Blogosz

MESE NINCS.

Ünnepi divatsarok

2013. március 15. 06:29 - BlogoszEditor

Na, már megint egy nemzeti ünnep. Ami önmagában rendben is lenne. Csak hát a nemzeti ünnep, az a legtöbbször pont két dolog nem szokott lenni: nemzeti és ünnep.

Ugyanis mint tudjuk, a legnagyobb részét pártbandák, maffiák szokták kisajátítani maguknak, hogy önmagukat fényezzék, villogjanak a híveikkel, meg a rendezvényeikre tényleg csak a nemzeti ünnep miatt ellátogató ártatlan jámborokkal. Ráadásul mi azon nemzetek egyike vagyunk, amelyeknek több ilyen ünnepük is van. Többszörös lehetőség ez a pártok számára alpári rongyrázásra, olcsó, pátosztól gőzölgő propagandára. Kifejezetten nemzetellenes (meg egyáltalán: emberellenes) az ilyesmi: a bűnözői klikkek "megemlékezései" arcpirító képmutatások. És ezen messze túlmenően még pont az adott történelmi események és a hősök meggyalázásának is számítanak ezek az álságos show-k. S mint ilyen, ünnepnek sem nevezhetőek. Úgyhogy mondom: nem nemzeti és nem ünnep. Kampányhakni csupán. Pártaktíva.

Na persze aki akarja, az megemlékezhet külön is - sőt, úgy tartom, hogy aki ad magára, az nem pártrendezvényeken vesz részt, következetesen távol tartja magát az ilyen kültelki csinnadrattáktól, hanem a "hivatalos" (WTF?) "megemlékezések" előtt, vagy után megy el valamelyik emlékhelyre. Amikor van időm és kedvem, magam is ezt gyakorlom. Egy kivétel van: ha munkaügyben, azaz tudósítóként kell jelen lennem valamelyik hivatalos bohóckodáson. És hát ez befolyásolja ám a viseletet is.

Mert - fene tudja - március 15-én van, hogy kitűzöm a kabátomra a kokárdát, s úgy megyek akárhova. De ha párt, vagy pártközeli rendezvényekre kell mennem, az már nüanszáltabb. Mert nézzük például a március 15-i viseletet a két véglet esetében. Amennyiben annak a pártnak az akármicsodáján veszek részt, amelyik a román hatalom kiszolgálója és üzletfele, ugyanakkor - ezzel összefüggésben - a fő romániai magyar törekvések tudatos kerékkötője, akkor kiteszem a kokárdát. Hiszen én magyar vagyok, akkor is, ha a magyarságot üzletként felfogók, s a nekünk kárt okozók között tartózkodom éppen. Amúgy idén pont beszereztem egy vadiúj kokárdát. Még arra is vigyáztam, hogy amikor kiválasztottam, akkor az eredetinek megfelelőt, az úgymond igazit vegyem el a sok közül: amelyiken a piros van belül, aztán a fehér, majd a zöld, s nem fordítva, ahogy mostanában divatos. Nüanszok, kérem, mondom. :) Gondoltam, majd 15-én kitűzöm. De végül úgy alakul, hogy nem fogom. Mivel idén pont egy kis fasiszta csoport megemlékezésén van dolgom, munkaügyben, tudósítóként. Úgyhogy majd a kabátom alatt, a pulcsimon lesz a kokárda. Magamnak, meg az ünnepnek szól - nem nekik. Nincs szolidarizálás, nincs közösködés ugyanis neonácikkal. Ahogy ők magyarok, úgy én inkább akkor semmi nem vagyok, köszi. Tehát ez a másik véglet. Náluk politikailag, nálam meg a kokárdaviseleti divatomban is.

Szóval március 15. van. Sok hazugság és mellébeszélés tölti meg ma is a levegőt, "ünnepi beszédek" formájában. Szerintem amikor ilyen helyeken vagyunk, muszájból, akkor tartsuk vissza a lélegzetünket, s majd vegyünk ott levegőt, ahol nem ennyire szennyezett. A magyarságom meg a kabátom alatt van (nem röhög - érti), átvitt értelemben főleg. Kívül viseljék és lobogtassák azok, akik divathőbörgők, vagy megélhetési magyarok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr295135316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása