Több elhagyott lakás is van egy közös udvaron Nagyvárad egyik központinak számító részén – és az ezzel kapcsolatos történet is jellemző a mostani állapotokra.

Az Úri/Roman Ciorogariu utca egyik részén, fák árnyékában csak egy viszonylag kicsi utcafront látható – mögötte vannak az udvarban ezek a lakások. Mindegyik úgymond szellemtanya ma már: tipikusan úgy néz ki, mint ahonnan viszonylag hamar mentek el a lakók. Az egész már sok éve a lassú enyészeté – de volt egy utolsó lakó, aki az egyik lakrészben még kitartott, és ma is ott lenne, ha merne.

Az utcára néző rész már évek óta üresen áll, viszont a másikban élt még hány héttel ezelőttig egy bácsi – már akkor is ilyen katasztrofális körülmények között, mint ami a videón látható. Aztán ráijesztett néhány látogatója – egyes környékbeliek szerint az sem kizárt, hogy az ingatlanmaffia tagjai, akik esetleg meg akarták szerezni a lakást –, és a bácsi egyszerűen nem mert többé hazamenni. Féltette a testi épségét, de talán az életét is. Úgyhogy azóta inkább máshol húzza meg magát.

A távozása után gyanús személyek találkozóhelyévé vált az egész épületkomplexum: főleg esténként és éjszakánként járkáltak itt ki-be, intenzíven intézve valamiket. Ám az utóbbi időben már ők is eltűntek, miután lakossági bejelentések nyomán kiszállt a helyszínre a rendőrség is, több alkalommal, valamint a közegészségügyi hatóság. Valóban van itt keresnivalója az utóbbinak is, mivel közegészségügyi kockázatot is jelent a lakások és az udvar állapota: egyesek arra is rászoktak, hogy a szabad bejárás miatt egyszerűen ide dobják be az összegyűjtött szemetüket – vannak, akik csak egyszerűen a kapun belülre, mások az utcáról nyíló pinceablakon tuszkolják be a teli szemeteszsákjaikat.

Szóval így néz ki ez a jobb évtizedeket is megélt néhány lakás. Mások figyelmét is fel szokta kelteni: vannak néha más kíváncsi emberek is, akik bekukkintanak, sőt, a videó készültének utolsó másodperceiben, amikor már kifelé jöttem, megállt odakint a kapuban egy nő, biciklivel, csodálkozva nézegette azt, amit a résnyire nyitott kapun belül látott, egyértelműen fontolgatta, hogy bejöjjön-e körülnézni – ám én pontosan a kapu másik oldalán neszesztem, a rengeteg szeméten lépdelve, amitől megijedt, rövid ideig mérlegelte, hogy veszélyes-e bejönni, aztán úgy dönthetett, hogy igen, mert inkább továbbment. Legalábbis ezúttal.