Egyszerűen találtak a nagyváradi vár padlásán egy csomó érdekes, történelmi iratot. Az egyik ott dolgozó mesélte el ezt most. És meg is mutatta, mi mindent találtak. Vagyis oké, nem egyszerűen találták, hanem a fáma szerint el volt rejtve a padláson, egy beugróban. Pár napja leltek rá a paksamétákra.
Mert azért mégis érdekes, hogy az elmúlt évtizedek, rezsimváltások, sőt a vár teljes felújítása során még senki nem találta meg ezeket. Összesen több száz iratot fedeztek fel. Néhány érdekesebbet le is fényképeztem, mutatom is. Úgy tudni, most megpróbálják a városi múzeum gyűjteményébe felvetetni az összeset - ezzel hivatalos védelmet kapnának a dokumentumok, meg úgyis épp szükségük van a gyűjtemény kialakítására, mivel ez egy fiatal múzeum, plusz úgyis épp a várban működő városi múzeum vezetőinek, valamint egy ottani régésznek a kezébe kerültek a történelmi dokumentumok. Szóval manna ez nekik. Nekünk meg érdekesség.
Különböző korszakokból származnak az iratok, de a többségük jellemzően a múlt század elejéről - azaz több, mint száz évesek. Amúgy ki akarnak alakítani az egyik teremben egy kutatói szobát - ott vannak most a leletek, és ott fotóztam le tehát párat közülük. A padlásról egyszerűen dobozokba hajigálva hozták le az összeset, és most értőbb, óvatosabb feldolgozásra várnak. A fejlemények szerint a magyarországi Petőfi Irodalmi Múzeum emberei is bekapcsolódhatnak a munkába, ugyanis a váradi városi múzeum egyik aligazgatója (persze a két aligazgató közül a magyar) jó kapcsolatban van velük, és amúgy is hívja őket ide, kiállítani. És akkor egyúttal átnézik majd ezeket is. (Egyébként én is felmentem akkor már a vár padlására - illetve annak egy részére, hiszen ott azért igen sok épület van. Épp a múzeumnak otthont adó épületben surrantam fel oda. De ott már nincs semmi ilyesmi. Van viszont szemét, amit a felújítást végző munkások hagytak. És az is meglepett, hogy a teljesen felújított vár tetőszerkezete mennyire egyszerű: csak pár lécen cserepek állnak, ennyi védi az épületeket, semmi alaposabb szigetelés, semmi több rétegű szerkezet. Mondjuk láttam is, hogy épp a múzeum igazgatóinak irodái máris be vannak ázva... Nesze, időtállóság...)
Szóval a padláson talált tetemes gyűjteményből épp csak pár érdekességet mutatok most meg, amiket találomra előszedtünk a dobozokból. Ezekhez tudni kell, hogy a vár működött császári és királyi laktanyaként is, aztán vélhetően katonai elosztó központként is, ahonnan mindenfelé elirányították a bakákat, tiszteket, aztán például a kommunizmus idején végképp mindenféle funkciója volt az akkoriban lassan szétesni hagyott épületegyüttesnek - amit csak pár éve újítottak fel aztán, az Európai Unió pénzéből.
Ja, és időközben, épp e napokban a nagyváradi városházáról is érkeztek iratok, teljes egészében a "magyar időkből", ezek is a múzeum leendő kutatói szobájában vannak most, még szintén feldolgozatlanul. Mindenféle egyházi, banki egyéb nyilvántartások, a város lakóinak lajstromai, különféle tematikák mentén, meg ilyesmi. Ezeket a városházán ki akarták már dobni...
Tehát nézzünk pár iratot. Itt most különösen lényeges, hogy a képek rájuk való kattintással kinagyíthatóak, úgy az igazi.
Itt van például - Rimler Károly akkori polgármester sajátkezű aláírásával - a nagyváradi városháza felavatására szóló eredeti meghívó.
A városi múzeum várbeli székházának padlásfeljárója (jobbra)
Így állnak most a vár padlásán talált iratok, mindenféle dobozokba hányva
Illetve párat kiteregettünk már, a leendő kutatói teremben
A másik halom: az időközben - épp csak pár napja - a városházáról átkerült, amúgy kidobásra szánt dokumentumok, ugyanabban a teremben. Még szintén feldolgozatlanul
És akkor nézzünk néhány iratot is, mindkét gyűjteményből. Van itt mindenféle, katonai iratok, táviratok, adósnyilvántartások, miegymás.
Sőt, a legelső egy egykori, már rég megszűnt drogéria zacskója - a tanúsága szerint az üzlet Nagyvárad központjában, a Sas palotában üzemelt.
Azt mondják, egy idő múlva az anyag egy részét talán kiállítják majd a városi múzeumban.