Ott egy férfi, a járdán, két térdére esve, előregörnyedve, a homloka az aszfalton, a két keze teljesen előrenyújtva, tenyérrel a földön.

Sokan mások, meg én is, huszonöt évvel ezelőtt, Nagyvárad központjában, az ugyanazon a szakaszon sokadszor elakadt villamoson: „Na, megint állunk, mert egy szabálytalanul parkoló autó elállja a villamos útját. Egyszerűen be kellene szüntetni a parkolást ezen a szűk utcán.”

Bunkerek is vannak Budapest fölött, például a Hármashatár-hegyen lévőket én most fedeztem fel, és még aznap láttam polgári hasznosításukat is: jó kis éjjeli buli volt az egyikben, a NER-maffia tűzijátékának éjszakáján.. Hivatalosan persze másra tervezik használni az elhagyott háborús építményeket – de ahogy az a legtöbb hasonló esetben lenni szokott, ezekből a tervekből évek óta nincs semmi.

Óriási üzlet ez a repohár most, itt, Magyarországon, mindenfelé. Jó ideje itt vagyok, és látom, nem csillapodik, ezekben az években csúcsra járatódik. Pontosabban de: most egy kicsit csillapodni látszik, vagyis egy jel már van.

Imádlak, Budapest. Évtizedek óta minden nyáron járok nálad is, most is épp itt vagyok, de mindig meg tudsz lepni, és ezerarcú vagy.

Fantasztikus kis leletek vannak ilyen helyeken is. Szinte vadul lépett fel a színpadon egy kis, ukrán nő az orosz háborús agresszió ellen, és mindezt a legbulisabb, legtáncolhatóbb módon tette. Itt, Budapesten, Európa egyik legnagyobb fesztiválján. És Orbán Viktor, azaz Vlagyimir Putyin kitartottja is megkapta a magáét, bulizás közben (mármint nem Orbán bulizott, hanem).

Ez a YouTube-videó nem YouTube-videónak készült. Hanem az itt látható rövid felvételeket sztoriba való tartalomnak lőttem, a közösségimédia-felületekre. Aztán úgy gondoltam, mégis összevágok belőle egy ilyet is.

Soha nem volt még ilyen poros a Sziget, mint idén. Épp most van pontosan 25 éve, hogy eljárok erre a rendezvényre, és úgy látszik, most újabb rekordot dönt.

Minden nyáron jó itt, Debrecenben, most is. És ahogyan a Kálvin téren, vagyis a város főterén csillezünk a szökőkútnál, én meg már hozzávetőlegesen sokadszor vagyok itt, egyszerre ébredni kezd a bennem szunnyadó idegenvezető. Úgyhogy – mondom – gyere, bemegyünk ide, az Aranybikába.

Az eddig is világos volt, hogy a különféle összeesküvéselméletekben hívők nemcsak saját maguk számára ostobák, hanem mindannyiunkat rossz irányba rántanak, lefelé visznek.

Na, itt van a legújabb romániai hulladékpárt, amely az előző hulladékpártból kiejtett hulladékpolitikus műve.

Mind mai.

Nagyvárad Fő utcája, annak is a korzó része.

Az alapötlet kitűnő, a megvalósítás sem rossz (bár szerintem sok benne a visszatetsző elem is): kerekesszékes divatbemutató volt kedd este Nagyvárad központjában, a Szent László téren.

Nem tudom, feltűnt-e másnak is, hogy viszonylagos áruhiány van, és azon belül is viszonylagos élelmiszerhiány. Talán. De nem biztos.

Az Eagle Fesztivál az a rendezvény, amely felhelyezi Nagyváradot a világ legfontosabb EDM stílusú zenei rendezvényeinek térképére. Május 7-én a város legújabb arénáját mesebeli helyszínné alakítjuk, különleges előadók jelenlétének örvendhetünk, és izgalmas, élményekkel teli éjszaka vár ránk.

Nem is gondolnánk, mi mindenre közvetlen, illetve közvetett hatással van az a háború, ami a szomszéd országban zajlik. Így például azt sem gondolnánk, hogy még az itt, Nagyvárad mellett készülő Retro Summer Festival - Transylvania (de akinek úgy tetszik, Erdélyi Retró Nyári Fesztivál) szervezésébe is jelentősen bekavart.

2022. május 7-én, szombaton 18 órától, a Traian Blajovici utcai új arénában lesz az Eagle Fesztivál megnyitója, amely remélhetőleg a valaha volt legjelentősebb, Nagyváradon szervezett zenei esemény lesz.

Barátságos, meleg Németországban. Legalábbis egyes korrupt politikusainknak. Mert szinte szürreálisan hihetetlen az a napsugaras, könnyed, váratlanul őszinte beszélgetés egyikükkel, amelyben ma volt részem. És amelyből az szűrhető le, amit eddig is tudtunk, nevezetesen, hogy a többségük egyszerűen megtanul együtt létezni a korrupcióval, az élete részének tekintve azt.

Régóta vergődik Nagyvárad, hogy egy saját, erős, legalább a régióban vonzerővel bíró zenei fesztivált hozzon létre magának, de csak nem sikerül. Ezúttal ismét nekifutnak. Valakik.

Nem volt könnyű elindítanom a szomszéd egyik macskáját a hírnév felé vezető úton, meg nem is volt célom ez – mégis sikerült. Mától szerepel a múlt év – szerintem – legjobb magyar előadójának új klipjében.

Alig múlt el az országgyűlési választás – konkrétan három nappal vagyunk utána –, máris a helyére került a hulladék.

Az elmúlt órákban többször is nekifutottam, hogy mondjak itt valami megnyugtatót, egyúttal biztatót és előremutatót, de feltétlenül olyat aminek konkrét tartalma is van. Mert ha ez utóbbi nincs benne, akkor ugye eleve minek...

Bevett szokás különféle eseményekkor – legyenek azok sportesemények, politikaiak, kulturálisak, közéletiek – előre megírni az anyagot, két változatban, és amelyik bejön, azt küldeni nyomdába, adásba, azt élesíteni. A legegyszerűbb, amikor csak egy szöveget kell elkészíteni, és a fejlemények alakulása szerint elég benne a neveket, számokat, egyéb adatokat cserélni. De azért most nem egészen ez van.