A véradóknak érdemes tudniuk, hogy Romániában fokozatosan meg fog szűnni a véradói nyilvántartó füzetke.
Amit mindig ami kell magunkkal ilyen alkalmakra. Jelenleg még akár azzal jelentkezve is lehet vért adni (ha az adott vércsoport készletéből hiány van), de választhatja az ember az applikációt, ami külön a véradáshoz készült, egész sokrétű, és időpontot is foglalhat magának vele.
Én ma adok éppen újra, és bár az appot is használom egy ideje, hoztam ezt a kis füzetet is – mint a vérközpontban megtudom, ez utóbbit immár fölöslegesen, mert a cél az, hogy rövidesen már csak applikációs foglalás révén lehessen vért adni az egész országban. Ezek a füzetecskék már most sem szükségesek, azokat el lehet dobni, vagy el lehet tenni emlékbe. Ez jó, fejlődés. Az ügyintéző hölgy hozzáteszi: „ideje már, hogy ha lassan is, de fejlődjünk ebben az országban ilyen tekintetben is”.
A véradás végén pedig egyből példát is kapok arra, mennyire lassú és tipikusan fura nálunk bármilyen fejlődés. Kezdetben ugye élelmiszercsomagot adtak a véradóknak, utána – nem sokkal ezelőttig – étkezési utalványokat, pár hónapja pedig bevezették, hogy a papíralapú utalvány helyett kártyára utalják azok ellenértékét (ahogy az összes többi típusú papírutalvány is megszűnt, és kártya vette át a helyét). Néhány hónapja vezették be a véradás esetében is, én is megkaptam a kártyámat, aktiváltam is, és mondták, hogy majd minden véradás után mindenkinek ezeket töltik újra. Ez is jó, ez is fejlődés.
Na, de várjunk: ehhez képest a mai véradáskor szokás szerint lezárt borítékban egy teljesen új kártyát nyújtanak át. Mondom, nem kérem, nekem már van új kártyám, a múltkor megkaptam. Erre azt mondja, igen, de most már minden egyes alkalommal új kártyát fognak adni.
Hogy mi? Hát világosan írja a plasztikokon, hogy öt évig érvényesek, az azokkal megkapott tájékoztatóban pedig, hogy újra feltöltik minden alkalommal. Íme:
Ennek ellenére a legújabb gyakorlat szerint minden egyes véradásnál lecserélik ezeket. Egyébként negyven naponta lehet vért adni – tehát az egész országban minden egyes véradó körülbelül negyvennaponta teljesen új plasztikkártyát fog kapni. Amit mindig újra aktiválnia is kell, és ha elfogyott a rajta lévő összeg, egyszerűen eldobhatja, mert utána semmi másra nem jó, és nem is töltik fel újra ugyanazt.
Ennyivel persze nem elégedtem meg – felhívtam a kibocsátót, hogy mi ez. Ott megtudtam, hogy
nem valami hibáról van szó, ami miatt ne tudnák minden alkalommal újratölteni a kiadott kártyákat, hanem azt a gyakorlatot vezették be az egész Romániában, hogy mindig újat fog kapni minden egyes véradó. Tehát ez nem valami helyi és nem is ideiglenes és nem is fennakadás, hanem mindenhol ez van, és szándékos. Arra a kérdésemre, hogy miért van ez, az a válasz, hogy „az újratöltés időbe telne, így viszont eleve feltöltöttet kap mindenki, mindig, és mindig aktiválja az újabbat, aztán ha elfogy, ami rajta van, eldobja”.
Hát, ez egyáltalán nem tűnik nyílegyenes fejlődésnek. Főleg, hogy – mint a második képen is látható – az újabb és újabb kártyákhoz mellékelt tájékoztatóban még mindig ott áll, hogy azokat újratöltik, tehát nem kellene mindig másikat kapni. Ennek ellenére mostantól mindig egy másikat adnak – tehát százezrével gyártják le, aztán cserélik ki minden alkalommal az ilyen chipes műanyagkártyákat.
Egyébként a váradi vérközpontból való távozásomkor a hölgy még annyit jegyez meg, hogy „legalább arra vigyázzunk, hogy minden alkalommal műanyag hulladék közé dobjuk ezeket a kártyákat, hogy legalább a környezetet kevésbé szennyezzük vele”.
Hm: én itt élek, úgyhogy nekem úgy tűnik, hogy ez a cserélgetés valakinek üzleti érdeke, vagy azért, hogy minél több kártyát gyártsanak le, vagy azért, hogy állandóan cserélni kelljen azokat, vagy mindkettő. Ha meg esetleg tévedek, és nem ez van, akkor csak az marad, hogy a bármilyen fejlődéshez nálunk már megint szervesen kapcsolódik valami visszahúzó abszurdum.
