Megint súlyos szennyezés érte Nagyváradot. Ismét a hőerőmű gyilkolja a környezetet, illetve a lakosságot is - hiszen az a hamu, amivel beterítette a város egy részét, mérgező anyagokat is tartalmaz.
A szennyezés ráadásul különösen szembeszökő is, hiszen a fehér hórétegen megtapadva jól láthatjuk, miként szór hamut a fejünkre az erőmű. És már nem először. Néhány hete is volt hasonló. Most ilyen.
Ráadásul pont évforduló van. Tavaly ilyenkor ugyanígy csapott le a városra a mocsok. Csak akkor jóval nagyobb médiavisszhangja volt az ügynek. És persze semmi más. Azóta is akkor szórnak meg rákkeltő anyagokkal, amikor akarnak.
A lényeget tavaly így összesítettem. Aztán a fejlemények szintjén az lett, hogy a környezetvédelmi hivatal vezetője még a lakosságot hordta le az egész kapcsán. Engem pedig be akart pereleni, amiért megírtam.
Idén lényegében ott tartunk, ahol tavaly: hullik ránk a szenny, amely télen a havon tapad meg, nyáron pedig a belélegzett szállóporban köszön majd vissza. Hogy mi újság a főszereplőkkel egy évvel később? A - várhatóan újraválasztása előtt álló - PNL-s polgármester azt mondja, várjunk még, amíg az erőmű áttér földgázüzemre - ennyi. A környezetvédelmi hivatal lakosságra támadó vezetője szóba jött, mint pártjának a PD-L-nek esetleges váradi polgármester-jelöltje. Az erőmű vezetése sajnálja a szennyezést.
A szennyezés maga jól van, köszöni. Mindig helye van Váradon, amikor csak akarja, senki nem tesz ellene, nem zargatják, nem is törődnek vele. Része a városnak, része a lakosok szervezetének. És része a rendszernek, a politikai, a közigazgatási és a cégadminisztrációs gyakorlatnak és érdekhálónak.
És ez a háló lényegében fogva tartja a várost. És az országot. A semmittevést, a kölcsönös kézmosást és törölközést eredményezi. Mossák kezeiket a szó szoros értelmében vett mocsok miatt is. A ránk hulló hamu szinte már egészséges ehhez a sokkal súlyosabb szennyhez mérten.