még ilyen poros a Sziget, mint idén. Épp most van pontosan 25 éve, hogy eljárok erre a rendezvényre, és úgy látszik, most újabb rekordot dönt.
Az ilyen események között a Szigetnek is az egyik marketingeszköze a rekorddöntögetések kommunikálása, ám ezúttal a porossági rekordot dönti meg. A sajátját. Ami azért eddig sem volt semmi.
Ez idén a negyedik fesztiválom, pár héttel ezelőtt még Debrecenben voltam a Campuson, és az egyik napon kis kirándulást tettem: kimentem a Zsuzsi erdei vasúttal annak végállomásáig. Onnan gyalog kirándulva meglepetten tapasztaltam hogy a Hármashatár nevű résztől végig finom homok fedi az egészet, mindenhol csak azon lehet haladni, vastag homokrétegen csúszkálva, még az erdők is arra nőttek rá. Nem beszélve arról, hogy az utak vastag homokon vezetnek, falvakon áthaladva is. A helybeliektől tudtam meg, hogy ez a térség természeti adottsága, úgyhogy a rekkenő hőségben órákig gyalogolva olyasmi volt az egész, mintha szafarin lennénk. Hihetetlen volt, hogy utána a cipőinkből a homokot kitörölgetni nem lehetett, kimostuk hát mosógépben - és miután megszáradtak a cipők, ugyanúgy bennük volt a homok...
Nos, tehát most, pár héttel később városi szafarin vagyok. És azon vagyunk még minden nap majdnem százezren, bent, a Szigeten. Szerencse, hogy kint lakom a városban, így minden nap van néhány óra, amikor nem kell a gigantikus porfelhőben lenni. Ilyenkor újra meg újra látható, hogy sötétszürke az a mi lejön az emberről zuhanyozás közben, sötétszürke a kimosott ruhánk után a víz, sötétszürke a nedves törlő, amivel a cipőinket takarítjuk.
Odabent a legelső idegen, akivel idén összeismerkedtem, az első témái között azt hozta fel, ismerem-e azt, amikor az embernek fekete és kemény a taknya. Hát hogyne ismerném, régi szigetesként ez elkerülhetetlen. Most is olyan mindenkinek, aki benéz rendezvényre, csak sokkal konzisztensebb, mint Sziget-kiadásokkor volt. És többek között ugyancsak a fekete takonyról ír a téma kapcsán a Telex. Amelynek reklámjait egyébként eközben kint, a Szigeten szintén épp beborítja a por...
Eddig is minden évben néztük, ahogy éjszaka, a csodálatosan megtervezett látványvilágú Sziget fantasztikus fényeiben, a reflektorok csóváiban ömlik a por, de idén éjjel-nappal szürkeség lebeg fölöttünk.
Igazából a finom homok ez, ami eddig példátlan mennyiségben beterít mindent. Különösen durva a helyzet a teltházas napokon amikor ötezer híján százezren vagyunk bent - ilyenkor teljesen fullasztó közeggé alakul az egész, és sehol nincs menekvés, mivel több tíz méterrel a fejünk felett is kavarog a finom homok. Elfedi a látóhatárt, homályos minden, ameddig a szem ellát. Olyan, mintha homokvihar lenne Dubaiban.
Úgy látom egyébként, nem csak nekem jutott eszembe hogy ezzel hasonlít a Burning Man fesztiválra is. De még további csavar is van benne. Az egyik idei zenei felfedezettem az előadók között a Yugen Blakrok nevű kis, fekete, rappernő. Szóval e dél-afrikai előadónak Blackrock a neve - az amerikai sivatagban tartott Burning Man fesztivál pedig a Black Rock nevű sivatagban zajlik, minden évben, egy ideiglenesen felépített Black Rock City nevű úgymond településen. Onnan is láttam már sok felvételt, de ott a sivatag szíveskedik inkább a földön maradni - itt viszont felszáll a fejünk fölé. Az italodat vagy gyorsan kell lenyomnod, vagy a tenyereddel védve hurcolnod, ételekből egészen elképesztő a választék és nagyon szépen néznek ki, hívogató mindegyik, viszont legalább abban segít a por, hogy kevesebbet költs, és ne zabálj. Az óriási árakon kívül ugyanis azért sem nagyon nyomjuk bent a étkezést, mert a finom falatok közben finom porral is megszóródnak. Bár a fogunk alatt nem recseg semmi, az látnivaló, hogy az árushelyek maguk is beszürkülnek már az első napon. Márpedig az ételeket a legtöbb esetben nem is védi semmi, csak ki vannak rakva, hogy lásd, mit veszel; vagy ha néhány üveglap van fölöttük, szinte semmit nem jelent. Közben már egy nap után elkezd megvastagodni az ember hangja, ahogy telítődnek szemcsékkel a légútjai. Legalább ebben egyre szexibbek leszünk a portól: három nap után már Barry White hangján szólalok meg magam is.
Én speciel allergiás is vagyok a porra, kimutatottan, de egyáltalán nem kell allergia ahhoz, hogy előjöjjenek bárkinél az irritációs tünetek. Szinte minden évben előjöttek nálam is, de általában a rendezvény vége után. A legdurvább az volt, amikor egy nappal a Sziget zárását követően több mint 24 órán át lényegében kimozdulni sem tudtam az ágyamból a szálláson, annyira rosszul voltam. De arra is volt példa, hogy egy egész hónapig elhúzódtak a tünetek: utána vissza-visszatérő hőemelkedés, állandóan folyó orr, könnyező szem.
Ha prémium bérletet vettél a Szigetre, akkor egy kis ajándékcsomag is jár vele (ezt főleg a nyugatiak veszik), abban pedig egy szigetes fejkendőt is találsz. Az idei fesztiváldivat odabent az, hogy a kendőt mindenki az arca elé rakja, és úgy vonul. Egészen vagányul néz ki. Kár, hogy igazából szükséges is. Egyébként mint sokan mások, én is kipróbáltam néhány előző évben (még messze a koronavírus-járvány előtt és azzal természetesen semmilyen összefüggésben) az orvosi maszkban való fesztiválozást. De természetesen ez sem megoldás, hiszen képtelenség benne lenyomni akár egyetlen koncertet is, mert közben nyár van, megfő benne az arcod, és a por akkor is száll. Mondjuk annyi, hogy kevesebbet lélegzem be belőle.
Mindez persze az összes szigetes napon leginkább csak délelőtt zavaró, délutánra már túl van az ember a harmadik sörén, vagy pezsgőjén, és sikerül élvezni a valóban szuper rendezvényeket - a harmadik fázis, amikor éjjel, a fesztivál fényeiben immár kerek szemekkel újra meg újra rácsodálkozol, hogy milyen nagyszabású látvány, ahogy az egész fölött kavarog a por...
Na jó, de mit lehetne tenni igazán és hathatósan ez ellen a jelenség ellen? Sokszor átgondoltam már, de nem jutok semmire. Bár az is igaz, hogy nem nekem kell ezt tudnom, mégis úgy érzem, hogy ha a szervezők akarják is csökkenteni ezt, igazán nem nagyon van mit tenniük. Mondjuk azért idén nem is pusztulnak bele a próbálkozásba. Sőt, azt veszem észre. hogy még az eddiginél is kevesebb terület van lerakva ideiglenesen műanyag járólapokkal, például a Nagyszínpadnál azért mégis alap volt a teljes terület lefedése eddig, most viszont egyharmada van csak burkolva, a többi eleve a por játszótere. Főleg a nagy koncertek alkalmával. Nem beszélve aztán az összes többi félreesőbb részről... Ott lenne még az, hogy föllocsolják a területet, de egyrészt képtelenség ekkora területet rendesen bejárni locsolóautókkal, még akkor is, ha a szervezők hangsúlyozták, hogy a Sziget körül folyó Dunából hozzák a vizet ehhez, másrészt ez sem igazi megoldás, csak enyhítés. Szóval csak néhány ilyen autó jár, és ugyan fellocsolja a fő vonulási útvonalakat, de maguk a locsolóautók is előbb felkavarják a port, aztán ami lent maradt, azt meglocsolják. Tehát ez sem megoldás. Hajlok rá szóval, hogy azt mondjam, erre egyszerűen nincs megoldás.
Minden évben eszembe jut, de az idei különlegesen poros fesztiválkor főleg, hogy oké, rendben, minden nap vagy kétszer lezuhanyozunk, mossuk a ruháinkat, takarítjuk a cipőinket, köhögünk, hörgünk állandóan, és közben jókat bulizunk - de vajon hosszabb távon is károsítja-e a szervezetet az, hogy ezt állandó felhőben csináljuk egy hétig... Illetve az is átment már a fejemen, hogy vajon mikor indulnak az első perek a por miatt, esetleg az általa okozott betegségekre hivatkozva. Most úgy néz ki, hogy bár egy hét ilyesmi valóban megviseli a szervezetet, ráadásul a keletieknek meg kifejezetten drága belépőt nem ezért fizeti az ember, az orvosok szerint sokkal hosszabb kitettség kellene ahhoz, hogy maradandó károsodást szenvedjen a szervezet. Szóval ettől a portól nem lesz béke porainkra.
Na, ennyit erről, megyek is ki, a Szigetre, toljuk meg a végét, még legyünk beterítve párszor. És itt egy kis galéria, pormentesen, még az első napokból.
