Blogosz

MESE NINCS.

Váltson betegségbérletet!

2013. március 19. 06:23 - BlogoszEditor

Itt szörcsögök már megint. Pedig még alig jöttem ki a megfázásból. Csak immár bérletem is van hozzá. Én fizetek azért, hogy megfázassanak. Meg azért, hogy fölösleges gondokat okozzanak és nem hiányzó ügyintézéseket generáljanak nekem.

Pedig már örültem az elején, hogy van Váradon ez a Maxim hotel, aminek a medencéjében egy kicsit úszhat, némileg megmozgathatja magát az ember. Ez az, gyerünk hát! A körülmények sem tűntek rossznak. (Bár némi felemásság már az elején volt – zárhatatlan öltözői szekrények, kötelező letéti pénz ahhoz, hogy kulcsot kapj a szekrényedhez, elromlott és azóta is úgy hagyott hidromasszázs-készülék a medencében. Dehát na: Romániában vagyunk, mit akarunk már? Mindent? Teljesen rendben lévő szolgáltatásokat?)

Összességében azonban tűrhető volt. Amíg be nem ütött már az is, hogy a víz is hideg. Egyszerűen hideg. Ahhoz, hogy benne ejtőzzön az ember, főleg télen. És bár tagadják ezt, meg magyarázzák, meg nem csinálnak semmit – attól még mindig az. Szóval a legutóbbi alkalommal megyek, s egyszerűen nem a megszokott hőfokú vízbe csobbanok. Látom később, mások is fáznak. Úgyhogy ennek kapcsán aztán szót váltok pár vendéggel, akik elmondják: szokott ilyen lenni. Egyszerűen ingadozik a hőfok, nem mindig meleg a víz, mert a tulaj egyszerűen spórol. Vannak, akik már nem is jönnek többé emiatt. Meg aztán van olyan is, hogy gyerekeket tanítanak itt úszni egy másik idősávban – és több szülő egyszerűen kiíratta a gyerekét és a pénzt is visszakövetelte már. Van, aki próbált beszélni a tulajjal, de ez utóbbi azt mondta, túl sokat kell fizetni a melegebb vízért, s célzott rá, hogy el lehet menni, ha nem tetszik. A rendezés helyett úgy oldották meg, hogy eltűnt a medencéből a hőmérő – s határozottabb reklamációk esetén hozzák csak vissza, alkalomszerűen. Megállapítva persze, hogy szerintük minden rendben a hőfokkal. Szóval a mérésekkel trükköznek – konstatálva, hogy nem a víz hőfokával van a gond, hanem azzal, ha fázik a fürdővendég. És kész. Ennyi. Innen nincs tovább.

Hm. Értik: egy medence, ahol épp a lényeg nincs rendben. Egy szolgáltatás, aminek a fő eleme sem működik. És nem is fog, mivel megoldás helyett inkább kijátsszák az egészet. A vendég meg vegyen bérletet, amiért kap, amennyit épp adnak neki – és kaphat még megfázást is, meg mit tudom én miket. Persze az esetleg szükséges gyógyszerek nincsenek benne az uszodabérlet árában. Azt tetszőlegesen fizetheti – szintén a kilens. Ha meg nem tetszik tűnjön el, menjen máshova. Egy fürdőhely, ahol nincs megfelelő hőfokú víz, mert az túl drága.

Mennyire jellemző ez. A maga abszurditásával együtt. Az ilyen kis mocsokságok sokasága jellemzi az egész szolgáltatási szektort, sőt, azon túlmenően nagyrészt ezek láncolatából áll ez az egész ország. A többségre az jellemző, hogy mindenki átver, megrövidít valakit valahol. Körbe-körbe. És az ilyenek eszik a polgárok életét, az ilyen lehetetlenkedésekbe botlani mindenfelé.

Távozóban mondom is a recepción az ügyeletesnek, hogy kérem a menedzsment mailcímét és a menedzser nevét. De ezt csak első lépésként. Megadja, de közben azt javasolja, inkább szóban értekezzek velük – írásban minek? Hát épp azért – mondom –, hogy maradjon nyoma. Mert ez csak az első lépés. Ha nem oldódik meg, megyek tovább. A válasz: „Nem is fog megoldódni. Mert épp most voltam lent, mértem a hőfokot, rendben volt, s meleg vizet is engedtem a medencébe”. Aha, érdekes: én meg épp most jövök onnan, és semmi ilyesmi nem történt. A hőfok pedig persze nincs rendben.

És nem, nem jövök egyből azzal, hogy újságíró vagyok. Nem szenvedhetem az ilyesmit, a kivagyiságot. Meg amúgyis: én nem azt akarom, hogy nekem, az újságírónak oldjanak meg bármit is, külön miattam. Azt akarom, hogy nekem, a polgárnak, s ugyanígy bármelyik polgárnak oldjanak meg gondokat. De már látom, mi ez az ő stratégiájuk, kiskapujuk: a rendes szolgáltatás helyett spórolnak, az esetleges reklamációkra meg azzal készültek fel, hogy majd kimagyarázzák ilyen-olyan mérésekkel. Elmagyarázzák, hogy nincs hideg, miközben a vendégek attól még fáznak.

Ugyanúgy fázott például a medencében egy úszómester is. Akivel szintén szóba elegyedtem, miközben a „nagyszerű szolgáltatást” élveztük. Mint angolul elmondta, ő Portugáliából jött, a barátnője váradi, s miatta telpedett itt le. Úszást oktat, épp itt, a Maxim hotel fürdőjében. És meséli, hogy ő is próbált már beszélni a tulajjal, de egyelőre hiába. Mindig kimagyarázzák, mérések révén, valamint jelezték, hogy túl sokat fizetnek a melegebb vízért, így azt nem tudják folyamatosan biztosítani. És megerősíti, hogy a gyerekek közül, akiket oktat, több szülő méltatlankodva kiiratta már a csemetéjét, inkább, minthogy a „szolgáltatással” élve megbetegítse. Azzal a jól ismert nyugatias jóhiszeműséggel, máshol emberinek, Romániában naivitásnak számító rácsodálkozással folytatja: szerinte azért még ne lépjünk le innen, próbáljunk együtt hatni rájuk, hát nem lehet, hogy ez ne oldódjon meg. Aztán odébbúszik, ezzel köszönve el: „Na, megyek, folytatom az edzést, mozogni kell, hideg van itt a medencében”.

Micsoda kép ez is, egy újabb a hazai abszurdumok közül: a Portugáliából jött úszásoktató fázik a medencében, a diákjai közül meg néhányat már ki is írattak, hasonló okból...

Vannak még Váradon alternatívák, ahova átmenjünk. De nem tudni, ott miféle romániai szintű abszurdumok várnak netán szintén. Hiszen itt is minden rendben lévőnek tűnt, amikor még bérletet váltottam. És nem, a megoldás nem az, hogy akkor visszaadják a pénzt és tűnjünk el. Ez csak beteg ország beteg mentalitású szolgáltatói szerint megoldás.

Elmenőben kérdem még a tagot, immár csak úgy, beszélgetésképp: „és amúgy itt képzeled el az életedet, Romániában?” Ismét csak az a nyugatias, civilizációhoz szokott polgárra jellemző, derűs-keves-naiv válasz: „Hát persze. Miért?” Ó, semmi, oké. Úgyis mennem kell.

Holnap sok dolgom lesz – erről gondoskodott megint egy szolgáltató, akihez pedig épp a szabad időmet tölteni jöttem. Kereshetek meg megint egy menedzsmentet, ahol már nyilvánvaló, hogy mivel fognak takarózni – s ha nem oldják meg, akkor megint intézkedések szakhatóságoknál, s egyáltalán: megint fölösleges macerák, kellemetlenségek, amikért még fizetünk is előzőleg. Egyszeri belépőt, vagy bérletet is lehet váltani rájuk. Aztán ha nem tetszik, el lehet menni.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr695144615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása