Épp egy villanyrendőrrel megtámogatott gyalogátkelő van itt, a ház előtt, ami azt is eredményezi, hogy sokszor hirtelen fékeznek járművek. Olyan is volt már, hogy valaki elrántotta egy gyalogos előtt a kormányt, így az autó majdnem bejött ide, a házba, a falon keresztül. Az is megtörtént már, hogy a zebránál hirtelen fékező teherautókból kiömlött a rakomány egy része. Most is hasonló történhetett – ugyanis amikor kilépek az utcára, azt látom, hogy a ház előtt az úttesten friss beton van szétfolyva, járdán pedig kavics szanaszét szóródva.
És már hívom is a város köztisztasági vállalatát, a RER Vestet. (Egyébként mifelénk nagyon ritkán járnak az utcaseprőik, évente talán kétszer ha látjuk őket, úgyhogy hetente én szoktam felseperni az utcát. A környékbeliek gyakori meglepetésére, hogy minek kell ezt nekem csinálnom. Azt szoktam válaszolni, hogy szerintem van valami olyasmi még mindig, hogy a ház előtti járdaszakaszt az adott tulajdonosnak kell rendben tartania, és szerintem ez így nagyjából rendben is van, akkor is, ha még mindig így van, akkor is, ha ez már nincs. Legutóbb tegnap takarítottam fel – pár óra múlva meg ez a beton- és kavicsömlés.)
Szóval hívom a RER-t – és itt kezdődik az aberrációk hihetetlen fokozása, a hülyeségek áradása. Kérem, gyorsan jöjjenek ki, még mielőtt megköt az úton a beton, és takarítsák fel az úttestet, meg a járdát is. Viszonylag hamar ki is jöttek, bár én nem láttam őket – de mire ügyintézésből hazaértem a városból, azt igen, hogy csak az úttestet takarították fel, egy kis vízzel, a járdán otthagyták a szanaszét kavicsot, egyértelmű, hogy hozzá sem nyúltak.
Hívom újra őket, hogy ez így nincs rendben, legyenek szívesek újra kijönni. Mondja erre a diszpécser, hogy a rendszerben már úgy szerepel, mint megoldott bejelentés. Én viszont mondom, hogy szó sincs róla, csak összecsapták, azt is félig. Erre
az az első fantasztikus kifogás, hogy minek is hívtam őket, nem az ő hibájuk az egész – hanem azé a cégé, amelyik azt járművet közlekedteti, amelyről vélhetően szétszóródott a kavics és a beton.
Jelzem neki, hogy ez abszurdum, hiszen akár a szennyeződésért felelős céget is felelősségre lehetne vonni, rendben, ám ezzel együtt szennyezés van az utcán, aminek eltakarítása kifejezetten a köztisztasági vállalat dolga, továbbá képtelenség is lenne minden egyes szennyezés esetében külön nyomozást indítani, ráadásul erre hivatkozva halogatni a takarítást.
Erre egészen konkrétan azt javasolja a diszpécser, hogy én találjam meg azt a céget, és utána az adott vállalkozástól kérjem a rendezést.
Mintha állandóan az utcán állna mindegyik lakos, és azt nézné, hogy mikor történik ilyesmi. Nem is láttam magát az esetet, így a járművet sem, csak pár perccel később az eredményt. De ha láttam is volna, micsoda aberráció ez már. Abban maradunk, hogy újabb bejelentést regisztrálnak. Ennek ellenére később sem jön senki befejezni a takarítást. Úgyhogy néhány óra múlva újra hívom őket. Ekkor már egy másik diszpécser veszi fel, aki előbb
azzal próbálkozik, hogy én igazán nem tudhatom, hogy végeztek-e a munkával, lehet, hogy csak elkezdte az egyik csapat, előkészítette a terepet, és majd jön a másik.
Mondom, ez lehetetlen, ilyen nincs, ez a munka nem igényel előkészítő szakaszt. Be is fejezi ezt a kamuzást – helyette áttér másikra. Most azt mondja, nekik válaszként az van regisztrálva a rendszerben, hogy
csak ennyit tudtak megcsinálni, mivel a helyszínen túl nagy a gépjárműforgalom, ami zavaró.
De hát pont csak az úttestet takarították le, ahol az állítólagos nagy forgalom zajlik, a járdát úgy hagyták. Ezek szerint túl nagy gépjárműforgalom volt a járdán. Amikor látja, hogy ez sem jön be, azzal próbálkozik, hogy
azért hagyhatták félbe, és távoztak, mert a jármű, amivel érkeztek, nem tudott leparkolni az úton, a forgalom miatt.
Tájékoztatom, hogy ötven méterre ott van egy közismert parkoló, ráadásul ha nem tudott leparkolni a járművük, akkor hol állt, amíg az úttestet takarították... tehát ez sem érv, erre aztán ezzel is felhagy.
A következő szint, amikor már azt mondja, teljesen komolyan: hívjam fel én a rendőrséget, és zárassam le velük a forgalom elől az egyik sávot, utána pedig szóljak be ismét a nekik, hogy jöjjenek ki sepregetni.
Részletesen elmagyarázom, hogy ez ismét abszurdum, és végül abban maradunk, hogy újabb bejelentést regisztrál. Persze később sem jön vissza senki befejezni a melót – úgyhogy pár óra múltán újra hívom őket, immár harmadszor, jelezve, hogy hiába szerepel megoldottként a rendszerükben a bejelentés, nincs megoldva. Ekkor már azt mondja az ügyeletes, hogy
fényképezzem le a helyszínt, és a fotókat küldjem el egy írásos bejelentéssel együtt. Mondja ezt azon a telefonszámon, ahol most beszélünk, és ami éppen a lakossági bejelentések fogadására szolgál, tehát pont arra, ami zajlik. Jelzem neki, hogy következésképp fölösleges e-mailezni és képeket küldözgetni, főleg, hogy már háromszor bejelentettem telefonon, ez a mostani beszélgetésünk épp a harmadik.
De azért végül elküldöm, képekkel, mailen is. Jobb is, ha írásos nyoma is keletkezik ennek a sok felvonásos bohócgálának.
Na ja, gondolom közben, esetleg megcsinálhatnám én az egészet – tényleg készen lenne vagy húsz perc alatt, de ebben két dolog akadályoz meg. Egyrészt ilyen mérvű arcátlan hazudozások után ez az egész már elvi kérdéssé vált, ez párbaj. Másrészt nem lenne hova tennem az utcáról összegyűjtött kavicsot, hiszen ha már sokszor helyettük seprem az utcát, nyilván nem hozom be ide, az udvarra az összegyűjtött port és szemetet, amit ők elszállítanának, ha ők sepernék össze, illetve fizetni sem fogok azért, hogy az én háztartási hulladékomként elszállítsák.
Erről is van ám szép történet, szintén a RER-rel. Pár héttel ezelőttig volt itt, az utcán egy szokásos, városi kuka, egy oszlopra szerelve. Minden utcaseprés után abba tettem eddig az utcáról összegyűjtött port, hulladékot. Aztán egy idő után úgy érezhették, hogy az utcai kuka szokásos heti kiürítéskor már túl súlyos a hulladéktól, nehéz leemelni a tartójáról, és beleönteni a kukásautó rakterébe, ezért egy idő után azt találták ki a RER alkalmazottai, hogy egész egyszerűen csak annyit ürítettek ki belőle, amennyi látható, vagyis levették a tetejéről a hulladékot, a többit benne hagyták, többé nem szállították el. Akkor is külön bejelentést kellett tenni erről, és utána legközelebb már újra rendesen ürítették. A második alkalomig. Amikor is – megunva azt, hogy az általuk összeseprendő és elszállítandó hulladékot összesepri valaki más, és a kukába teszi, ahelyett, hogy ugyebár bevinné a saját udvarára az utcai szemetet, és ott gyűjtené, vagy még ő maga fizetne is az elszállításért – úgy oldották meg az egészet, hogy egyszerűen levágták az oszlopról magát a kukát, feldobták a járművükre, és végleg elvitték. Ez is megoldva tehát, ugye, ezzel sincs gondjuk többé. Egyszerűen fantasztikus a RER kreativitása, ha arról van szó hogy ne kelljen a feladatát végeznie.
Pedig monopolhelyzetben van, ez a cég a köztisztasági biznisz egyeduralkodója itt. Ezt is egy gyanús ügylet révén érték el. Hiszen régebben sokáig két külön köztisztasági vállalat működött Nagyváradon: a RER mellett az Urbana is. Egymással konkuráltak hosszú ideig, és mindenki azzal szerződött, amelyikükkel akart. Ám a most is regnáló párt akkori polgármestere egyszer csak úgy döntött, hogy kiiktatja a konkurenciát és csakis a RER-t hozza a helyzetbe. Lehet találgatni, hogy ez is valami sötét bizniszelés volt-e, az én tippem, hogy mindenképp. Egészen konkrétan kényszerítő intézkedésekkel egyszerűen elvette a piacot a másik elől: kötelezett mindenkit, hogy csak a RER-rel szerződjön, akinek pedig az Urbanával volt már szerződése, ultimátumszerű határidőt kapott, hogy azt felbontsa, és a RER-rel kössön újat. Így az Urbana végül megszűnt és eltűnt.
Mondták is akkoriban az önkormányzatnál, hogy a RER teljesen át tudja venni a feladatait, sőt, minőségibb munkát fog végezni. Ja, látom.
Gondolom, ha folytatjuk a párbajt, most már az lesz, hogy írjak az államfőnek, vagy zarándokoljak el a Vatikánba, és kérjem meg a pápát, hogy járjon közbe istennél, hogy az utóbbi jöjjön ki, seperje össze és szállítsa el a kavicsot. De nincs az az isten, hogy maga a köztisztasági vállalat megoldja azt, amit a munkásai sima lustaságból úgy hagytak. Egy dolog azonban ellenem dolgozik: az, hogy nem szeretem a kupit, kint, a ház előtt sem – tehát lehet, hogy győzni fognak, mert feltakarítom.
Bár nem kellene rászoktatom őket ilyesmire, mert így rövidesen már a kukásautó hátsó lépcsőjén is nekem kell kapaszkodnom, aztán a hulladéklerakóban is velem válogattatják szét a szemetet, végül a mélyponton engem tesznek meg a cég ügyfélbőszítő főosztályán közönségszolgálati aberrációs referensnek.
Frissítés
Másnap – ráadásul szombaton – reggel arra ébredek, hogy odakint munkások ordítoznak egymással kedélyesen, miközben lapátolás hangjai is hallatszanak, amint a járda aszfaltját karcolják a munkaeszközeik. Pedig még – hamar megnézem – reggel 8 óra sincs. Később látom: ezúttal rendesen megcsinálták. És ehhez csak négy bejelentés kellett, meg sok extrém kifogás végighallgatása és elutasítása, ráadásul most átverni és lehúzni sem próbálták az ügyfelet, nem úgy, mint ezen előző esetben.
