Bevallom, először azt hittem, marketingfogás – annak pedig elég olcsó, bár nagyot mondóan merész – az, hogy a szervezők bejelentették: elfogytak a sima bérletek a kolozsvári Untoldra.
Sőt, azt is jelezték, hogy a nagy érdeklődés miatt hivatalos, online várólistára lehet regisztrálni, hogy feliratkozási sorrendben hozzájuthassanak sima bérletekhez az érdeklődők, ha valaki visszaváltaná a belépőjét (bár nem tudom, hogyan tenné, mivel az ilyen rendezvényekre megváltott jegyek általában nem visszaválthatóak, de most nem erről akarok). Szóval nagyon pörög a biznisz, lényegében telt ház lesz. Az ilyen fejlemények persze tényleg azt is generálják, hogy rögtön még vonzóbbá válik az egész a kívül maradók számára.
És talán az ilyesmi eredményezi az olyan szinte szürreális történéseket, mint a mai.
Felhív egy ismeretlen. A hangjából ítélve fiatal, vagy fiatalos tag lehet, és mint mondja, az ország egy egészen más pontján él, egy teljesen más városból hív. Én sem ismerem őt, ő sem engem – ennek ellenére arra kér, próbáljak meg valahogy segíteni neki, hogy legyen bérlete az Untoldra. Kedvesen, barátságosan beszél egyébként – és ami a legérdekesebb, hogy önként, a semmiből, kérdés nélkül hozza fel a sötét, durva dolgait, aztán annyira lazán és nyíltan, szinte vidám hanglejtéssel mesél azokról, hogy nyugodtan idézhetem is; teljesen egyértelmű, hogy abban a fázisban van, amikor örül, hogy megszabadult, és emiatt mindenkinek, így például nekem is, abszolút ismeretlenül újságolja, a dolgokat, plusz tombolna valahol egy jót. Lássunk tehát egy példát arra, mennyire érdekli az embereket az Untold, most, amikor már minden sima bérlet elkelt (márpedig a túlnyomó többség azzal szokott jönni). A beszélgetés egyébként románul zajlott (mert a tag román, ám ezt csak a párbeszéd egyetlen kis pontján válik relevánssá), de az egyszerűség kedvéért az egészet magyarul közlöm.
– Szia! Ne haragudj a zavarásért. Mmm, hátöö, azért hívlak, mert szeretném megkérdezni, hogy tudnál-e segíteni, hogy bejussak Untoldra.
– Szia! Bocs, de semmiképpen. Minden határidőn túl vagyunk, mindjárt indul az egész. Például három nap múlva én is Kolozsváron leszek már, utána meg nem sokkal kezdődik is a rendezvény.
– Hát, értem. Nem tudtalak hamarabb hívni, mert le voltam tartóztatva Magyarországon.
(Itt még diszkrét vagyok, semmi közöm hozzá, úgy teszek, mintha nem hallottam volna.)
– Apropó: esetleg valamilyen magyarországi rendezvények kapcsán tudnék segíteni.
– Az nem jó. Mert onnan ki vagyok tiltva.
– Sajnálom, nem tudok segíteni.
– Semmi baj, viszlát.
(Itt már nem vagyok diszkrét, semmi közöm hozzá, de nem teszek úgy, mintha nem hallottam volna.)
– Nem akartam megkérdezni, de mégis csak megkérdem: jól hallottam, hogy le voltál tartóztatva Magyarországon? Most meg már itt vagy Romániában? De hát miért voltál letartóztatásban?
– Embercsempészet miatt. A te kedves nemzettársaid lekapcsoltak Magyarországon.
– Ez hogy történt?
– Az autómban találtak néhány olyan személyt, aki illegálisan lépte át a határt.
– Mármint ott voltak, veled együtt, aki vezettél, ott ültek mondjuk egy személyautóban, vagy pedig el voltak bújtatva egy kamionban, amit esetleg te vezettél?
– Személyautóban voltunk, mindenki abban ült.
– Itt, a borsi határátkelőnél? Az itt van mellettem, ahol lakom.
– Nem, ez már Debrecenben történt. Bár az sincs messze onnan. Ott fogtak el. És most hat évre ki vagyok tiltva Magyarországról.
– Ez elég komoly. És ezt csak így elmeséled nekem?
– Persze. Miért ne?
– Nemrég még ilyesmik történtek, de már az Untoldon jár az eszed, azt intéznéd...
– Igen, már itthon vagyok, mennék.
– De szóval én nem tudok segíteni.
– Nem baj, hamarabb nem tudtam volna jelentkezni, fogdában voltam. De köszi az információkat, akkor szia.
– Nincs mit, szia.
Fú, hát mondom én, hogy a nyár ezen szakaszában most épp mindenki Untoldra igyekezne… És olyan dolgokat is elmondanak, ami pedig – elnézést – is usually left untold.
Ennek örömére ideteszem néhány fotómat (sokat amúgy nem szoktam fényképezni ilyen helyeken, nem azért megyek, elnézést), illusztrációnak, az előző évekből. Emlékeztetve arra, hogy nagyon sokakban hibás kép él ám erről a rendezvényről. Számos embert elriaszt az, hogy szinte kizárólag az egyik helyszínnel – a gigantikus stadionbeli nagyszínpaddal –, és az ott nyomatott, nagyszabásúan látványos, de sokszor igen kínosan talmi eseményekkel reklámozzák a rendezvényt. Ezek vannak a képeken, videókon, posztokban. Pedig a rendezvénynek még rengeteg helyszíne van, nagyon sokféle külön kis világokkal, mindenféle zenékkel, hangulatokkal. Tehát jóval sokszínűbb és másabb, mint amilyennek tűnik. Sokáig, évekig nekem is ellenszenves volt, többek között a fent említett tévedés miatt, amibe én is beleestem, ezért kerültem az egészet – aztán valahogy mégis bekeveredtem oda, és. Na, de a lényeg hogy a sima bérletek elfogytak, immár nehéz lenne bejutnia annak, akinek nem maradt, az ellenőrzés pedig kifejezetten szigorú szokott lenni a beléptetéskor – de, khm, most már tudok egy tagot, aki embereket csempészik, szóval érted…
