Sosem gondoltam volna, hogy mire eljön az, hogy választójogunk is lesz az anyaországban, akkorra már az egyetlen becsületes választás az lesz, ha nem élünk vele.

Megkaptam ma postán a választási névjegyzékbe való felvételhez szükséges iratokat. Hát nem, köszi. Hiszen elemezzük röviden és lényegretörően és közérthetően a fő lehetőségeket. Fidesz? Semmiképp, ami sok, az sok. MSZP? Na ne vicceljünk. Jobbik? Bleah! LMP? Ugyan.

Tragikomikus: olyan helyzet van mára Magyarországon, hogy amikor eljött az a pillanat, hogy kezünkben tarthatjuk ezt a papírt, az már nem ünnepélyes és nem fontos, nem történelmi momentum - sőt, az anyaországot szeretve az egyetlen vállalható döntés az, hogy az egész paksaméta megy is a szemétbe.

Bár fene tudja: lehet, hogy meg kellene várni, engedik-e indulni végül Kétfarkú Kutyát. Hihi, na az, esetleg, bár rájuk meg - ha lehet is majd - igazából minek...