De tényleg: jönnek. És tényleg: ez a bejegyzés csak erről fog szólni.

Püspökfürdő elhagyatottabb részén jártam - és majd az ezt követő bejegyzésben részletesebben meg is fogom mutatni, milyen az a "halott zóna". Ám előtte még itt van ez a tematikus poszt. A hullámfürdő telkén áll egy nagyobb, üres épület. Utoljára idősek otthona működött benne, ma már semmi. Mintha az idősek lettek volna az élet utolsó próbálkozása, és utána, utánuk már csak az enyészet maradt volna. Kis nyomozás után megtudtam, hogy intézményi nyaralónak épülhetett, valamikor a kommunista korszakban, aztán többféle felhasználású volt, mielőtt fantomépületté vált.

És odabent kószálva ezt látom: mindenütt jönnek be a növények. Úgyhogy megint támad az élet, csak más formában. Másznak, rohannak, settenkednek, kúsznak befelé. Odabent pedig aztán terpeszkednek. Mondhatnám, hogy igen, a közelítő ősz és tél miatt beköltöznek. De közben ennél erősebb is ez a látvány: inkább horrorszerű. Növény-zombik támadása tehát, most Püspökfürdőn, annak is a kihalt részén.