Penetráció. Nem kell félni tőle. Szociológiailag. Sőt, ez a kulcsa sokmindennek az épp zajló kampányban (is).
Összegyűjtöttem tehát néhány csodás példát arra, hogyan plakátoljuk profin, ha minél többekhez szeretnénk eljuttatni hazugságainkat kampányüzenetünket. És ugye ez a cél. Hogy minél többen felkapják a fejüket. Hát, van mi miatt így tenniük, ez tény.
Lássuk, milyen fogásokkal lehet igazán örömet szerezni a választóknak, mosolyt csalni az arcukra. (Egyetlen nap termését mutatom most be, a példák helyszíne Nagyvárad.)
***
Először is vigyázzunk arra, mivel ragasztunk plakátot. Aki ugyanis közelebb megy, érdekes - és az eredeti, hízeli üzenettel ellenkező - figyelmeztetést kaphat a zsákbamacskát áruló jelöltektől.
***
Igyekezzünk zavart kelteni. Akár bábeli zűrzavart is.
Aztán dobjuk be a cajgot. Lesznek, akik horogra akadnak. Hiszen amúgyis jellemző, hogy a politikai szereplők imádnak zavarosban halászni.
***
Ha még a viskó is összedőlőben van, mi akkor is hangsúlyozzuk azt, hogy á, dehogy, ellenkezőleg: építjük Erdélyt!
Sőt, hirdessük ezt eleve a viskón. Amíg össze nem dől. (Bár végülis nincs miért aggódni: amíg így "építünk", mindig lesznek romok. Amiken állva eredményeinket hangsúlyozhatjuk.)
***
Hirdetményeinket helyezzük feszültség alatt lévő elektromos vezetékekre - ezzel is kiemelve, hogy jelöltünk jó vezető.
***
A rácsok mögül célozzunk rá, hogy egyszer úgyis talán eljön a számonkérés és a büntetés ideje. (Ne féljünk ettől, úgysem jön el, hiszen azt is mi intézzük.)
***
Hangsúlyozzuk a környezetvédelem fontosságát.
***
Igyekezzünk kitalálni, mit gondolhatnak valójában, ténylegesen azok, akiknek el akarjuk adni magunkat. Majd próbáljuk meg a választók gondolatát képben is kifejezni.
Azaz illusztráljuk önmagunkkal a "hogy csapjon bele..." mondást.
***
Ne tagadjuk le, hogy a politika közel áll sok szeméthez.
***
Etessük csak jól a jószágokat, ha hagyják magukat. Tengerivel, darával, rizsával.
***
Tegyünk úgy, mintha a voksolás valami üdítő dolog lenne. (De persze mi tudjuk, hogy közben egészségtelen és mű, az eredetihez pedig már semmi köze. Egy árucikk csak.)
***
Még ha nincs is elegendő pénzünk nagyszabású szemfényvesztésre, igyekezzünk azt a benyomást kelteni, hogy minden sarkon a mi plakátjaink vannak.
***
Igyekezzünk a polgárok valós szükségeleteit kielégíteni, illetve olyasmit kínálni nekik, amit valóban szívesen fogadnak.
***
Utaljunk rá, hogy mi akkor is rajta tartjuk a szemünket a polgáron, ha megszakadunk.
***
Ha jelöltként gondban vagyunk, próbáljunk szerencseszámban bízni.
***
Vagy az egyházban... (A képen amúgy épp egy ortodox templom sejlik fel, de minket ez se zavarjon, a szavazat, az szavazat, csak jöjjön.)
***
Sarkalljuk szavazóinkat: mondjanak inget a változásra! (Mi pedig igyekezzünk eltakarni az árát. Később úgyis velük fizettetjük meg...)
***
Legyünk tudatában - és hirdessük mindenkinek -, hogy minden voks aranyat ér.
***
Rágjuk a választók szájába, hogy kire kell szavazni. Majdcsak lenyelik.
***
Akarjunk annyira nagyon polgármesterek lenni, hogy oda is magunkat montírozzuk, ahol valójában a városháza tornyának kellene állnia. (Ja, és ha nem megy, ne próbáljunk mosolyogni, mert a végén így fogunk kinézni.)
***
Kampányidőszakban mindenképp fokozzuk az áskálódásokat.
***
(Látszólag) hagyjuk, hogy a választók tegyenek rendet a politikában, és döntsenek arról, tetszik-e nekik, amit megpróbálunk rájuk tukmálni.
***
És ha már végképp nagy gondban vagyunk, nem marad más hátra: fenyegetőzzünk, s menjünk le kutyába.