Boldogság? Megfelelő életvitel? Jó külső körülmények? Ah, mindezek csak földi hívságok, mint megannyi más is.

Elmélkedésre késztet a Kaufland. Sőt, szemléltetőeszközöket is használ ehhez. Bemegyek, és pár percen belül súlyos kérdésekkel szembesít. Íme (balról jobbra haladva, a kép pedig kattintással nagyítható):

• Puiul fericit, azaz Boldog csirke – és tessék megnézni magát az illetőt.
• Pui vegetarian, azaz Vegetáriánus csirke – és tessék megnézni magát az illetőt.
• Pui crescut la sol, azaz Talajon nevelt csirke – és tessék megnézni magát az illetőt.

Ennek a válogatottnak biztosan vannak további, hasonlóan mély üzenetet hordozó tagjai is, ugyanott, helyben, a húsoknál – de nem akartam keresgéléssel erőltetni a dolgot, mivel ezeket automatikusan, keresés nélkül, spontán találtam meg, csak elmenőben odapillantva.

Szóval – már ha elhisszük a narratívát, és amúgy a legelsőnél a legnehezebb elhinni, aztán kicsit könnyebbedik, így is sorrendben vannak – három különféle módon közelítő egyed példájából okulhatunk. Az első boldog volt, vagyis az elvontabb síkon, a lélek útjain kereste a beteljesülést: egyből megtekinthető, mi lett az út vége. Sőt, ez a kompozíció még úgy is értelmezhető – ami még súlyosabb üzenetet közvetít –, hogy ez az egyed most boldog, így, ahogy van, tehát ez itt a boldog csirke. Ajaj. A második ugyancsak befelé nézett, de ott főként a fizikai valójára összpontosított, ami csak áttételesen hat aztán ki a pszichéjére: vegetáriánus volt. Most a kis ablakon őt is megtekinthetjük. Amúgy húsevők fogják magukba temetni. A harmadik főleg a külső világgal való kapcsolatáról híresült el, mivel talajon nevelték, szóval nem emeletes ketrecek egyikében: a szabadság illúziója jutott neki. Nézzünk csak be hozzá most.

Persze téves lenne azt a következtetést levonni, hogy ha a vége lényegében ugyanaz, akkor mindegy, mit és hogyan teszünk az úton. Minden esetre én arra jutottam, hogy egyrészt minden múlandó, másrészt a Puiul fericit, azaz Boldog csirke marketingesét (bár érthető, mire gondolt a művész, mégsem sikerült az alkotásban a vágyott mondanivalót tenni uralkodóvá) egyből elküldeném, a másik kettőé maradhat.

Önmagában is érdekes marketingötlet viszont, hogy – lám – gondolkodók sarka, mélázórészleg, elmélkedőpult is van a Kauflandban. Amit tetszés szerint akár húsrészlegként is használhatnak azok, akik nem óhajtanak döglött csirkék fölött révedezni. Mondjuk vannak is sokan ez utóbbi látogatókból. Ők érzéketlenül azzal zavarják merengés közben az embert, hogy kerülgetnek a bevásárlókocsijaikkal, nyúlkálnak melletted, előtted, és ilyen szemléltetőeszközök között válogatnak.

Mindegy, megyek is én is innen. Át a konzervekhez. Ahol is az országot bemutató, ám szerintem túlságosan finomkodó metafora fogad ("Az országom paradicsompaprika-negyedek ecetben"). Na nesze: lehet valami abban, hogy sok bölcsészdiplomás a kereskedelmi ágazatban végzi.