Végre valami érdekes a tévében.

Néhány gazdálkodó – a saját szakmai szervezeteik sem ismerik el őket reprezentatívnak – Bukarestbe akar vonulni, traktorokkal, ma a főváros előtti rendőrkordont is áttörték, a hatóságok mégis megállították őket, most a Bukarest körgyűrűjénél lévő Chiajna településen vannak. A Digi24 élőben közvetít a helyszínről, a legnézettebb, főműsoridős adásában, majd a képernyőn megjelenik a román főváros kormánybiztosának fényképe és neve, mint akit most kapcsolnak, telefonon. A műsorvezető:

– A vonalban Bukarest prefektusa, Rareş Hopincă. Üdvözlöm, ön élő adásban van, a Digi24-en. Láttam az előbb önt élőben, a helyszínen volt, tárgyalt a tüntetőkkel. Mi történik most?

Némi csend a vonal másik végén, majd:

– Nem vagyok ott.

– Mi az ön álláspontja?

– Támogatom őket. (Hogy mi van? A kormánybiztos támogatja az illegális tüntetés keretében a kormány ellen vonulókat? Mondjuk nem kellene csodálkoznom, ez Románia. Vagy a hatóságokat támogatja? De miért ilyen félénk, vagy mi ez? Ráadásul innentől minden válasza előtt szünetet tart az illető.)

– Kiket?

– A tiltakozókat.

– Értem. Hogy bevonuljanak a fővárosba?

– Nem. De értük is tenni kell valamit...

– Ez azt jelenti, hogy hagyni fogják, hogy a Victoriei térre vonuljanak?

– Ha törvényesen, akkor igen. Mellettük állok. Ha törvényesen cselekszenek.

– Törvényesen, azaz magyarázza el nekünk, minek kellene történnie?

– Csinálják törvényesen. (Mi van ezzel? Részegen vállalta, hogy adásba kapcsolják? Vagy átállt a kormányoldalról a tiltakozókhoz?)

– Miben támogatja őket?

– Hogy csináljanak valami törvényeset. Hagyják őket tüntetni, de törvényesen. (Nesze, fogalmazni sem tud. Persze lehet drog is. Vagy mindkettő. Ami nem feltétlenül baj, csak hát így vállani az élőzést...)

– Kinek kellene engedélyeznie?

– Hát kinek? Például a prefektusnak. (Kész, ez hülye.)

– Vagyis önnek?

– Nekem? Miért?

– Hát ön mondta, hogy a prefektusnak. Nem Rareş Hopincával, Bukarest prefektusával beszélünk?

– Nem. Nem. Nem, nem.

– Nem? Akkor ez valami tévedés lesz. Tehát ön nem Rareş Hopincă...?

Nincs válasz, hosszas csend.

– Prefektus úr, itt van?

– Nem, nem a prefektus vagyok. Azt jelenti, téves.

– Akkor ki ön?

– Egy polgár vagyok, mint bárki más.

– De azért válaszolgatott az első kérdéseimre.

– Nem tudtam, miről van szó. Azt hittem, valami közvélemény-kutatás, vagy ilyesmi.

Epilógus:

– Értem. A kollégáim majd visszahívják, kíváncsiak vagyunk, mégis ki ön. (Nana, itt meg már a tévések kezdik átlépni az etikai normákat, de azt is értem, oké, hogy élő adás, valamit hamar mondani kell lezárásképpen, eddig egészen jól kezelte a műsorvezető. Is.)

Pár perc múlva már valóban a prefektus van vonalban, aki azzal kezdi, főleg azért örül az élő kapcsolásnak, mert elmondhatja, hogy az előbb elhangzott "kormánybiztosi" nyilatkozat nem tőle származik.