Ezt teljesen véletlenül találtam meg, rendrakás közben. A személyesen érdekes volta mellett duplán aktuális is, hiszen megint itt az 1989-es akármi érvfordulója, illetőleg megint itt a parlamenti választás. És ez az irat egy szokatlan (és azóta, manapság már újra szokatlan) módon forradalmi szülői értekezlet jegyzőkönyve. A mi iskolákban volt, de mindenre nagyon jellemző: jól mutatja az akkori hangulatot, a változtatási lendületet, az eufóriát rögtön 1989 decembere után, emlékeztet arra, hogyan alakultak meg akkor hamar egyes magyar tanintézetek, illetve hogyan próbáltak alakulni mások, miként kezdett ismét izmosodni Romániában az anyanyelven történő oktatás, és huszonhat év távlatából át is kiált a jelenbe, hogy jelezze: leálltunk. Azóta le. De már rég. Valamikor a kilencvenes években rekedt meg az egész, és meg kell jegyezni, hogy a közben hihetetlenül ravasz párttá vált RMDSZ azóta sem ért el sokat a magyar nyelvű oktatás kiteljesítése terén. Sem. És ez nagyrészt nem másokon múlt, múlik. Ez sem. Hanem. Na, minden esetre itt van ez a kis emlék, ami nekem is meglepetés volt. A jegyzőkönyvet édesanyám vezette, ő írta ezt. Főleg a második része érdekes.
1990 februárjában volt ez. Az én sulimban, vagyis az akkori 9-es számú iskolában. Amely – sok más tanintézethez hasonlóan – rögtön a forradalom az izé után teljes egészében magyar iskolává szeretett volna válni. Gondolják csak el. Akkor, a diktatúrából frissen szabadulva olyan gondokat is megjelöltek, amelyek azóta is, mind a mai napig megoldatlanok. A kiteljesített anyanyelvű oktatás ügyén kívül is. Felhívom a figyelmet például arra a részre, ahol a nem megfelelő tanrendről van szó. Aztán jön az a rész, ahol a szülők szavaznak arról, akarnak-e magyar iskolát. Mindenki igennel voksol. Meg ott van a végén az, hogy ha az osztályfőnök tovább akadályozza a diákok és szülők érdekeinek érvényesítését, akkor le kell cserélni. És figyeljenek arra is, hogy végül csak 2011-ben vált meg román osztályaitól a 9-es, és lett Szacsvay Imre Általános Iskola...
Vágyak, törekvések, tippek, próbálkozások tehát 1990-ből – amelyeknek fő irányvonalait ugyanúgy felismerhetjük ma, 2016-ban is. És ez sok jót nem jelent, sok haladást nem mutat. Pedig évtizedek teltek el. Kellemes szavazást, vagy érvénytelenül voksolást, vagy otthon maradást december 11-én! Kit mire tanított meg az elmúlt, elfecsérelt, elsumákolt 27 év.