Annyira hálás témák, kifejező kompozíciók mindig az ilyenek. Szinte kár is, de attól még tény: megírta a román nyelvű sajtó, hogy itt, Nagyváradon immár tilos nyilvánosan is látható helyeken ruhát, szőnyeget, ilyesmit szárítani. Így például az utcára néző erkélyekre sem szabad teregetni, hasonlóképpen büntetendő utcára néző ablakok elé, vagy kerítésekre tenni a száradó ruhát.
A rendelkezés az új, helyi környezetvédelmi és zöldterület-gazdálkodási szabályzatban van, és akár ezer lejes nagyságrendű bírság kiszabását is lehetővé teszi. Ez múlt szeptembertől van érvényben – ám persze ettől még (egyelőre?) változatlanul sokan teregetnek a tömbházaik erkélyére, de kerítésekre is, a lakótömböket övező zöldövezetek fái közé kihúzott kötelekre, stb., stb.
Szóval mint mondtam, mindig annyira jelképértékűek az ilyesmik. És nem, nem az olaszországi szűk utcácskákon kiteregetett ruhákat idézik, hanem a balkáni összevisszaságot mutatják nagyon hűen. Mert ott az van, itt viszont ez. Aztán sokat emel egy-egy ilyen vizuális, valamint jelképértékén, amikor lobogókkal keveredik a kirakott trikó, nadrág, bugyi. És mivel egyes tömbházak földszintjén is üzemelnek állami fenntartású intézmények, amelyekre kötelező kitűzni a zászlókat, eléggé sok ilyen profán kombináció születik városainkban.
Na, ma is találtam egyet. Amely azonban váratlan fejleménnyel is szolgált. A Bumbacului utcán egy üzlet mellett fotóztam le ezt.
A fénykép elkészítése után egyetlen percre bementem a boltba (tényleg csak egy percre, megnézni, van-e megfelelő paradicsomuk, nem volt, már jöttem is ki, szóval villámlátogatás volt). Ekkor jutott eszembe, hogy a fények nem eléggé jók, kellene még egy képet készítenem erről a szépségről, hátha jobban kijön. Nézek is fel oda, azt figyelve, vajon sok kellene-e még a Napnak, hogy teljesen besüssön ide, az utcába, rá, a tömbház teljes homlokzatára – és azt látom, hogy ekkorra már nincs téma. Ugyanis egyetlenegy száradó ruha sincs kint. Villámgyorsan beszedte valaki az összeset. Az alatt az egy perc alatt, amíg én bent a Profiban paradicsomot vadásztam.
Szóval úgy látom, más is olvasta, hogy tilos közszemlére tenni a cuccokat. Olvasni olvasta, de attól még nem érdekli, akkor is kitette. De amikor észrevette – nem tudom, honnan, talán az ablakból, én nem láttam, hogy bárki figyelt volna –, hogy fotó készül, rekordidő alatt bekapkodta onnan az összeset. Talán azt hitte, az önkormányzat valamiféle ellenőre vagyok.
Remek. Ugyanis ezzel a gesztussal kiegészülve vált teljessé az egész, így az igazán jellemző.
Elhanyagolt tömbházainkon együtt lobog zokni, országzászló, bugyi, trikó, uniós zászló, melltartó, zsebkendő. Jó későn ugyan, de már van rá határozat, hogy így teregetni tilos, de nem baj, az sem érdekel minket. Legfeljebb csak akkor kapkodjuk be az alsónadrágainkat az erkélyről, átmenetileg, ha ellenőrzés és büntetés fenyeget. Aztán pedig mehetnek vissza.
Legalább annyira kifejezően jelképértékű egy-egy ott lengedező gatya, mint az ugyanott lobogó zászló. Sőt, itt nyerne igazi értelmet, ha – amúgy itt-ott valóban kapható – nemzeti színű alsót tennének ki száradni. Szóval a képen látható dolgok közül az előtérben lévőket törvényileg kötelező kitenni, a háttérben lévőket helyi határozat alapján tilos kitenni. Mégis kint van mind. És így, együtt alkotják még jó ideig azt, ami ennek az országnak a lényege.
Ha pedig már itt tartunk, van itt még néhány zászlós fail, a teljesség igénye nélkül. Ezeket az utóbbi években fotóztam, és azért mutatok csak ennyit, azért nincs meg a teljesség igénye, mert meguntam egyenként megkeresni az összeset. Viszont a végén van egy bónusz is, ami meg Budapesten készült.
