Egyébként Nagyváradon készült, de lehetne bárhol.

A pléhkrisztus létrán lemászott a keresztről, egy templomudvaron, és elment.

Nehezen hiszem el, pedig igaz: nincs semmilyen légzőszervi megbetegedésem az idei Sziget után. Mert – nagyon sok év után most először – a Sziget nem volt kriminálisan, felháborítóan és kínzóan poros. Sőt: lényegében nem volt poros.

Néhány napja volt egy rövid beszélgetésem egy jóakarómmal (mármint tényleg jóakaróm), aki azt kérdezte, miért nem angolul nyomok fel videókat YouTube-ra, hiszen szerinte akkor hamar kirobbanó lenne a nézőszám, és monetizált a csatorna.

Régóta állhat itt, elbújva. De csak most találtam rá. „Na igen, most sok mindenre van idő”  – magyarázza ügyesen e felfedezés kései voltát egy másik kíváncsi polgár, amikor összefutunk a mai meglepő felfedezésem helyszínén.

Már írtam a legújabb tárlatunkról itt. Most pedig kaptam egy kis anyagot erről a tévés kollégáktól. Itt van.

Ki van akasztva egy madzagra az udvaron egy csíknyi olyan háj - vagy micsoda - (egy olyan fehér darab egy néhai állatból, madáreledelnek, hosszúkás, mint egy fehér öv, és sokszor rá is szállnak a madarak, falatoznak belőle, már rojtosra csipkedték). És a kerítésen ülve nézi a…