Látványos szakaszába érkezett az első nagyváradi közúti alagút építése. Közben sokan azt hiszik, meglepetés érte a munkásokat, a föld alá ásva.

A városközpontban zajló munkálatok már ott tartanak, hogy néhány napja szó szerint megtörtént az áttörés. Vagyis összeért az alagút két végén elkezdett földalatti ásás, találkozott a két rész, így már szabad szemmel is átlátható a leendő földalatti átjáró. Ezen a mai videómon is.

A munka a Sztaroveszky (Magheru) sugárút alatt futó alagút kiépítését célozza – a Széchenyi (Traian) parkot és a Strand sétányt köti majd össze. Ehhez kapcsolódik egy kisebb városi legendává növekedett tévedés is, ami az utóbbi hónapokban kezdett szép nagyra hízni. Mint a további képeken és videón is látható, a helyszínen, a föld alatt fut a Páris-patak, amit már sok évtizeddel ezelőtt befedtek, így már régóta a vasbeton alagútból ömlik bele a Körösbe, a mai Crinul Alb étterem mellett, tehát a jelenlegi építkezés közvetlen közelében. Pontosan merőleges az alagút nyomvonalára, vagyis miután kiásták a leendő földalatti átjáró nagy részét, és ezzel együtt felszínre került a patakot rejtő régi betoncső is, bárki úgy láthatja jelen pillanatban is, hogy ez az óriási betoncső gigantikus sorompóként teljesen elzárja a leendő alagútba való lejutást, vagy az onnan való kihajtást. Ebből született az a tévképzet, hogy mindez meglepetésként érte a kivitelezőket, és hátráltatja a munkát. Sőt, már olyan hangok is vegyültek a témába, amelyek szerint a tervezéskor sem vették figyelembe azt, hogy a betonszarkofágban futó patak épp keresztülvágja majd a földalatti átjáró nyomvonalát. Az utóbbi hetekben lokálpatrióták netes fórumain is téma volt már ez, találgatni kezdték, meddig fog állni a munka ezen állítólagos gond miatt, illetve mi lesz majd a megoldás, lesz-e egyáltalán. Tessék, itt egy galéria, benne látható az is, amiről beszélek.

Úgyhogy ma egyszerűen rákérdeztem. Annál is inkább, hogy én is elhittem, hogy ennek a majdnem százéves betoncsőnek a föld alól való kiásása meglepetés volt, főleg hogy tényleg ilyennek hat most, ha az ember a kiásott állapotában látja. Kis érdekesség, de mellékes, hogy a helyszínen dolgozó munkások egyik vezetője konkrétan azt válaszolta ma, hogy a már lebetonozott, aszfaltozásra váró lejtős rész végét, ahol úgymond elzárja az utat a patak szarkofágja, teljesen feltöltik majd, a betoncső tetejének szintjéig, szóval ez lesz a megoldás (ami persze eleve lehetetlennek meg abszurdnak is tűnik, hiszen először mélyre leástak, utána eszerint vissza kellene tölteniük ezen a részen az egészet – ha meg így tennének, akkor pont ott kezdene emelkedni, ahol az egész a tervek szerint a legalacsonyabb pontját érné el az alagútnak, arról nem is beszélve, hogy esetleges feltöltéssel már megint majdnem a felszíni forgalom szintjét érnék el). Szó sincs ilyesmiről – mondta aztán a helyszínen velem együtt nézelődő egyik mérnök. Előbb ugyan megpróbálta beadni azt, hogy ő is csak sima bámészkodó, de amikor ez nem ment, normálisra váltott. Kifejtette, hogy

Lényegében – fogalmazott a mérnök – az alagút egyik végében egy földalatti hídon fognak áthaladni a járművek, alattuk észrevétlenül, és zavartalanul folyik majd továbbra is a patak.

Kérdés persze, hogy hirtelen záporokkor jelentősen megnövekedő vízhozammal is elbír-e majd a szűkített cső – ez azonban úgyis csak adott helyzetben derül ki, a felelősök szerint persze minden rendben van és lesz, (a laikusok szerint pedig persze semmi sem lesz rendben, és folyton ki fog önteni).

Kicsit amiatt is érthetetlen, honnan indult a szóban forgó városi legenda, hogy az egész téma nem is új: sőt, könnyedén megtalálni a nyomait a neten is. Ugyanis Florin Birta alpolgármester már 2018-ban jelezte, hogy tudnak a patakkal kapcsolatos témáról, mégpedig épp azon a sajtótájékoztatón tért ki erre, amelyen a most kivitelezés alatt álló, akkor még csak tervezett munkálatok részleteit ismertette. Így fogalmazott akkor:

„Tudniuk kell, hogy a Magheru sugárút alatt fut a Páris-patak is, és ennek fedett része még összegyűjti a csapadékból származó vizet is, a Louis Pasteur utcáról, valamint a dombok egyéb utcáiról, és az egész épp ebben a térségben fut bele a Körösbe. Most a fedett rész mintegy 3,4 méteres belmagasságú, de csak 1,6 méteres marad meg ebből”.

Úgyhogy ennyit arról az állítólagos meglepetésről, ami már csak a munkásokat érte, ráadásul a kivitelezési fázisban, meg arról, hogy mi végül a megoldása.

Ami meg az egyébként érthető és érdekes lakossági fantáziálásaink dacára zavartalanul haladó munkálatokat illeti, ez az egész 3,8 millió euróba kerül, szeptemberre kell elkészülnie, de most úgy áll, hogy akár nyár közepére is készen lehet. Szeptember óta dolgoznak ott, a földalatti átjáró kivitelezése mellett új forgalmi sávokkal bővítik a közvetlenül mellette lévő Baross (Dacia) hidat, amely így összesen hatsávos lesz. Már írtam itt arról, hogy a munkálatok során természetesen kiásták a már régóta meglévő gyalogos- aluljárót, kívülről megerősítették annak föld alá visszakerülő falait, mivel épp mellette halad majd az alagút, fölötte pedig a több sáv miatt megnövekedő felszíni forgalom. Csakhogy eközben még jobban tönkrement belül az aluljáró, amely különben eddig is ugyanolyan siralmas állapotban volt, mint az összes többi ilyen a városban.

Úgyhogy a további leromlás jó okot szolgáltatott az önkormányzatnak arra, hogy hozzácsapjon az egészhez egy kisebb beruházást: 600 ezer lejből felújítják magát a gyalogosokat szolgáló aluljárót is. Ezzel ez lesz a város első korszerű ilyenje, a többi marad a megszokott rideg  ceaușeskánus stílusú. Ez viszont – az önkormányzat által közreadott tervekben szereplő képek szerint – kifejezetten szép lesz: lesznek megvilágított korlátok, üvegfalak, végre valami színek is, az összes ilyet jellemző szürke helyett.

Ez utóbbi létesítmény látványterve ilyen, és ezt a többivel együtt fogják átadni, most úgy néz ki, hogy június végén. Úgyhogy dupla premier lesz a városnak: az első föld alatti közúti átjáró, meg az első normálisabbra alakított aluljáró. Végülis még csak 2020. van – jó reggelt, rég hasunkra süt a.

Frissítés

És tessék: nem egészen két nappal később már így néz ki a helyszín – megtekinthető néhány fotón az alábbi galériában. Azaz lényegében el is bontották a vélhetően több mint százéves – a környéken legutóbb 1913-ban zajlottak komolyabb csatornázási munkálatok – betonszarkofágot. Immár látható is, mennyire voltak elővigyázatosak akkoriban: szándékosan túlméretezték a Páris-patak úgymond vezetékét. Mint látható, akkora a belmagassága, hogy egy ember is nyugodtan felállhat benne. Volt tehát miből csökkenteniük az átmérőt a mostani alagútépítőknek. (Katt a képre, ott a többi fotó is.)

Ami magát a Páris-patakot illeti, az évtizedeken keresztül szabadon folyt a város legnagyobb részén. Így aztán szennyezték is rendesen, főleg háztartások, de időnként a Megyei Kórház is csatlakozott a Páris bűzpatakká változtatásához. Amúgy Hegyközszáldobágyon ered, aztán Váradra érve a Dózsa György és a Louis Pasteur utcák között kígyózik végig, majd lejjebb érve a városba a Körös áruház mellett halad tovább, bele a most részben elbontott betonszarkofágba, ahonnan aztán a Dacia híd mellett, a Körösbe ömlik.

A múlt század ötvenes éveiben elkezdték lefedni, de csak két szakasszal végeztek, majd abbamaradtak a munkálatok. 2012-ben aztán a szokásos sikerpropaganda részeként jelentette be a Körösök Vízügyi Igazgatóságának akkori műszaki vezetője, Pásztor Sándor – akit azóta Szabó Ödön, megyei RMDSZ-es kápó a Megyei Tanács elnöki posztjára is odatett –, hogy rendesen lefedik a patakot. Pásztor akkor azzal reklámozta magukat, hogy ezzel megoldják a szennyezésből fakadó gondokat, és kiteljesítik az árvízvédelmet is. Persze, hogy nem így lett: több millió euró ment el a munkálatokra, két évvel később azonban már arra panaszkodtak a 2,8 kilométer hosszú, frissen lefedett rész mentén lakók, hogy nagyobb esőzésekkor elönti a területeiket a szakszerűtlenül lefedett patak. A munkát a Repcon céggel végeztették a vízügy felelősei, és bár a lakosok – mondhatnánk, laikusok – már akkor jelezték, hogy alulméretezettek a vízgyűjtésre beépített csövek, senki nem foglalkozott azok nagyobbra cserélésével.

Persze ugyanígy felmerül a fotókon látható szakasz esetében is, hogy lesznek-e hasonló áradások. Hiszen az embermagasságú elvezetés átmérőjét jelentősen lefaragták, és a maradék, lebetonozott mederben fog haladni a patak, a most épülő közúti alagútban, a gépjárműforgalom alatt. Mindenesetre – akárcsak más ilyen munkálatok esetében – a helyszín nagyon látványos jelenleg. És amikor rákérdeztem, hogy minőségi-e a munka, nyilván azt felelték a kivitelezők, hogy igen. Dehát mi nem az nálunk...?

Szóval a jelek szerint a közúti átjáró két oldalfalában immár ott lesz, elfalazva a patak elvágott, embermagasságú betonalagútja. Amit vélhetően év(tized)ek múlva ásnak csak ki újra, és akkor is nagy lesz a csodálkozás...