Ide keveredtem valahogy, kerékpározás közben: Biharszentandrás – tiszta román település, és ennek lesz szerepe a következőkben – központjától nem messze tartok szünetet, mert megláttam ezt.

Épp örökítem is meg: valamiféle kút maradványa, vagy kezdeménye lehet ez, állandóan folyik belőle a víz, láthatóan régóta, mivel már lerakódást is termelt – mellette pedig ott egy fotel, lazán. Úgyhogy érdekes kompozíció, csak úgy, a nyílt utcán.

Közben kijön a házából egy tag, aki pontosan szemben parkol ezzel a kortársművészeti térplasztikával (gondolom, ellenőrizni akarja, hogy nem az autójával tervezek-e valami rosszat, hogy pont mellette állomásozok egy ideje). Mégis barátságosan szólít meg. És az egész beszélgetés románul megy:

– Ce faceți, domnul, filmați luxul în care trăim? (Mit csinál, uram, filmezi  a luxust, amiben élünk?)

– Da, filmez, e o compoziție cam interesantă... (Igen, filmezem, ez elég érdekes kompozíció.)

– E de mult aici, după unii apa asta tot curge aici, de decenii. O fi ceva apă geotermală, e călduță. A și început ceva lucrări Transgexul, dar le-a abandonat. (Már régen itt van, egyesek szerint évtizedek óta folyik itt a víz. Valami termálvíz lehet, mert langyos. Meg is kezdett itt egyes munkálatokat a Transgex, de aztán abbahagyta.)

– Da, se văd urmele... (Igen, látszanak a nyomai...)

– Ați putea filma scene mult mai interesante dacă ați prinde când dau năvala mistreții pe-aici. (Még sokkal látványosabb jeleneteket filmezhetne le, ha elkapná, amikor megrohanják itt ezt a vaddisznók.)

– Mistreții? (A vaddisznók?)

– Da. Trec cam des pe-aici. (Igen. Elég gyakran járnak ide.)

Hű, ez érdekes. Nem is gondolnám, hiszen messzire ellátni, nincs igazán erdős környék, minden sík is amúgy, ráadásul nagyon közel a megyeszékhely is, a maga zajával. És lám, mindennek dacára is bemerészkednek ide a vaddisznók. De meg eleve a tény, hogy vannak. Itt, ezen a környéken. Közben folytatja is az illető:

– De obicei vin cu toată familia, să facă baie. (Többnyire családostól jönnek, itt fürdenek.)

– Asta da. Și cam cât de des apar? (Ez igen. És milyen gyakran tűnnek fel?)

– Mult prea des. Ne și deranjează pe noi, cei din zonă. Mai vin și din alte județe. Sălaj, Satu-Mare, știu eu... (Túl gyakran. Minket, környékbelieket zavar is ez. Még más megyékből is érkeznek. Szilágyból, Szatmárból, mit tudom én...)

– Din alte județe? Să se scalde aici? (Más megyékből? Ide, fürödni?)

– Nu chiar pentru asta. Tranzitează prin localitate. (Nem pont ezért. Átutazóban mennek át itt.)

Ez is durva. Hova mehetnek a vaddisznók? Bár persze sok állatnak van ilyen ösztönös vonulása, meg vonulási útvonala is, szóval logikus, amit mond a tag. De, hogy megállnak mosakodni... Eleve nem is tudtam, hogy a vaddisznók szoktak mosakodni. Bár most, hogy belegondolok, az az igazság, hogy semmi mást sem tudok a vaddisznókról – úgyhogy lehet, hogy simán szoktak mosakodni is.

– Și acel fotoliu e al lor. A celor de aici, din localitate. (Az a fotel is az övéké. Mármint a helybelieké.)

Furcsa helyre keveredtem: egyrészt zavarja a környékbelieket, hogy vaddisznók járnak ide, mosakodni, másrészt vannak annyira állatszeretők, hogy egy ilyen külön, használt, kidobásra ítélt fotelt kitettek nekik.

– Și chiar stau în acel fotoliu? Adică îl folosesc pe bune? (És ezen tényleg ülnek is? Szóval komolyan használják is?)

– Da, mai sunt care se odihnesc un pic. Dar nu prea. De obicei apare o familie întreagă, cu mașină, și se opresc aici, pentru baie. Nu prea stau ei. (Igen, van, amelyik megpihen kicsit. Bár ritkán. Általában egy egész család jön, autóval, és itt megállnak mosakodni. Nem nagyon időznek ők.)

Milyen vaddisznók ezek, atyám, hogy autóval járnak? Csak nem emberekről beszél itt ez a tag? De nem, azért valószínűbbnek tartom, hogy nem. Hanem vélhetően valami illegálisan összefogdosott állatokról van szó, és valami szintén illegális vágóhídra viszik őket ezen az útvonalon. És lehet, hogy előtte megmossák az összeset, hogy – mit tudom én – tisztábbak legyenek, így törvényes szállítmánynak tűnjön. És ezt itt művelik. Így már az is érthető, hogy különösen, több okból is zavarja a lakókat a művelet.  Minden világos.

De nem, mégsem értem, és nincs is kegyelem. Mert így folytatódik:

– Mai vând și ei cartofi, știu eu ce. Aici le trece drumul, prin localitate. (Hol krumplit árulnak, hol mást. Erre szokott vezetni a tranzitútjuk.)

Láthatja rajtam a tag, hogy elvesztem a fonalat, úgyhogy hozzáteszi, mintegy természetesen, mintha olyat mondana, amit nyilván én is tudok egyébként:

– Când spun “mistreți”, mă refer la rromi. (Amikor vaddisznókról beszélek, a romákra gondolok.)

Á, így már világos, baszd meg. Amúgy biztosan rájöttél te közben a beszédemből, hogy én meg magyar vagyok. Kíváncsi vagyok, nekem mi lehet az ilyen csúfnevem, ezek alapján milyen állat vagyok akkor. Illetve nem vagyok kíváncsi. De ha van állatos analógiád ránk is, akkor valahol biztosan ott motoszkál már az agyadban, mióta észrevetted, hogy bozgorral beszélsz. Bár ez sem biztos, mert az is igaz, hogy a romákat közösen utálják mindkettőnk nemzetének hülyéi. Ez divatosabb, míg egymást, vagyis a magyarokat, illetve a románokat rühellni egy fokkal ritkább. De persze az is topon van attól, nem kell aggódni, csak a romák közös megvetéséhez mérve ritkább.

Ez már így is elegendő lenne, ám itt nincs vége.

Mert kitűnő időzítéssel, másodpercre pontosan ekkor, mintegy végszóra be is fut egy régi típusú, Szilágy megyei rendszámú Dacia. Benne három roma: férfi, nő, gyerek. Rutinosan – látszik, hogy tényleg nem először vannak itt – félrehúznak, leparkolnak ennél a köztéri alkotásnál. Kikászálódnak az autóból, majd kedvesen ideszólnak, hogy ne zavartassuk magunkat, ők sem fognak minket zavarni. Közben a gyerek nekiiramodik, siet a kiömlő vízhez, és látványosan egyből fenékre is huppan, ahogy elcsúszik az állandóan folyó víz miatt keletkezett algás rétegen, vagy min. De aztán minden oké, zavartalanul tisztálkodni kezd a család. Mi meg elbúcsúzunk a taggal, aki így köszön el:

– Ați văzut? Mistreți. Toate cele bune! (Na látja: vaddisznók. Minden jót!)

Amint belendülnék a bicajjal, hogy én is elinduljak, a roma nő már épp a hosszú haját fésüli ki, e szabadtéri fürdőszobában – és közben megkérdi, nem veszek-e tőlük nem tudom, micsodát. Ugyanis nem értem, mit, mert ők is románul beszélnek, de más akcentussal, és kétszer visszakérdezve sem fogom fel, mi a cucc. De azért mondom, hogy nem kérek. Nagyot nem tévedhetek ezzel. Erre megkérdi még, hogy akkor krumplit nem vásárolok-e tőlük, mert tele van vele a kocsi. Mondom, hogy nem – és egyúttal már megkérdem, tényleg langyos-e az a víz amiben mosdottak. Azt mondja, nem tudja, de ha érdekel, jöjjek, és próbáljam ki én is.

De nem megyek. Állítólag illegálisan összefogdosott misztreceket fürösztenek benne, mielőtt feketevágásra viszik őket. Ezt most hallottam egy helybelitől. Ja, várjál, nem. Viszont amúgy is elcsúsznék az algás rétegen, vagy min.

*

Frissítés

A jelen blogbejegyzés közzététele után ezt a hozzászólást írta egy illető, Facebookon. Majd amikor figyelmeztettem, hogy ezt ne, még magánüzeneteket is küldözgetett, amelyekben magyarázkodik, és meg is erősíti, hogy rasszista, eközben pedig saját magának követel több tiszteletet. Azt is jelzi, hogy szerinte a kommentje poén... Ugyanakkor kifejti, hogy továbbra is fenntartja rasszista nézeteit. (Tehát akkor mégsem csupán poén ez a vastag megnyilvánulása.) A privát üzenetekből nyilván nem mutatok semmit, ám a nyilvános Fb-kommentjét kiemelem ide. Azért tartom ezt lényegesnek közzétenni, mert az illető az egyik erdélyi településen helyi rendőr. Igen biza: egyenruhás szolgálatteljesítő, rendfenntartó egy közösségben. Tehát elvileg a lakosság szolgálatában van – ennek ellenére eleve, már indulásból így áll hozzá a közösség egy részéhez.

Ugyanakkor akaratlanul is tökéletes illusztrációját nyújtotta ezzel annak, ami épp ebben a blogbejegyzésemben szerepel. Megismétlem akkor az idevágó részt: az is igaz, hogy a romákat közösen utálják mindkettőnk nemzetének hülyéi. Ez divatosabb, míg egymást, vagyis a magyarokat, illetve a románokat rühellni egy fokkal ritkább. De persze az is topon van attól, nem kell aggódni, csak a romák közös megvetéséhez mérve ritkább.

Tessék: minderre egy helyi rendőr szolgáltatott azonnal példát, mégpedig önként... És úgy, hogy nem is érti – később, az üzengetései során sem értette meg –, mi ezzel a gond. Sőt, még ő méltatlankodott, amiért jeleztem, hogy ilyet ne. Hát, íme: ennyire van rend, e témakörben is. Meg egyes fejekben is, a saját szerepkör, a saját hozzáállás kapcsán is. És többek között ilyen helyi rendőrök is mozognak a közösségekben, ilyen koncepcióval.