Hogy nem szakad rá…!
Akiknek volt már dolguk a romániai igazságszolgáltatással “igazságszolgáltatással”, azok jórészének talán nem ismeretlen ez az asszociatív gondolat.

Nyilván odabent, tárgyalótermekben, folyosókon is sokszor megfogalmazódott már ez a vágy, felszakadt már ez a sóhaj, előrevetítődött ez az ómenszerű lehetőség.
Hiszen a romániai “igazságszolgáltatás” egész rendszerét tekintve, vagy akár számtalan részletét vizsgálva nagyonis jogos elvárás ez. Akár a mottójuk is lehetne, a fejléces papírjaikon is szerepelnie kellene ennek a jelmondatnak: “És nem szakad ránk…!”

Nos, úgy látszik, de. Szakad. Végül mégis.
A kép a nagyváradi bíróság bejáratánál kézült.

És nemcsak szakad, hanem ezt még természetesnek is veszik.
Ez nálunk ilyen, ez van, emberek - úgyhogy ki is írják a bejárathoz. Nem átmenetileg, hiszen már jó ideje ott van a figyelmeztetés: “Hullnak a tető darabjai”.
Ahelyett, hogy megjavítanák. A tetőt és az igazságszolgáltatást. Mert mindkettő ugyanúgy veszélyes a polgárra. Ki is van írva:”Figyelem! Veszélyes terület!”
Hát az.

De legalább a figyelmeztetés zárásaképpen még külön, ismételten, tételesen szólnak: “Kérjük, kerüljék ezt a zónát”.
Kerüli is, aki tudja, az egész országban.
Ám akinek mégis dolga akad bent, annak - lám - valóra válik az egyetlen olyan vágya, amelyet korrupció, illetőleg mismásolás nélkül, garandáltan teljesít a romániai igazságügy: rájuk szakad.
Kár, hogy ilyenkor is többnyire a polgár áll alatta, s az ő nyakába szakad minden.

Aztán ha van még energiája, pereskedhet külön emiatt is. Amíg meg nem szakad.