Csak egy újabb példa a sok közül, a mostanság egyre inkább szaporodó rengeteg ilyen példa közül – de ennek a végén a szokottnál is jelképértékűbb a csattanó. Mer mán megin kaptam meghívót Budapestre, valami újabb sekélyesen mélymagyar tucat-szerencsétlenkedésre, amelyen a résztvevők ezúttal a Szent Koronát fogják lehúzni a saját szellemi szintjükre, és ott mindenféle idióta módon megerőszakolni, námzáti baromságokkal profanizálni. Rituálisan, spirituálisan, szakrálisan. (Persze nem csak tiszta motivációjú és végtelenül egyszerű jámborok, meg jószándékú hülyék vannak az ilyen szeánszokon.
Ellenkezőleg: a szervezők, kezdeményezők általában kifejezetten megélhetési magyarkodók, akik a show-t csinálják, azok az ilyen haknikból, falunapok délelőtti műsorsávjának szintjét ostromló szakértői előadásokból és vásári hókuszpókuszokból élnek. És inkább a közönség egy része áll a szokott unatkozó, a neten végképp tévutakra téved, majd teljesen összezavarodott, és ilyen rendezvényeken magáéhoz hasonló irányokban tévelygőknek örülő nemzeti jótétlelkekből. Töltelékmagyarok, sarlatánmagyar rendezvényekhez.)
Na szóval már az ilyen giccsgerincű borzalmak programtervezeteit bögészni is csemege. A mostaniban például az áll (persze nevekkel nem viccelünk, úgyhogy csak simán közlöm), hogy "a szünetben Nyers Csaba ősmagyar ételeit fogyaszthatjuk" (érted), továbbá az, hogy "Publik Antal előadóművész szaval", nyilván a publikumnak (érted). Hiába, na: pompásak az ilyen rendezvények, minden hasonló kis társaság bohóckodásai, a chemtrail-összeröffenésektől az energiahuszárok sámándobolásain át az ilyen ulanoműző hobbimagyarkodásokig mindegyik tele van fárasztó poénokkal.
Másfajta, de nemkülönben emelkedett jelképiséggel bír továbbá a következő programpont. Aszongya: "Bene Gábor Pártold a Nemzeted c. power point előadása". Páuörpojnt, mi? Ez is jól összejött: ugye Önök is érzik a feszülő atavisztikus civilizációs ellentmondást a powerpoint és a Nemzetről szóló előadás között? A megdöbbentő, ámbátor jellemző aljasságot és arcátlanságot, ahogyan a Magyarrrság védelmében felsorakozók közé – sőt, egyből a rendezvényükre – ravaszul beszivárog a bősz ellen, a súlyos veszély, a mocsármétely, azaz a mocskosnyugat, ami persze egyben halódnyugat is. Látjuk, nem kerülheti el figyelmünket! Hiába: nem lehet eléggé résen lenni, ott van mindenütt a nemzetrontóu hogyhíjják, de annyi formában – most például a mocskos powerpoint nyugati szennyének alakjában –, hogy alig követhető ezernyi sátánalakja, ezért legyen csak simán veszélyes magyarellenes izé.
De immár jöjjön a legszebb, az egésznek a szent koronája. (Képernyőfotón megmutatni sajnos nem tudom, mert az üzenetet – akárcsak a többi ilyet – sajnos egyből, reflexszerűen levélszemétnek jelöltem, majd kidobtam.) A lényeg, hogy a fentiek mellett a mailen küldött meghívóban – az egy szövegen belül hat különféle betűtípussal való írás változatosságra törekvést mutató, de gyermetegséget eredményező voltán túl – elkövették azt a dizájnmerényletet, óvodás szintű díszítési próbálkozást is, hogy az első három sort különböző színnel írták. Megpróbálták ugyanis piros-fehér-zöldnek kihozni (ah, magyarok istene, riadj!). Ám mivel a fehér alapon a fehér nem jön ki, szürkével helyettesítették. Így végre sikerült nemzeti színeknek összehozni a következőt: piros-szürke-zöld.
Igen, ezt a szürkét nagyon eltalálták: ebben a korszakban sajnos leghívebben ez jelképezi nemzetünket. Minél több a felszínes nemzeti kapargálás, kapirgálás és kukorékolás, az annál biztosabb jele a nemzet elbutulásának, a helyzet romlásának. Előbb a gazdasági helyzetének, majd a politikai helyzetének, aztán ezek miatt romlik a társadalmi, majd pedig szellemi is, aztán a mentális. Már ez utóbbi kettőnél is tartunk, évek óta.
A szürkeállomány helyét a szürke veszi át. Meg a különféle álságos ideák, célok elé, alá, mellé, mögé felsorakoztatható állomány. És ez nem csak játék a szavakkal – sajnos sokkal, de sokkal több annál, ennél. Gonosz, előre kitervelt szándékkal, aljas indokból elkövetett megélhetési játék: a népbutításban minden eddiginél nagyobbat alkotó jelenlegi hatalom ördögien ügyes játéka a szürkékkel. Márpedig a nemzetieskedő módon elkövetett népbutítás eleve kifejezetten nemzetellenes. Ahogy a nemzetről óbégató és közben az országot példátlanul leraboló hatalom is az. Egy nemzet minél alacsonyabb szintre való levadítása és behülyítése, az agyak szűkítése, szürkítése, a hatalom megtartása érdekében – ez történik most. És a társadalom, az emberek elbutítása, a nemzet intelligenciájának ledózerolása (épp a nemzeti érzésekre való rájátszással magyarázva) az egyik legnagyobb nemzetellenes bűn. Emberellenes. Szürkítő. És ez nem is csak játék a színekkel: a színek játékán messze túlmenően káros ez a szín-játék, nemzetiszín-játék, nemzeti színjáték.
Minél inkább elborít a saját helyén kívül mindent – elborítja az agyakat is – a piros-fehér-zöld, annál inkább szürke az valójában.
