Megkaptam persze én is Orbán Viktor miniszterelnök levelét. Akárcsak többszázezer anyaországon kívül élő magyar.
Azt írja: „Tisztelt Honfitársam! (...) Tudnunk kell egymásról, és rendelkeznünk kell minden fontos, aktuális információval Magyarországról. Ezért a magyar kormány úgy döntött, hogy a jövőben rendszeresen tájékoztató levelet küld Önnek, amely hozzásegíti, hogy bekapcsolódhasson Magyarország sorsának alakításába. Tisztelettel, Orbán Viktor”
Én viszont ezt olvasom: „Na helló, Örs! (...) Az van, hogy már megint kampány van. És hát ránk kellene szavazni majd. Megoldható? Tisztelettel, Orbán Viktor”.
No, én meg akkor a jelen válaszlevelet intézem a kormányfőhöz. Amúgyis rég érett már, legyen akkor.
„Tisztelt Honfitársam!
Nem ígérhetek semmit. Megtettem már párszor amúgyis, ám az Ön mostani levele nyomán ismét elgondolkodtam a felvetésén.
Nos, a helyzet az, hogy az elmúlt évek intézkedései húzásai között számos olyat találni, amelyet én speciel sötétnek, arrogánsnak, lelketlennek, illetőleg Magyarország számára károsnak ítélek meg. Annak a Magyarországnak a számára, amelynek ugye mindketten a javát akarjuk. Én legalábbis biztosan. Akár állampolgára vagyok, akár nem.
Nem ért persze meglepetésként, hiszen az előző kormányzati ciklusuk során már ugyanezt voltam kénytelen tapasztalni, a kezdeti várakozás után. Most azonban egyenesen kétharmados többség áll a rendelkezésükre. És sajnos sokszor nem élnek, hanem visszaélnek vele. Nemcsak politikai síkon, hanem gazdaságtól a kulturális életig mindenütt. És ez már igazán zavar, sőt, aggaszt, sőt, elvetendőnek tartom.
Na persze a másik politikai oldal – valamint a vele lepaktált romániai magyar politikai erő – sem jobb. Sőt. Tudjuk, tudom, persze, persze, persze. Szóba sem jönnek. Ez azonban semmiben nem érinti azt, hogy Önök mit művelnek sokszor. Nem az számít, hogy van-e rosszabb, hanem az, hogy maga a vizsgált párt milyen vonalvezetésű.
Tehát nem ígérhetek semmit. (Amúgysem én vagyok kampányban, úgyhogy nem is nekem kell ígérgetnem. Meg különben is.) Ahogy figyelemmel követtem a történéseket, nagyon valószínű, hogy nem óhajtok részt venni az alternatíva nélküli, sőt, igazából tét nélküli voksolgatásban, a teljesen kilátástalan anyaországi politikai pártvetélkedésben. Egy ideje már az itthoniban sem szoktam a szavazatommal egyik szekértábort sem megtámogatni, hiszen teljesen hiteltelen maffiák harca ez csupán, úgyhogy az otthoni dolgokba való belevoksolásom még kevésbé sanszos.
Mellékelten küldök egyébként egy székely zászlót. De nem azért, hogy Magyarországon tűzögessék ki és lobogtassák összevissza, a korteshadjárat részeként. Ehelyett szeretném látni, ahogy a kampány után – mondom: utána – eljönnek majd ide vele, s itt állnak ki a „zászlójogért”, meg miegymásért. Minden olyasmiért, amik a kampányokban olyan jól csengenek.
Egyébként köszönöm a beígért további „tájékoztató leveleket”, de mentálhigiénés megfontolásokból úgy határoztam, hogy az ilyen jellegű küldeményeket csak a választások után fogom megtekinteni. (Már ha egyáltalán.)
Tisztelettel,
Szeghalmi Örs
Ui.: Nagyon vagány viszont a borítékon és a levélpapíron is a címer. Jó volt látni. Kicsit kár, hogy kampányanyagon szerepel. Á, de mindegy végülis. ”