Vannak, akik fel vannak háborodva, hogy "megrongálták Váradon a Holnaposok szoborcsoportot". Az elkövető (vagy lehet, hogy a többesszám kell az egészhez) kék és sárga filctollal ott hagyta a tagjét egyes szoboralakok homlokán, hátán, és a szoborcsoport részét képező asztalon is.

Mondok valamit: ez nem rongálás. Nyugaton is divat, meg sokefelé, hogy a szobrokat összefirkálják. Nem, nem kizárólag művészek, hanem barmok is. Én sem vagyok feltétlenül híve ennek, magam nem tenném - viszont úgy gondolom, abból a szemszögből is nézhető, hogy lényegében hozzáigazítják a klasszikusabb alkotásokat az urbánus modernitáshoz. Meg abból, hogy egyszerűen helyet csinál magának az a réteg, amelyik más műfajokban fejezi ki magát, és másképp is látja a művészetet. Meg még abból a szemszögből is, hogy lehet, hogy az elkövető simán részeg, vagy bedrogozott volt, továbbá lehet, hogy nem is graffiti-művész, hanem hülye paraszt. Ám még ez is része ám a városi dzsungelnek is, sőt, a kisvárosi dzsungelnek is. Amelyik be szokta nőni az egész rendelkezésre álló teret. Az élettér élettel van tele - olyan élettel, amelyik - igen - ilyen jeleket is hagy. Úgyhogy ez az egész egy természetes dolog, és nem is túl ízléstelen. Önmagában véve persze nem jó dolog - de összevetve az ilyenkor szokásos sápítozások rikácsoló hangjával, már inkább ez a taggelés a rokonszenvesebb.

De ez persze csak az én véleményem. Viszont lehetőleg ne jöjjön senki azzal a felületes, közhelyes butasággal, hogy "na, én akkor nem kérek az ilyen modernitásból", mert ha csak ennyi jön át, akkor hiába is beszéltem. Inkább csak gondoljanak picit bele, csendben, ennyit kérek. Nem is kell megváltoztatniuk a véleményüket, egyáltalán nem cél ez. Csak egy kicsit gondolkodjanak el. Azon, hogy nem csak egy nézőpont van.

Ja, és még valami. Konkrétan a Holnaposok szoborcsoportról van szó. A Holnaposokról, értik. Akikről ha bármi keveset is tudunk, az bőven elég arra, hogy beugorjon: az ilyen kis csínytevések talán, talán még ínyére is lennének Ady Endrének, Dutka Ákosnak, Juhász Gyulának és Emőd Tamásnak. Tehát épp azoknak, akiknek a szobraiból áll a megrongált ("megrongált") alkotás. De ha nem is mindegyiküknek lenne ínyére, hát Adynak azért biztosan. Aki épp a sok vaskalapos ellen is küzdött, miközben bohém vadsággal lazult. Szóval szerintem maradjunk abban, hogy gondoljuk át még egyszer az egészet, és aztán minimum ne foglaljunk állást. És főleg ne rikácsoljunk a kultúra miatt, mert az amúgyis eleve önellentmondás, meg amúgyis kicsit épp fáj a fejem. Köszi.