Blogosz

MESE NINCS.

Ők rettegnek, én meg hallgassak: nyíltság, Fidesz-stílusban

2013. május 22. 21:32 - BlogoszEditor

Magyarországon elnyomás van. Egyre primitívebb, azaz egyre súlyosabb. És mostanra nagyjából ki is épült ennek a gépezete. Amelyik ráadásul a határon túli magyar közösségek területein is működik.

Persze – ahogy ez minden hasonló esetben lenni szokott – megvan a hatalom klientúrája. Amely többnyire sziszeg és kampányokat indít és szövegel, és lejáratna, ha valaki kimondja, hogy mi van. És megvan a hatalom fanatikus szavazótábora is, amelyik hörög és nemzetárulózik, meg más ilyen marhaságok, ha valaki kimondja, hogy mi van. És megvan az ellenzék is, amelyik megpróbálja a saját érdekében kihasználni, ha valaki kimondja, hogy mi van. És hát vagyunk mi, függetlenek, akik egyre növekvő aggodalommal nézhetjük, mit művel a Fidesz Magyarországgal – és időnként kimondjuk, hogy mi van. Függetlenül attól, hogy ki hogyan reagál.

Nap mint nap – túlzás nélkül minden nap – látható valami nyoma annak, ahogy a kétharmados dúlás zajlik, csak nyitva kell tartani a szemet. A gazdasági mutyizásoktól a politikai diktátumaikon át a tisztogatásaikig, a rendszerváltás utáni összes rezsiménél sokkal látványosabban és alpáribban cenzúrázott médiájuktól a kíméletlen demokráciaellenességüktől a mindent átható, bután arrogáns kiskakas attitűdükig. És hát ott vannak még a nemzeti eszmét lejárató állandó nemzetieskedő rongyrázásaik, amelyekkel az aljas húzásaikat, a korrupciójukat és a melléfogásaikat is igyekeznek elkendőzni. A szörnyen fárasztó demagógiájuk.

Annak idején egy romlott, korrupt hatalmat akart leváltani az anyaország – sikerült. Kapott helyette egy romlott, korrupt túlhatalmat. Amelyik ráadásul piros-fehér-zöld álruhában járja tragikusan nevetséges vitustáncát, mindenen taposva. És mindez a határon túli magyarságra is hatással van. Ezt ma is megláthattam, sokadszor.

Mindebben persze – sajnos – nincs újdonság, ez megy régóta. És mégis, minden alkalommal szíven üt, amikor személyesen is megtapasztalom Magyarország és a magyar demokratikus berendezkedés totális lezüllesztését. Amikor közvetlen közelből látom egy-egy újabb jelét. Azt, hogy milyen mély szintekig ott vannak már mindenütt ezek a nemzetellenes nemzetisekedők, ezek az embertelen emberek. Például az egyetemi szférában is, a mai napon is.

P1630951.JPGA PKE-n tartott konferencia első napján: balról a másdik dr. Lazăr Vlăsceanu professzor

Csodálkoztam is, hogy a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemre (amely Tőkés-egyetem és részben a Fidesz, azaz Orbánék pénzéből él) olyan előadókat is meghívnak, akik nem rendszersimogatók. Azt hittem, ez a normalitás jele. De jó, hogy mégis van itt-ott még valami épeszű. Aztán ma rájöttem, hogy dehogy.

Pedig kellemesen meglepett, hogy olyanokat is meghívtak, mint a Fidesz-rezsim által üldözött és nemrégiben meghurcolt dr. Ferge Zsuzsa szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, valamint a szintén nem a rendszer téglájaként szolgáló dr. Ladányi János, a budapesti Corvinus Egyetem professzora. Valami jóra utalt, hogy a mostani budapesti hatalom által preferált egyik egyetemen más véleményeknek, más hangoknak is teret adnak. Tegnap és ma zajlott az a konferencia, ahol ők is előadást tartottak – valamint egy hozzájuk hasonló romániai szakember, dr. Lazăr Vlăsceanu, a Bukaresti Egyetem professzora, akit meg az itteni kétharmados politikum nem néz jó szemmel, s mindenhonnan kiszorított, mivel nem szolgálja, sőt, bírálja a politikai klikkeket.

A kétnapos konferencia második napja zajlott ma. Az első, azaz tegnapi napjáról szóló újságcikkem ma jelent meg, s látom is, ahogy a konferencián olvasgatják egyesek. És aztán hallom, hogy az egyetemen dolgozók már a fejükhöz kapkodnak, meg jajistenemeznek. Mivel le mertem íri a lényeget, a bírálók szavainak eszenciáját, és távolról sem valami „politikailag korrekt”, azaz semmitmondó sajtómegjelenést biztosítottam az eseménynek. Sőt: annyira felizgatta őket a cikkben viszontlátott valóság, hogy bepánikoltak.

Épp ér ugyanis véget a konferencia, s a PKE egyik képviselője tartja az udvariaskodó zárszót, amikor felállok, s megyek ki a teremből. Amint meglát, egyszerűen abbahagyja még a kis beszédét is, amit a hallgatóságnak szán, s azonnal utánam viharzik a folyosóra. És előbb hisztisen, majd később nyugodtabban előadja a sirámát. Hogy miért kellett az újságba megírnom, hogy dr. Lazăr Vlăsceanu szerint a politika a naivaknak való, és nem szabad hinni egyik politikusnak sem, s miért ezt kellett kiemelnem, miért nem inkább az előadás valamely semleges részéről írtam?! És főleg miért kellett megemlítenem a cikk végén, hogy ma pedig az a Ferge Zsuzsa fog előadni, aki nemrégiben maga is politikai boszorkányüldözés áldozata volt hazájában?!

A válaszom egyszerű: azért, mert ez van, ez az igazság, ezek tények. Ezt egyébként ő, a PKE oktatója sem vitatja. Hanem az a gondja, hogy ezeket a tényeket miért nem hallgattam el. Mondom is neki: azért, mert egyre többen hallgatnak, már túl sok mindenki cinkosa a hatalomnak a hallgatásával. Ami pedig visszaüt, mindannyiunkra. És én amúgysem vagyok az a fajta. Nem hallgathatok. Nem akarok és nem tudok. Főleg nem akkor, amikor egyre inkább arra kényszerítenének mindenkit, hogy csendben bólogasson, valamint szó nélkül figyelje, ahogy meghurcolják azokat, akik kinyitják a szájukat.

Látom, érti is az illető, vágja, hogy mit mondok neki. Mégis arra kér, legalább a második cikkemben legyek halkabb és kevésbé szókimondó. Sőt, meg is próbálja elmagyarázni, hogyan kellene megírnom a cikket, hogy ez a második már „megfelelőbb” legyen. És tudom: azért kéri ezt, mert az épp véget ért előadásokban sem Ferge, sem Ladányi nem nyalogatta a Fideszt – sőt, határozottan rámutattak, hogy szörnyű hibákat és szándékos rosszat követ el a rezsim, amelyet évtizedekig nyög majd az ország, ha egyszer lerázza magáról ezt a túlhatalmat is. Jelzi még az illető, hogy a feletteseimhez fordul, ha nem teszek eleget a kérésének.

Nos, nem, most sem ígérhetek hallgatást. És az is milyen szörnyű, eleve, hogy erre kér valaki. De aztán az egyenesen borzalmas, hogy ezt ott teszi, ahol elvileg a szabad, alkotó szellem műhelye lenne, azaz az egyetemen, ráadásul, hogy már ilyen szinteken is hallgatni kellene, már ide is beférkőzött az elnyomó gépezet. Mennyire pontosan idézi a zsarnoki hatalmak gyakorlatát ez is... Ez a számonkérés, hogy hogy mertem ilyesmiket leírni, aztán meg ez a sutyorgás, hogy jaj, ilyesmit nem kellene, meg ez az eltársias kérés, hogy ezentúl legyek már halkabb és óvatosabb.

Hogy miért volt ez az egész közjáték? Nem titok: azért ijedtek meg és azért lettek feszültek a Partiumi Keresztény Egyetem oktatói, mert a cikkemet elolvashatja az egyetemet uraló Tőkés László, illetve valamelyik embere is. Maga a legijedtebb káder tételesen is jelezte: retorzióktól tartanak. Attól, hogy őket magukat bántódás érheti. Meg az érdekeiket. Mivel ha kiderül, hogy az egyetemen olyan embereknek is megszólalási jogot adtak, akik bírálták a Fideszt, akkor a jövőben az adott előadókat innen is kitilthatják, sőt, közvetlenül bele fognak szólni abba, ki meghívható és ki nem (erre amúgy már most is van pár példa), a meghívóikat pedig valamiképp szankcionálhatják. Mindez simán megeshet, ha nem tetszik a cikk Tőkésnek, valamelyik segédjének és/vagy a Fidesznél valakinek.

(Ráadásul hozzá kell tenni: ez az illető, aki többek között saját maga miatt rettegve és idegeskedve megpróbált ma kérdőre vonni, nos ő nem valamiféle nyílt szívű ellenálló, nem a fehér és tiszta oldalon áll szemben a Fidesszel, nem a jó szolgálója – hanem az RMDSZ-es érdekek képviselője. Úgyhogy tessék, még egy csavar az egészben, hogy még undorítóbb és aggasztóbb legyen, hogy milyen erők között vergődik valójában a magyarság.)

Egyébként elárulom: a cikkek megírása előtt és közben épp az járt a fejemben, nem teszek-e rosszat azzal, ha nyíltan írok, nem járulok-e hozzá ezzel ahhoz, hogy a jövőben azok száját is befogják, akiket nagynéha még engednek szóhoz jutni, és nem oda vezet-e mindez, hogy a jövőben csak rendszerhű előadók jöhetnek a PKE-re is? Ám a dilemmámat hamar megoldottam: nem az én hatásköröm ez, és nem az én feladatom mérlegelni, hogy mi lesz, ha nem hallgatok. Eleve nem is szabad ezt mérlegelni. Nem szabad hallgatni. Ez a lényeg. Mondom: különösen akkor nem, ha hallgatni kellene, ha azt akarják elérni.

Ami retorika szintjén a „nemzeti együttműködés”, az gyakorlatban tehát ilyen, az összefonódások és a hallgatás jellemzi – nesze. Együttműködik  mégpedig határok nélkül  a puha diktatúra kemény magja, annak kiszolgálói, valamint a párt vak hívei.

Alapvetően nem tartom jó dolognak, hogy másokat idézgetve konkluzionáljuk általában bármit is, ám ide nagyonis kívánkozik ez. Hadd idézzem tehát azokat  az előadókat, akik kiverték a biztosítékot a kétharmados hatalomnál (pontosabban első körben kiverhetik az erdélyi csatlósaiknál), azzal, hogy a sajtóban is megjelentettem őket. „Minimum naivnak kell lennie annak, aki hisz bármelyik jelenlegi, vagy közeljövőbeli politikusnak” (dr. Lazăr Vlăsceanu, szociológus, a Bukaresti Egyetem professzora). „Magyarországon büntetőállam van kialakulóban, mi, szociológusok ezt a szót a >>rendőrállam<< kifejezés helyett használjuk” (dr. Ferge Zsuzsa, társadalomkutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja).  „Az idő úgyis megoldja majd a rossz döntések sokaságát, lesz majd rezsimváltás, bár nem tudni, mikor. Például a teljesen fölösleges úgymond gazdasági szabadságharc során hozott irracionális döntések korrekcióját maga a piacgazdaság fogja majd kikényszeríteni, ha eljön az idő, akkor majd néhány hónap alatt lezajlodhatnak ezek, viszont például a szegények kirekesztésével, a társadalmi leszakadás erősödésével kapcsolatos rossz döntések sokkal nehezebben lesznek helyrehozhatók, évekbe, évtizedekbe is telhet a korrekció, s talán nem is minden folyamat lesz majd megfordítható már” (dr. Ladányi János, a budapesti Corvinus Egyetem professzora).

Ja, apropó: idézném még éppen a Fidesz emberének, Tőkés Lászlónak egy régi, csodás mondatát is, a forradalmi 1989 tájékáról: „le kell rombolnunk a hallgatás falát”.

Aha. Hát érted. Oké. Részemről azon vagyok, hogy fel se épülhessen újra.

De végül is megértem az egyetemen reszketőket és hisztizőket is: azért döhösek, mert félnek. És azért félnek, mert van kitől, van mitől. A félelem pedig milyen politikai rendszerek sajátossága? Az elnyomóaké. Márpedig Magyarországon elnyomás van. Egyre primitívebb, azaz egyre súlyosabb. És mostanra nagyjából ki is épült ennek a gépezete. Amelyik ráadásul a határon túli magyar közösségek területein is működik. És ezt nem lehet elhallgatni.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr365313550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása